17 évesen, ha nem akarsz abortuszra menni, a szüleid kötelezhetnek rá?

Még egy utolsó válasz.Nem neked szól kérdező!

Itt egyesek nagy humor heroldnak hiszik magukat,elárulom nem vagytok azok.De azért jót szórakoztam rajtatok.Részemről ennyi nem süllyedek le a szintetekre.

Kérdezőnek!

Akárhogy is úgy jött ki nem bántani akartalak.Csak 17 évesen nagyon naivan állsz a dolgokhoz,most azt hiszed minden menni fog de ha ott lesz a baba is meglátod nem lesz annyira könnyű mint ahogy gondoltad.Ezt nem rosszindulatból íróm.

A választ megspórolhatjátok úgyse nézem már meg.

Elég jó, hogy az utóbbi öt oldalon egyetlen és ugyanaz a kötekedő emberke volt csak jelen, ezek szerint mindenki hülye csak ő látja reálisan a dolgokat.

Szerintem mindenki elmondta, hogy nem lesz könnyű, nem tudom miért kel neki esni a másiknak. Ettől függetlenül a kérdező reszortja eldönteni, hogy mit is szeretne tenni és ha ő megakarja tartani a babát és vállalni a tetteinek a következményét, akkor tegyen úgy, ehhez senkinek semmi köze... Nem kell gratulálni neki, de letépni a fejét sem, sokkal inkább segíteni őt tanácsokkal, ahogy azt páran tették már.

Ha szerető családban nőtt fel, márpedig nekem úgy jött le, hogy abban, akkor ha eleinte ki is lesznek akadva a szülők, végleg nem fogják ellökni a gyereküket és az unokájukat maguktól! A legnevetségesebb példa, hogy anyuka dolgozik, háztartást vezet és még a babára is vigyáz majd... Sok más ember is dolgozik és mellette vezeti a háztartást is, az hogy immáron a kérdező nem lenne ott aki vasal az anyukája helyett, kimos, vagy segít bármiben, hidd e megtudná csinálni, max kicsit tovább gyűlne a vasalni való és iiigen mindezek mellett biztosan tud az unokájára is időt szánni, ha szükség lenne rá, elég sok nagymama teszi ezt. Nem értem ekkora h*lyeségeken minek vitázni. Én is segítettem ilyenekben édesanyámnak már vagy 13 éves koromtól, még is tudom, hogy nélkülem is megtudja csinálni, csak segítséggel könnyebb a dolga...

Kedves kérdező! Én továbbra is fenntartom, hogy nem lesz egyszerű dolgod, de ha elhatározod, hogy ezt szeretnéd és meg fogod csinálni, akkor menni fog! A rosszalló tekintetekkel és megjegyzésekkel pedig ne foglalkozz. Ez a te életed, senkinek nincs köze ahhoz, hogy elrontod-e ezzel a döntéssel, avagy életed legjobb döntését hozod meg! Valószínűleg az utcán, az iskolában, mindenhol kapod majd a vádakat, de nem kell ezekkel foglalkozni! Sok sikert, és majd tényleg írj, hogy miújság!

00:41-es

Végre még egy normális ember.

Nem ő volt egyedül, aki ezt elítéli, én is melléállok. Csak nekem elegem lett a nem normális dolgok bátorításából.

De mindenki úgy cs*szi el az életét ahogy akarja.

Én is a kérdezőt támogatom.

17 évesen felelősségteljesebben áll hozzá a gyermekvállalásához, mint sok nagykorú ember.

S ha jól látom, inkább számíthat a párjára, semmint a szüleire.

Sokat elárul róluk, hogy a lányuk számítása szerint elvetetnék vele a babáját.

Inkább nekik kéne emberségből továbbképzésre menni, nem a lányuknak.

Egyáltalán nem biztos, hogy így reagálnának a szülők, szerintem ez csak egy felvetés, afféle "minden lehetőségre" való felkészülés.

