Családtag nem örül a terhességnek?

79es, de voltál meddő is korábban? Tehát az érzést azt tudod? Voltam ilyen helyzetben is, de én ebből nem csináltam így problémát, mint te amúgy. Barátnőről volt szó, tudtam előtte is a küzdelmét, az érzéseit, veszteségeit amin 10 éven át átment, voltunk sorstársak is. Nem bántom amiért szép lassan eltűnt a terhességem alatt. Nem bántott soha, végtelen türelmes, kedves nő. Magát védte, én nem vártam volna el, hogy magára erőltessen egy olyan helyzetet, amit minden porcikája utál vagy hogy eljátssza, hogy nem fáj neki. Én nem akartam neki sem fájdalmat okozni, semmi. Volt más akivel beszélgettem és barátságba maradtunk. Miért kellene mindenkinek mindenkivel beszélgetnie? Most itt függetlenül a gyerektémától is. Alapjáraton sem elvárt hiába rokon az illető. Azt meg nem értem miért kellene egy kismamához empatikusnak lenni? :D

"Kb olyan szinten vagytok, mint egy ember akit kirugnak a munkahelyrol és ezért mikor haza megy a gyereket jól felpofozza." Ezt az összefüggést a meddőséggel meg nem is értem, de a lényeg, hogy te igen.

A rokonod még mindig nem "lekezelő" akármennyire is pörögsz a fejeden. Biztos a hormonok. :D Magad írtad le a gyász magányos folyamat. Hidd el, a barátnőm aki 25 hétre megszült és elvesztette a kisbabáját pár nap után az intenzíven sem beszélt évekig sok kismamával a kötelezőn kívül. De gondolom tőle is elvártad volna, hogy repkedjen körülötted hiába ő nem dolgozta fel még. Tudod aki értelmes és felnőtt tiszteletbe tartja. Soha nem tudhatod, hogy másban mi zajlik le lelkiekben. Ne légy követelőző. Ha annyira szeretne, akkor beszélne veled. Lehet még nem jött helyre lelkileg, nem dolgozta fel, stb. Amúgy is annál álszentebb nincs, ha valaki magára erőlteti a jópofit...legyen inkább őszinte. Na látod, ő őszinte veled. Örülj neki. Bár valahol az se kizárt, hogy nem vagy neki szimpi és azért viselkedik így. :D Nem csodálom, pár sor alapján mondom, hogy még a játszótéri anyukák kedvence se leszel.

Úgy látom, csak a saját beszűkült vilagotokat látjátok, egyik szavatokkal ütitek a másikat egyébként.

Kiválogatjátok, ami nem tetszik és úgy alakítjátok, hogy bele lehessen kötni, a többit meg teljesen figyelmen kívül hagyjátok. Ez egy teljesen egy oldalú vita már, befogadni képtelenek vagytok a masik oldalt.

Személyeskedő és a tényeket elferdítően kommunikáltok. Kb annyi együttérzés lehet bennetek, mint egy üres üveg pohárban. És ti akarjátok megmondani mi az empátia, vicc.

Hogy hogy miért kellene egy kismamahoz empatikusnak lenni? Komoly a kérdés? Minek nézel egy kismamát, valami 2 labon jaro bádognak vagy mi?

Neked nem lekezelo, mert nálad a határok sérültek lehet.

Ki beszélt körül röpködésről, tanulj meg szöveget értelmezni.

Az hogy egy csaladtag, aki mondjuk a terhes anyának fontos, elkezd másként viselkedni, hatással lehet arra a terhes anyára érzelmileg. Ezt a magzat is érzi később a csecsemő is.

Ha vannak gondjai az embernek kevesbbe tud valaki empatikus lenni.

Ezért is jó érteni, hogy nem csak neked lehetnek gondjaid, és felelősséggel tartozunk egymásért, a viselkedésünkért.

Az elfogadás kezdesként sokat segít, mert még magunkat nem tudjuk elfogadni másokat sem tudunk.

Egy meddő nő is képes elfogadni mások terhességét és képes együtt nevetni, érdeklődni, sírni stb. Ha saját magával rendben van és ezzel a diagnózissal.

Az hogy meddő az nem függ össze a másik terhességével, nem lesz kevesbbe meddő ha ignorál minden terhesnőt.

És a passzív agresszív is agresszivitás, abban nem sok szeretet vagy empátia van. Mert az empati csökkenti a haragot, az agressziót.

Hú, hagyjuk, veled oltári gondok vannak.

"Az hogy egy csaladtag, aki mondjuk a terhes anyának fontos, elkezd másként viselkedni, hatással lehet arra a terhes anyára érzelmileg. Ezt a magzat is érzi később a csecsemő is." De ne haragudj, az alatt mi olyan nehéz, hogy a gyászt mindenki máshogy éli meg, nem erőltetheted rá senkire, de te elvárnád, hogy ő legyen jobban azonnal, tegyen félre MINDENT, mert a te csecsemődnek-aki ha jól értem még meg se született egyelőre, lehet még magzat sem éppen, anya sem vagy még-ne hogy ártson vagy épp neked? Nem bánt, csak szimplán kerül. A munkahelyeden is lábujjhegyen járjanak? Egy barátnő sem szólhat úgy hozzád a 9 hó alatt? Azt kellene elfogadnod, hogy attól, hogy te hogy élnÉD meg(!), attól még másnak lehet olyan nehéz feldolgozni, hogy az nem csettintésre megy. Szeretnéd, ha beszélne veled, de látnád a szemébe a szomorúságot? Basszus, ki kíván ilyet egy másiknak. :( Egyébként, pont hogy empatikus veled szemben, mert ha beszélnétek lehet lenne 1-2 olyan mondata, ami megsértené a hormongőzös lelked és megvéd magától téged is. Azért ez is tiszta empátia. Akkor meg az lenne, miért is mondta ezt azt, miért bunkó. Tudom, hogy azt szeretnéd, ha a világ úgy működne ahogy te látod, de majd látod. Másokat nem tudsz megváltoztatni és láthatóan téged sem lehet, sajnos. :D Ne te írd elő neki, hogy hogy éli meg a lelki fájdalmát, mert nem vagy a helyében, soha nem is voltál. Két gyász sem ugyanolyan. Lehet te elveszted a babád majd vigyorogsz utána mindenkinek, más meg lehet összetörik évekre. Biztos örülnél, ha utána mondanák neked, hogy jó lenne, ha összekapnád magad, miközben majd TE érzed belül mikor komfortos ez neked. Addig míg ezzel mást nem bántanak, még ha hiányzik is a társasága. Amúgy is kerested beszélgetni babatéma nélkül?