Családtag nem örül a terhességnek?

Gondolom azért ignorálja a kérdést, mert szimplán nem ugrál és ezt hiányolja.

Akik itt írtok.. mindannyian voltatok mindkét helyzetben amúgy? Nálunk évekig nem jött az első. Volt akinek azalatt már kettő is. Örültem neki, soha nem szóltam be, nem mutattam ki, de volt az a helyzet, hogy belül sírtam és inkább elkerültem egy egy helyzetet csak hogy nekem könnyebb legyen, de gondolom az illető is őszinte örömet várt volna el nem pedig egy belül síró nőét. Nem kell az önzőség azért. Viszont egy barátnőm tudta min megyünk àt és mindig én kérdeztem mindenről, sosem tolt semmit az arcomba, de őszintén örült ha felhoztam. Mindig mellette voltam. Ettől persze szívfacsaró volt, de ő annyira figyelt az érzéseinkre, hogy simán túl tettem és tényleg érdekeltek. Ő empatikus volt, ezért nem is fájt úgy. Amúgy se mástól sajnáltam, inkább az esett rosszul, hogy én miért lennék kevesebb. Utána rájöttem, hogy attól hogy egy gyereket megszül valaki, nem tett le még semmit az asztalra. Volt egy másik eset, ahol aznap derült ki egy rossz eredmény nálunk, tudták is, de az arcunkba vihogtak, hogy nagyon dolgoznak a kistesón hátha most összejött. Mosolyogtunk kedvesen, otthon sírtam és soha többet nem beszéltünk. Pedig keresett lehetőséget amikor nekünk is lett gyerek. Jellemileg nem változott, ennyi. Utána nekünk is lett spontán végül, 2 is. Akinek nem lehet annak soha magamtól nem hoztam fel. Kisgyerekesekkel beszéltünk erről,stb. De itt nem mindegy miről van szó. Az hogy nem mosolyog, nem kérdez, az érthető, ha nagyon megviseli. A beszólás az nem érthető.

Én írtam a 4-es választ.

Én voltam mindkét oldalon. Barátoméknál nem jött már évek óta, mire én terhes lettem. Majd utána sem...végül örökbefogadva 4 évre a miénk után, idén lett.

Sőt olyan helyzetben is voltam, hogy egy barátomék elvettették a megfogant babájukat, miközben mi benne voltunk a lombikban. Ettől függetlenül meg tudtam őket hallgatni, együtt tudtam velük érezni, és nem éreztem azt, mint a sógornőmnél.

Amit a 42-es ír abban benne van minden.

A múltkor volt itt egy kérdés. A kérdezőnek nem lehetett gyereke, de a sógornője terhes volt és nagyon bántotta a dolog. Ott le lett ugatva, hogy miért nem képes tűrtőztetni magát, mekkora szar és örülnie kéne.

Gondolom, ez is nézőpont függő, mert bárki a kérdező, őt kell szidni. (Tipikus gyakori kérdések, én már a válaszokra nem is adok.)

Az a kérdés miben volt más?? Ja, semmiben.

Kedves kérdező!

Én éppen hasonló szituban vagyok csak még a bejelentés előtt.

Nekem a sógornőm aki egy nagyon fiatal még,2 hét házasság után spontán terhes lett de sajnos el is ment neki 7 hetesen. Nem készültek rá évekig csak egy görbe este eredménye. Felhivott nagyon sokat beszéltem vele vigasztaltam biztattam és amit tudtam mondani elmondtam de ekkor már tudtam h mi próbálkozunk.

Megfordult a fejemben őszintén hogy ebből családialag mi lesz mert nekünk ez 3.gyerek 34-35 évesek vagyunk tényleg nem akarunk már várni és terhes is lettem.

Senkinek nem mondom nem is fogjuk 12-13 hétig utána lesz meg az 1 uh és derül ki minden rendben van e.

Nekik majd ha úgy jön ki a lépés elmondjuk de nem fogom világgá kürtölni. Aki akarja most is láthatja mert már van egy "kis " pocim 10,5 hetesen.

Szar érzés biztosan de egyik oldalon sem jobb lenni.

Az is aki próbálja ezt kulturáltan fogadni közben meg belül fáj neki h nem jön össze de annak sem könnyebb aki meg örül és titkolnia kell egy olyat ami alapvetően egy pozitív dolog.

De véleményem szerint ha nem túlzottan van arcba tolva ez az infó nem okozhat akkora traumát ha meg igen akkor alapvetően szerintem célszerű lenne magát a sikertelen terhességek okozta belső vivódást pszichológussal kicsit megbeszelni.

Ugyanez a sógornőm az első terhességem anyósommal együtt pl "pokollá tette " , mert nem örültek nekem, hogy elvett a férjem hogy lesz baba. Sokszor ilyeneket kaptam h ezzel akartam őt megfogni... végül megerősítették, megbékéltünk, de akkor én is nagyon szarul voltam hetekig amiatt amit tőlük kaptam..

Másrészt az hogy valaki élete nem úgy alakul, mint a másik élete és irigy valamire ez normális, ha tudja ezt normális keretek között kezelni. Mert lehet x év és fordul a kocka és őt fogja mindenki nézni, sóvárogni az élete után, mert ez ilyen..

Én most ezt a terhességet pl nagyon megszenvedtem, covidos lettem ami létezik elkaptam és tényleg csoda h megmaradt a baba annyira szarul voltam de így alakult és őszintén ha nem így lett volna is el kell fogadni mert mindennek van oka.

Ha valaki emiatt nem keres vagy elfordul tőled én megnézném h a fordított szituban ő vajon mit tenne. Ha nem voltál tolakodó el kell engedni a viselkedését. Ha neki sikerül hidd el más lesz veled is. Vagy még rosszabb és rivalizálás lesz, vagy normális lesz és béke lesz..