Családtag nem örül a terhességnek?

De ha én tapintatosan nem beszélek a terhességről, valamint a bejelentést sem direktben bulival és nagy csilivili babazsúrral közli az ember hanem szimplán h ez van pont.

Ezen felül hogyan tudnám ezt a szitut mindkettőnk számára jobbá tenni?

Mivel a lányom keresztszülői az ünnepek alkalmával találkozni fogunk.

Illetve ha nekik is sikerülne (mivel huszonévesek és egy alkalom eredménye volt a baba ami sajnos elment mivel a progi kevés volt nála, nem meddő és nincs semmi baja) mennyiben lenne más a kapcsolat?

Köszönöm ha írnátok valami okosat.

56, ha nem rólam szól, akkor miért kell engem semmibe venni, máshogy viselkedni velem, azért mert neki vesztesége volt.

Miért ne simogathatná egy anyuka a pocakját, ha épp úgy érzi?

Ez abszurd, és nekem is vannak érzéseim, semmi rosszat nem tettem ellene, és értelmesen el is lehet ezt mondani, szeretettel meghallgatom, nem nekem kell találgatni, hogy mit követtem el, hogy ezt érdemlem, kellemetlenül éreznem magam stb.

2 oldal van, ugyan úgy vannak erzesei egy terhes nőnek, mint egy annak, akinek vesztesége volt és ezért nem kellene egyik oldalt sem elítélni, vagy kritizálni, hogy mer boldog lenni, ha kerdezik a babárol miert válaszol. Ha valóban érdektelen a másiknak a terhessége, akkor fölösleges a védekezés, mitől védekezik? Ugyan úgy egy ember van a masik oldalon, csak azert lehet vele úgy bánni, mint egy senkivel, mert neki sikerült a másiknak meg nem?

Azert egy bottal közlekedő sem megy oda kigáncsolni másokat, csak azért mert neki bottal sikerul járni a többi meg vegye már ezt figyelembe kicsit legalább sántikáljanak, ha már botot nem fog.

Nem kell a babáról kérdezni, ha az fáj, lehet másról is beszélgetni. De hogy azert levegőnek nézzük a másikat mert terhes az szerintem már túl megy a tapintaton is meg a tiszteleten is.

Látszik, hogy nem érzed mi az az empátia, és csak arra tudsz gondolni, hogy ez a személyed elleni támadás. Ha úgy tetszik valaki vesztesége felé tapintatosabbnak kell lenni, mint valaki öröme felé. Ez számomra egy íratlan szabály.

Pl a lakóparkunkban lakik egy család, akiknek az egyik gyereke 9 évesen egy balesetben meghalt. 3 éve történt, de ha most találkozunk, akkor sem fogok neki a mi gyerekeinkről - pláne az elhunyt kisfiúval azonos korú fiúnkról mesélni, mert van bennem annyi. Pedig hidd el, iszonyat büszke vagyok rá, és mással szoktunk is ilyenekről beszélni.

De akkor azt is mondjatok már meg, hogy egy terhes nő, aki nem csinál semmi tapintatlant, hogyan legyen még tapintatosabb, hogy ne legyen vele a másik lekezelő, mert ha ez nem a személyemnek szól, akkor ez mi? Elrejteni a nagy pocakomat nem tudom, ez a gyermek jön, és akkor bujjak el mostmár, ettől az ember elől?

Szerintem az empátia ahhoz is hozzá tartozik, aki élt meg veszteséget, és nem jogosítja fel arra, hogy másokat passziv agresszívan lekezeljen, holott nem tett semmi kirívót, egyszerűen mint embernek és csaladtagnak rosszul esik a viselkedése, mert ez rombolja a kapcsolatot, nem tudom hogyan lehetne ehhez viszonyulni, szerintem szeretet teljes embereknél máshogy működik ez.

"akkor ez mi?"

Védekezés. Saját magát védi ezzel a viselkedéssel. Ennyi. Nem te vagy a rossz, nem te tettél valami rosszat. Egyszerűen védi magát.

"Elrejteni a nagy pocakomat nem tudom, ez a gyermek jön, és akkor bujjak el mostmár, ettől az ember elől?'

Nem kell csinálni semmit. És ebbe beletartozik az is, hogy nem kell emiatt a sértődöttet játszani. Ami megoldja: az az idő. Mint amikor követ dobsz a vízbe. Eleinte nagy hullámokat vet, majd azok szépen elcsitulnak. De ha te a másik oldalról szintén dobálod a sétetség köveidet, akkor nem fog elcsitulni, sőt egyre nagyobb hullámok lesznek. Ismered a viccet? A b.meg nyuszika a porszívódat, ugye? Ez kb az. Egyre jobban belelovallod magad, hogy téged utál, hogy a gyereked halálát akarja, azt kívánja hogy te is meddő légy, a patás ördögnek tart stb stb stb. Miközben csak nem akar szembesülni a saját sikertelenségével, amit ott és akkor, nagyon - túlságosan - elevenen te szimbolizálsz.

Hidd el, ugyanilyen fájdalmas volt a meddőségi kezelések alatt bemenni az ikeába - csak ott senki nem vette magára.

Lépj túl rajta - elegánsan, ha úgy tetszik -, ne állj le játszmázni ezen. Hagyd, hogy elcsituljanak a kő által keltet hullámok.

