Családtag nem örül a terhességnek?

Ugyanebben a szituban vagyok, a másik oldalon, ezért elmondom az én nézőpontomat 😊

Nálunk több, mint egy éve nem érkezik a kistesó, nálam sokkal fiatalabb rokonom pik-pak teherbe esett. Tényleg örülök nekik, de engem nagyon zavar, hogy nem lehet semmiről sem beszélni anélkül, hogy ne oda lyukadnánk ki, hogy milyen fáradékony mostanában, neki pihennie kell, mert jaj a terhesség így még úgy, meg a baba így meg úgy, vagy ha nem beszél, akkor a hasát simogatja és vigyorog magában, mert jaj, rugdos meg csuklik. Szóval inkább kerülöm a társaságát.

Mellesleg amikor én voltam terhes, akkor volt egy másik rokonom is, ő is ugyanígy viselkedett, egyszerűen semmit nem lehetett csinálni, mindig oda terelte a szót, hogy várandósság, akkor is nagyon zavart és őt is nagy ívben elkerültem, pedig én is állapotos voltam.

Szóval én azt tapasztalom, hogy a kismamák nagy része másról nem is tud beszélni, csak kisbabákról

Le leszek pontozva, de vállalom.

Én nem örültem a sógornőm terhességének. Ugyanazon oknál fogva, mint nálatok. Ez nem olyan érzés, amit lehet irányítani. Azt nem tudom, hogy ebből mennyit érzékeltek, mert nyíltan nem kommunikáltam, nem játszottam a sértődöttet, de belül üvöltöttem.

Az érzéseihez mindenkinek joga van. Még kimondani is joga van őket, ha azt úgy teszi, hogy én-mondatokban beszél: "én azt érzem", "bennem ez ezt váltja ki" stb. Ahhoz nincs joga, hogy megbántson másokat.

Azt nem írtad, hogy mit csinál a családtagotok, ami már tényleg sok. Mert az, hogy kerülnek azt azért viseld már el. Neki lehet fájdalmas minden egyes alkalommal amikor találkoznátok, szembesülni a saját sikertelenségükkel. Így érthető az ő viselkedése: saját magát védi. Nekünk végül lombikkal jött össze. Láttam nem egy kétségbeesett párt. Ez egy más tudatállapot, sokkal kiélezettebb, sokkal érzkényebb.

Anya leszel, ha nem tanulod meg az ilyen dolgokat kizárni, leválasztani, akkor még sok problémád lesz. Mert a kisgyerekes létben számtalan ilyen jön szembe.

Amikor terhes lettem, a férjem nővére közölte, hogy nem kér a nagynéniségből, mert ő szingli és sikertelen a családalapítás terén, így őt zavarná a mi boldogságunk. Ezt így kereken kimondta, és mi pislogtunk mint a hal a szatyorban. De aztán átgondoltuk és arra jutottunk, legalább őszinte volt és nem játssza meg majd évekig bájvigyorral, hogy érdekli az unokahúga. Végsősoron nem veszítettünk vele semmit, max sajnáluk, hogy így érzi. Nem erőltetünk senkire semmit.

(Eltelt öt év, közben neki is lett párja, akitől lett egy gyereke, de a kapcsolatot most sem kívánja felvenni velünk, a közös mama szerint azért mert szégyelli magát és büszke.)