Honnan tudjam, hogy él még a babám?

Én veszélyeztetett terhes voltam, a dokim kb. kéthetente hívott ultrahangra, aminek örültem, mert én is nagyon paráztam, raadásul nekem sem nagyon volt tünetem, amire támaszkodhattam volna. Egy missed ab után nem tudom elképzelni, hogy valaki ne lett volna sík ideg a helyemben.

Az UH után legalább mindig fellélegeztem egy picit, persze aztán pár nap múlva már számoltam vissza a napokat a következőig 🙃

Nekem megérte az a kb. 10e Ft azt a pár nap nyugalmat is, mert már az is nyomasztott, hogy paráztam, és azzal biztos ártok a babának...

Egyeseknek miért fáj, ha valaki akár naponta jár ultrahangra? Vagy miért fáj valami biztatót írni a két talppal a kérdezőbe szállás helyett?

(Én ilyenkor mindig elképzelek egy munkahelyi beszélgetést ahol nem ismerek mindenkit, és elképzelem, hogy az épp leírt dolgot vajon ismeretlenül is így mondanám? Pl a 9-es… épp egy ismeretlen vázolja a fenti sztorit az Open office konyhájában és te csak így odaböffentenéd neki, hogy egyébként egy ismerősöm gyereke a 13.héten halt meg, majd némi elégedettséggel, hogy ezt tudattad és most már mindenki tudja mi merre hány méter, továbbállnál?)

Nyilván senkinek nem fáj, ha a kérdező a saját pénzén minden nap ultrahangra járkál. Itt nem ez a lényeg.

De az ilyen mértékű szorongás az nem normális dolog, és nem megerősíteni kell benne és adni alá a lovat, hogy akkor menjen hetente UH-ra. Vagy ha akkor is aggódik, akkor menjen kétnaponta. Ha akkor is, akkor menjen naponta. Nem ez a megoldás.

A fejében lévő dolgot kellene rendbe tenni, mert ez lenne a kérdező érdeke is. Ha egyedül nem sikerül, akkor akár szakemberrel.

“ az ilyen mértékű szorongás az nem normális dolog”

Ki vagy te, aki megmondja mi a normális? Más-más háttérrel megyünk neki egy terhességnek.

Btw én pont jártam a terhességem alatt pszichológushoz és érdekes módon, mikor a hasonló parámat megemlítettem neki, mondta hogy jól tettem hogy elmentem ultrahangra, mert megnyugodtam. Majd kicsit boncolgattuk, hogy miért fontos ez nekem illetve a családban hogy álltak hozzá pl egy baba elvesztéséhez az őseim. De mindez önismeret szempontjából volt fontos és nem azért mert normális vagy nem normális uh-ra járni..

Szia! Én 14 hetes vagyok és azt kell, hogy mondjam ez sem könnyebb időszak.

Egyrészt igaz, hogy 1 hete volt a genetikai UH, de még várjuk a Nipt eredményeket, ami örökkévalóságnak tűnik.

Másrészt a tünetek már enyhülni látszanak, de a babát még nem érzem mozogni és a hasam se nőtt még meg láthatóan. Épp ma tettem fel ezt a kérdést a férjemnek, hogy honnan tudjam, hogy még mindig rendben van minden.

A következő UH nekem csak 5 hét múlva lesz a második genetikai, előbb nem hívott vissza az orvosom, mert alacsony kockázatú vagyok. Magánban nem nem tudnék hozzá elmenni a kettő között, mert jelenleg csak 6 hét múlva van nála szabad hely😅 (hat igen, a városban ő a legnépszerűbb, ennek ára van)

Szóval sajnos a betöltött 12 hét sem garancia a megnyugvásra. Nem lehet más csinálni, mint bízni a legjobbakban, hiszen azért a legtöbb terhesség gond nélkül lezajlik csak azt nem írjak le általában. Inkább a problémákat.

Kitartás és legyél pozitív! :)