Úgy gondolom az én szüleim iszonyatosan jó szülők voltak, ha kellett fogtak, ha nem, akkor engedtek, megtanultam értékelni a dolgokat stb. Ha 17 évesen teherbe estem volna, akkor biztos hogy ők is kiakadtak volna először, elszomorodtak volna, hogy hol rontották el és szóba került volna az abortusz is, de valószínűleg ha lett volna hátterem egy babához (vagyis a páromnak lett volna), illetve tudtam volna nekik mondani konkrét terveket, hogy mit szándékozok kezdeni a sulival, hol akarunk lakni, stb. és egyértelműen elmondom hogy nem szeretnék abortuszt, akkor is lehet megpróbáltak volna rábeszélni és idegesek lettek volna jó darabig. Viszont egy idő után ilyen helyzetben szerintem képbe jön az anyai/szülői ösztön egy jó családban és az, hogy szüksége van a gyerekének rá, ergo lehet a kérdező majd sokszor megkapja, hogy "bezzeg én megmondtam", de ha szerető családban nőtt fel, akkor nem fogják a szülők teljesen magára hagyni.

Hát, én ezt nem értem! Adott egy emberséges gondolkozású fiatal, tanuló lány, stabil párkapcsolatban, aki majdnem nagykorúként szeretné a több éve tartó szerelmi kapcsolatából megfogant babát megtartani, szeretetben felnevelni. Mellette áll mindenben a nagykorú, jól kereső párja, vőlegénye. Tiszta szívvel, bizakodva állnak a szülői teendőik és a jövőjük elé. Felelősséget akarnak vállalni a megfogant babájuk kapcsán. Szeretik egymást, össze szeretnének házasodni, közös jövőt terveztek. Miért kellett őt így támadni? Éretlen a gondolkodása, mert bizakodva áll a dologhoz, hogy képesek lesznek felnevelni boldogságban, szeretetben, bízik benne, hogy ettől nem megy tönkre az élete, és nem omlik össze bizonytalanságában, nem rohan a babáját elvetetni? 17 évesen lehet érettebben, felelősségteljesebben gondolkozik, mint sok 30 éves. Anyagilag meg bárki, bármikor kerülhet padlóra. Akkor ki az aki vállalhat gyereket? Szerintem akkor kihalna az ország, világ... Senkinél sem lehet tudni, mit hoz a jövő. A leírása alapján pillanatnyilag sok gyermekvállaló családnál jobb helyzetben vannak anyagilag (és így is felelősségteljesen megtakarításokkal élnek), az apa jól keres. Csak azért mert pár évvel fiatalabb az ideálisnak mondott anyaság idejéhez képest és még tanul? Sokan tanulnak, diplomáznak gyermekek mellett. Én 35 évesen is számítok olykor a szüleim segítségére, tanácsára az unokáik és saját magam kapcsán is. Szerintem ez természetes. Egy jól működő, szeretetteljes családban így van jól. Remélem, az én lányaim is bizalommal fordulnak majd hozzám és én amiben csak tudom támogatom majd őket! Miért baj, ha ebben az esetben a 17-18 éves anya fordulna olykor a szüleihez? Miben más? Írta itt valaki, hogy egy 22 éves férfi éretlen az apaságra. Könyörgöm miért? Stabil párkapcsolatban élő, dolgozó, jól kereső, felelősséget vállaló felnőtt férfi, aki most vállalja, hogy apa lesz.

Lehet, hogy nem fog mindig minden könnyen menni, valószínűleg lesznek nehézségek (hisz hol nincsenek olykor?), de ezzel a pozitív életszemlélettel, lendülettel szerintem (és remélem) mindig felül fognak tudni majd kerekedni a problémákon.

Én ahogy elnézem az ifjú anya bizakodó, gyermeke iránt máris felelősségteljes szeretetet érző szavait, gondolatait, a kapcsolatába vetett bizalmát, a férfi hozzáállását, hát, nem csodálkoznék, ha pár év múlva már a kistestvért tervezgetnék boldogan. :)

Úgy érzem, kitűnő helyre fog születni az a kis csöppség és a szüleitől megkapja majd az emberségességből, felelősségvállalásból, szeretetből, pozitív életszemléletből az útravalóját, hogy emberileg igazán értékes és boldog ember válhasson belőle.

Sok-sok erőt és boldogságot kívánok nektek a családdá válásotokhoz!

Egyébként teljesen ledöbbentem, hogy letámadták ezt a lányt, csak azért mert 17 évesen, érett nőként, anyaként, pozitív életszemlélettel felelősséget vállal a megfogant gyermekéért...

Engem sokakkal ellentétben nem irritált ez az optimista lendület, bizakodás, elszántság. Sőt, nagyon is rokonszenves volt. Több ilyen ember kellene ebbe az országba! :)