Mit csinálnátok, ha az apa nem mondja el a családjának, hogy gyereke születik 3 hónap múlva?

Nekem még az jutott eszembe, hogy a legtöbb helyen szerintem azt a gyereket fogadják ek unokának, akit a apja is elismer / elfogad. Ha az apja nem akar róla tudni, nagy eséllyel a nagyszülők sem akarnak majd. Egyrészt nem akarnak majd életre szóló konfliktust a fiukkal, márpedig ha az unoka jelen lenne az ő életükben, de apáéban nem, az nagyon nehéz helyzetet teremtene.

Ezt nem fogják felvállalniu egy futó kaland miatt.

Másrészt meg ha ez kiderül, a közvélemény szemében leszel te minden, csak szent asszony nem.

Ismétlem: nem tehetsz ilyen terhet vadidegenek nyakába, hogy aztán kezdjenek vele amit tudnak.

Más lenne a helyzet ha valamivel komolyabb kapcsolat lett volna, ha eleve bemutatott volna a szüleinek. Így ezt abszolút ne erőltesd, nagyon megalázó lenne ez neked, még ennél is jobban.

Utolsó, vagy már te is egy gerinctelen.

Nem lesz ez a gyerek nekik unokájuk. Lesz nekik majd igazi, aki a fiuk párjától lesz. Ez a gyerek azzal szembesül, hogy trükközni kell az apjának, nehogy örököljön bármit is. De akkor is ez a nő lesz a legjobban felháborodva, amikor az apja tényleg nem lesz az apja. Vagy amikor születik neki olyan, akit akart is. Jaaj, mennyi ideget fogsz te még enni a hülyeséged miatt. Csóri kölyök is.

Üdv, az ürge, aki nő és anya. Csak nem ilyen, mint te. 😘

Na, akkor én, mint érintett, válaszolok. Nem volt trükközés, csőbe húzás, stb. Nem védekeztünk, azt mondta, majd ő vigyáz. Én nem csináltam belőle soha titkot, hogy vágyom még egy gyerekre, azt is elmondtam neki, hogy ha "besikerül", nem megyek abortuszra. Besikerült, megszültem. "Apuka" közölte, hogy kifizeti az abortuszt, de nem akar gyereket,és hogy nagyon sajnál engem, mert tudja, hogy milyen nehéz lesz egyedül, de tőle ne várjak semmi segítséget.

Arcpirító a pofátlansága, ennek ellenére mégsem mentem bíróságra, nem igénylem a gyerektartást se semmit tőle. Nem neveztem meg, a fiam az én nevemet viseli. Ha mi nem kelünk neki, ő sem kell nekünk.

Sokat gondolkodtam rajta, hogy az anyukáját is megfosztja az unokájától (tudom, hogy imádja a gyerekeket és nagyon családcentrikus), és hogy meg kellene adnom neki a lehetőséget, hogy ha szeretné, lehessen a nagymamája.

De nem! És tudod, miért nem? Mert ha "apukának" nincs gyereke, akkor a mamának sincs unokája.

Nekem nagy családom van, erős a háttér, mindenki imádja a kicsit, rengeteg támogatást és erőt adnak.

Lelkileg az viselt meg a legjobban, amit itt a kommentekben is látok.. "biztos csőbe akartad húzni, de jól hoppon maradtál... Biztos elviselhetetlen vagy, azért maradtál egyedül, szegény gyerek, kiteszed annak, hogy apa nélkül nőjön fel"... És hasonlók. Te vagy a felelőtlen, önző dög, véletlenül sem az a férfi, aki nélkül felnő a gyerek 🤦

És közben úgy kérdezik, hogy miért tartottad meg, mintha az abortusz valami apró kellemetlenség lenne, mint pl egy foghúzás.

"Sokat gondolkodtam rajta, hogy az anyukáját is megfosztja az unokájától (tudom, hogy imádja a gyerekeket és nagyon családcentrikus), és hogy meg kellene adnom neki a lehetőséget, hogy ha szeretné, lehessen a nagymamája."

Hát nem tudom, ha a te gyerekednek lenne gyereke valakitől, te nem szeretnéd látni?

Én eleve úgy nevelem a fiaimat, hogy nem sétálhatnak ki egy vállrándítással, minden felelősség-vállalás nélkül egy számukra kényelmetlen helyzetből, amit ráadásul ők okoztak 🤷

Akiről nem tud a mama, azt nem szerethetné látni.

Miért nem gondolkozol el az örökbeadáson? egyedül vállaltad, de most félidőben inkább keresnél mást segitségnek, hogy ne egyedül legyél (akár az exed szüleit is beleértve) Ez nem arról szól, hogy a kisbabádnak vagy nekik akarj jót, inkább tűnik haragnak, bosszúnak mert nem vagy biztos abban, hogy helyesen döntöttél, vagy abban, hogy egyedül végig tudod csinálni: keresel valaki célpontot, pl ex legyen minél szemetebb a világ előtt. Felelősségteljesen mérd fel, fel fogod e tudni nevelni, egyedül, fogod e tudni ellátni és szívből szeretni. Most az van benned, hogy ne legyél egyedül, pedig inkabb annak kellene előtérben lenned, hogy kismamaként stresszeled magad azt a pici is érzi, és biztos nem jó neki..

Neki lenne esélye szerető családban felnőni, és magadnak is adnàl egy esélyt.

Szurkolok Neked, hogy jó és biztos döntést hozz, de gondold át az igazi kiváltó okokat.