Házassági válság! Vígasz kellene. Tanácsok?

GONDOLKOZZ!Miközben TE próbálod menteni a házasságod.....(érthetetlen módon)....Ő még ebben a szitúban is ÚJRA le tudott feküdni(annyira nem szomorú az elcseszett élete miatt)azzal a nővel!Nem foggal-körömmel azon van hogy küzdjön érted!?...Ez nem egy lefutott dolog a nővel,elöbb-utóbb megint ott köt ki(főleg ha merészel egy "szarabb" napod lenni).....Most már,neked nem elég ennyi fájdalom?Ez a férfi NEM szeret már téged....GONDOLKOZZ! Nem hogy enyhítő körülmény nincs a férjed viselkedésében,hanem egyre és egyre több súlyosbító!(én írtam már ezt egyik válaszomban)

Szia! írtam már neked itt egy párszor...Én úgy érzem mindenki próbált észérveket felhozni ezzel a problémával kapcsolatban. De egyébként én is gondoltam, hogy ez lesz a vége...Azért őszintén, Magdianyu válaszait nem is minősíteném, ahogy írtam már egyszer a nő nem egy robot, vagy felmosó rongy, hogy így bánhassanak vele...itt nem egy egy éjszakás kalandról van szó, mert az talán megbocsájtható, itt már sokkal összetettebb a dolog...A férjednek viszonya volt, szerelmes lett, áradozott neked a nőről, bunkó módon viselkedik veled, iszik, nem vesz téged semmibe, ráadásul nem ő vetett véget a kapcsolatnak, hanem a nő, szóval ha rajta múlna, akkor ma is ott lenne...ez nem jut Magdianyu eszébe esetleg? Igen, visszament, mit csinálhatott volna??? A nőnek nem kell, szülei nem látják szívesen, akkor persze, h visszamegy hozzád, ha tudja h mindig tárt kapuk várják! És ahogy írtam már nem szabad a gyerekekre fogni, ha nem merünk lépni, illetve kilépni egy megromlott kapcsolatból...én is ahogy Magdianyu írta "csonka családban" nőttem fel, a férjem is, sőt sokan körülöttem, még is mindannyian megtaláltuk a helyünket, és én egy kiegyensúlyozott kapcsolatban élek, imádjuk egymást, a szüleim is boldogok, és az övéi is...ami addig nem volt elmondható amíg együtt voltak, és ha együtt maradtak volna, most ki tudja milyen boldogtalan lennék én is, ha egész életemben a veszekedésüket, utálatukat kellett volna hallgatnom, és átéreznem!!! De a Te életed, ha ezek után meg tudsz bocsájtani, akkor hajrá...viszont, készülj fel az életed további részében a hasonló jelenetekre...de akkor tanuld meg ezeket elfogadni, és velük élni, fogadd el a férjed így ahogy van...mert megváltozni már valószínű, hogy nem fog! És akkor tartsd a hátad akármi rossz történik, és tanuld meg lenyelni a dolgokat...és ha így akarsz élni, akkor ne panaszkodj, hanem legyél egy önfeláldozó, odaadó édesanya, mint ahogy Magdianyu javasolja, és csak a gyerekekkel törődj egész életedben, magaddal ne, mivel ugye Te csak egy nő vagy, akinek ezeket a dolgokat el kell tudni viselni...Én soha nem bocsájtanák meg ilyen dolgot, de hidd el talpra állnék akárhogy is (mivel sokan melletted is vannak, nem vagy egyedül), és boldogan felnevelném a gyerekeim a férjemmel együtt, de még is külön! Kívánom, hogy dönts úgy, ahogy Te helyesnek érzed, hisz a Ti életetek, nem a miénk...Üdv

Van egy pont ameddig még meglehet bocsájtani,szerintem,de ez a pont réges-rég tova tűnt ebben a történetben,és a férjed egy szikrányit nem küzd érted,a megbánásról nem is beszélve!Ne haragudj,csak sajnállak hogy még mindig aláz!

Az otthoni boldogtalanság és feszültség sokkal jobban megviseli őket.Nem hülyék,érzik, ha nem is értik.Ha elváltok,mert nektek együtt már nem megy,lehettek ,sőt akkor lesztek igazán jó szülők,és a gyerekeidnek nem "kell"dönteni a közt hogy apát,vagy anyát szeretik jobban.Ha együtt maradtok a gyerekek rájönnek előbb utóbb hogy apa bántja anyát....(lelkileg)Ne fogd a gyerekekre,mert hidd el nekik nem lesz jobb.

Kedves utólsó válaszoló!Na ez az a pont amikortól én nem írok többet,mert nem szeretnék vitázni,és igen nem velem történik,de ezt a kérdező is tudja,DE nekem pont annyira nagy az önértékelésem,és igazságérzetem hogy nem tudnék így élni ezzel a "férjjel"!Ha mérlegre tennénk egy ilyen "alapokon" inogó kapcsolatot és a vele járó boldogtalanságot,amire az egészsége is rámehet,és az egyedül három gyerekkel verziót,ahol az apának komoly pénzbeli kötelezettségei vannak,az anyuka rutinos háziasszony,az anyós jó nagymama tehát nyilván segítene,a testvér szintúgy, nem biztos hogy az együttélés fele billenne....!És velünk is válaszolókkal is megtörténhet ez,elképzeltem a kérdésed miatt,és Nem maradnék a férjemmel,ezt nagyon őszintén mondom!Olyan családban nőttem fel,ahol a nőket megbecsülik és fokozottan tisztelik!Azt csak halkan kérdezem hogy ha albérletben élnek,az mitől biztonság,mi van ha a férjjel történne valami,(elveszíti a munkát,baleset)?Mi az amitől ő egy biztonságos életet nyújt?Mindenkitől elnézést aki albérletben él,semmi gond ezzel,csak érvelek!Bocs kérdező hogy off,de hát az önbecsülésem....