Családtag nem örül a terhességnek?

"Nem tudom mi lehetne a megoldás erre."

Kommunikálni. Leülni, és beszélgetni - nem számonkérni, hanem beszélgetni arról, hogy ez őt/őket hogy érinti, elmondani, hogy te mit érzel ebben a szituban. Ami fontos, hogy végig maradj felnőttben, ne csússz át kioktató szülő szerepbe.

Nagyon kevés olyan dolog van, amit ne lehetne megoldani normális kommunikációval. Csak akarni kell.

A testvéri viszony mindig érzékenyebb, mert többszörösen terhelt tud lenni, és nem feltétlen az adott szitu a legnagyobb probléma benne, az max indukátor. Te tudod, hogy milyen volt előtte a viszonyotok, milyen sérüléseitek vannak egymás irányába, és mit szeretnél, milyen legyen a kapcsolatotok a jövőben.

Mit jelent, hogy a szülőket hangolja ellenetek? Ezt hogy kell elképzelni?

Mit jelent az, hogy lekezelően beszélt? Tőmondatokban válaszolt? Vagy nem reagált, nem mosolygott?

Hát kérdező, az eddigi válaszolok szerint úgy gyászol, ahogy akar. Legyél vele empatikus fogad el ezt a viselkedést, a lelkivilágod vagy, hogy neked miért lenne fontos egy egészséges normális kapcsolatot fenn tartani a rokonoddal, az lényegtelen.

Én teljesen megértelek neked ez miért fáj, és miért lenne fontos egy egészséges kommunikáció, még akkor is, ha vannak fájdalmak. Szerintem ezzel semmi baj nincs, főleg, hogy normálisan állsz hozzá, nem pedig úgy, ahogy itt mindenáron egy teljesen más köntöst akarnak az emberre húzni.

Sajnos nem tudsz vele mit tenni, én nyitott maradok pl. A csaladtagom felé, de vannak határok, és ha gyászol valaki ha nem jogom van nekem is megvédeni magam, ha úgy érzem túl lep egy határt.

Az önismereti mentorom szerint, jogunk van pont ugyanolyan erővel tartani az ajtót, ha valaki nyomja befelé. Ez tök oké.

(Viszont az kicsit megmosolyogtató kedves 93, hogy azt mondod hogy fogadja el magát a meddő nő, meg a diagnózisát és akkor lépjen túl rajta.

Viszont ha a másik oldalon, jelen esetbe te rendben lennél magaddal, akkor nem vennéd magadra az elutasítást mert tudnád, hogy nem rólad szól. Tehát felrovod, hogy miért nincs rendben magával, mikor a te oldaladon ugyanaz a szitu. )

Ez csak úgy zárójelben.

Ha a kérdező húga bunkó az nem oké. De ha csak kerüli és nem akar jópofizni, az oké.

Illetve a leírásból én érzek mélyebb ellentétet akkor meg nem is itt van a kutya elásva.

94 nem kötelező az elfogadás, de gyaszoltam és fájdalmas folyamat, és ez sosem múlik el, csak idővel enyhül. És az elfogadás, a szembenézés kemény, de segített tovább élnem az életemet, együtt élnem a környezetemmel.

Nem vetítettem ki másokra a fájdalmamat.

Aki csak másokban képes meglátni a hibákat, s saját hibáit nem érzékeli (s nem formálja magát tudatosan), az nem képes a saját kihívásaira megfelelően reagálni. Az élethelyzetei arról fognak szólni, hogy a problémái szűrőjén keresztül lát mindent, s a reakciói és a javaslatai is ennek révén torzulni fognak. Mert a félelmei (a belső szorongásai) marionettbábuként fogják rángatni."