Családtag nem örül a terhességnek?

19 Imádom amikor totál idegenek úgy személyeskednek, hogy nem is ismernek. Hát belőled is sugárzik ám az intelligencia... :D

Elolvastad egyáltalán az alap kérdést????? Vagy az értelmezéssel akadnak problémáid? Nem kérkednek vele.... a szót ismered? Tudod mit jelent?

És döbbenet, hogy te most azért minősítesz engem, mert együtt tudok érezni vele. A probléma inkább veled van, hogy te egyáltalán nem.

És képzeld, én pont nem fosom a szót, 4 gyerekem van, ha nem kérdeztek soha nem meséltem semmit, szóval ezt is csúnyán benézted... ilyen az, amikor tátott szájjal belefutsz abba a bizonyos erdőbe....

21

Elolvastam. Te nyilván nem, vagy kihagyás ezt itt: "Úgy érzem már teljesen kikészít ez a felállás, nem lehet a babáról beszélni se előttük és azóta kerülnek engem mióta bejelentettük."

22

Azta, csak azzal tudsz dobálózni, amit már neked is a fejedhez vágtak?

De mint látod már kerülik is őket. Most már beszélhetnek a boldogságukról vagy még mindig rohadjanak meg.

Netalán te is egy ilyen rokon vagy?

26

Nem, kedves, én épp a fordítottja vagyok. Nálunk a húgom meddő, sehogysem sikerült neki a baba, így amikor én terhes lettem, négyszemközt bejelentettem nekines onnantól soha többé nem említettem semmit a terhesseggel kapcsolatban, ha ő ott volt. 😘

#24 Teljesen mindegy már, hogy mit tudott meg nem tudott, mert azóta már normális a viszonyunk, és az élet amúgy sajnos neki is adott sokkal csúnyább pofonokat később, csak ezek már nem tartoznak ide.

Akkor abban a helyzetben az volt mindenki számára jó, hogy nem találkoztunk (amúgy beszélni beszéltünk akkor is más témákról messengeren). Szerintem nincs azzal semmi probléma, ha egy ilyen helyzetet nem élez direkt az ember és nem kényszeríti bele se magát, se mást a számára kellemetlen szituációba.

(Plusz segít ha mindkét fél elmegy pszichológushoz és segítséget kap a helyzet feldolgozásához)

27

Jah persze, ezt kb épp annyira hihető, mint amennyire te is minősítesz engem. Ne fényezd magad, mert már egy szavadat sem hiszem el!

#28 Az, hogy normális a viszonyotok, valószínűleg annak köszönheted, hogy eltemette magában a sérelmeket, amiket te okoztál neki. Vagy te is talán csak azért állsz már szóba vele, mert "csúnyább pofonokat kapott később". Ne haragudj, de minél többet írsz, annál inkább azt érzem, hogy a ti kapcsolatotok felszínes, hisz így hogy már ő is belenyalt a rossz oldalába az életnek, már el tudod őt fogadni...

Tényleg ne haragudj, de tömény féltékenységet érzek a részedről, minél inkább próbálod kimagyarázni, annál jobban érződik.