Én se utálom az unokahugomat, pedig ki voltam borulva a hírre, és éreztem azt is amit a kérdező húga. De megszületett, elkezdtem megismerni a személyiségét és megszerettem. Ám akkor is joga van bárkinek nem azonnal szeretni a családba újonnan csöppenőt, ha nincs ilyen előélete. Pusztán azért, mert nem kell mindenkit szeretnünk és nem is lehet, pláne nem csettintésre. Szóval szeretni nem kell, de normálisan viselkedni vele igen.

Rossz példa, de én kutyakiképző vagyok. Mindenki azt hiszi, hogy imádom a kutyákat. Nem, én csak azért nem tudok szeretni egy kutyát, mert kutya. A személyiségének olyannak kell lennie, hogy én megszeressem. De vannak kifejezetten idegesítő kutyák, akiket a hátam közepére nem kívánok.

59 az empátia nem az, hogy azt teszed ami NEKED jó.

nem dolgoztál fel valamit és annak nem az a megoldása, hogy beletoroljuk a másikba a lábunkat.

A haldokló apám is megkérdezte hogy vagyok, es én is őt, nem azért mert ez volt az elvárás, ha

nem szerettük egymást annyira,

hogy a saját fájdalmaink ellenére is érdekelt a másik ember. Nem a

halált firtattuk, hanem csak

halljuk a masik embert.

Csaladtagrol van szó,nem egy

utcán jött idegenről, de még

akkor is lehet bennünk tisztelet

a másik felé.

60 hát az elég szomorú, ha a saját testvéred gyerekének nem tudsz örülni, akkor ott vannak problémák a testvérek között, de ezzel szembe nézni tenni valamit ugye nehezebb, több energia, ezért inkább megy az irigykedes, fujolas, mutogatás.

Nem kell mindenkit szeretni,

tisztelni, empatikusnak lenni, de az ilyen ember ne is várjon viszont ilyeneket.

61

Veszteségről van szó. Nem kicsinylem le egy anya vagy apa vagy gyermek halálát sem, a másikkal szemben. Akinek nincs gyermeke, de meghal egy szerette, az ott és akkor neki a legnagyobb fájdalom, nem ér kevesebbett az a fájdalom...

Nem a kérkedésről volt szó, és az ércelődésről. És nem is arról, hogy ugrálják körül a terhes anyát, egyszerűen arról, hogy vegyék ember számba, csaladtagrol van szó, aki nem tett semmi rosszat senki ellen...

Bennem mikor megfogalmazodott, hogy családot, gyermeket szeretnék, minden más is. Mi lesz ha nem lehet saját gyermekem, mi lesz ha elvetélek, mi lesz ha lombikkal sem stb. Elhatároztam magamban, hogy ezt szeretném és azt néztem mit tudok ezért tenni. Nem pedig azt néztem, keserű irigyen kizarva a másikat, hogy neki mi van és nekem nincs. Ez egy rossz gondolkodás mód és nem vezet sehova. De az emberek többsége szereti a szenvedést, az önsajnálatot, a gyűlölködést, csak hát sok sanyarú év és pofon jön ilyenkor, miután rájön az ilyen ember, hogy rossz az ahogy hozzááll az életéhez.

Az empátiához pedig nem kell átélned ugyan azt a fájdalmat.

Az erzéseihez és azok megéléséhez ugyan olyan joga van annak, akinek nem lehet gyereke,mint annak aki éppen várja a gyermeket. És ha az egyik képes az erzesein úrrá lenni,annyira hogy a másikat figyelembe veszi, akkor ez elvárhato a másik oldalról is.

Itt lenne fontos embernek maradni, de sajnos érzelmileg is és emberileg is visszamaradottak vannak többen.

Az élet ad és el is vesz. Lehet ma irigykedsz, holnap meg két kézzel adnád vissza a másik életét. Így jobb ha megtanulsz örülni annak, amit kaptál és dolgozni a saját életeden. Akkor nincs ilyen kivetítős játszmázás. Ezzel csak saját magát öli meg az ember.

“ hát az elég szomorú, ha a saját testvéred gyerekének nem tudsz örülni,”

Rosszul kombináltál. A férjem testvérének a feleségéről volt szó. Semmilyen kapcsolatunk nincs. Elbeszélgetünk most már a gyerekekről ha néha találkozunk, de nem keressük egymás társaságát. Számomra ő mindig semleges érzéseket váltott ki. Nincs bennünk semmi közös. Olyan mint egy munkatárs.

“ Bennem mikor megfogalmazodott, hogy családot, gyermeket szeretnék, minden más is. Mi lesz ha nem lehet saját gyermekem, mi lesz ha elvetélek, mi lesz ha lombikkal sem stb. Elhatároztam magamban, hogy ezt szeretném és azt néztem mit tudok ezért tenni.”

Mind szép és jó, viszont nem voltál benne. Benne lenni és gondolkodni rajta két külön dolog.

Igazából te gondolsz valamit, hogy úgy kéne viselkednie, és sosem fogod megérteni hogy miért nem tud abban az adott pillanatban úgy viselkedni - amivel egyébként nem arról van szó hogy bánt, beszól, csak kerüli a kontaktot veled. Meddő vita ez, hogy stílszerű legyek.