Mit csináljak? Vetessem el mikor akartam? Belefogok ebbe őrülni?

"Ha elveteted, bele fogsz őrülni. Ha megszülöd, imádni fogod és ő is téged." - Kedves Jövőbe Tisztán Látó válaszadó, elmondanád a szombati lottószámokat is? Előre is köszönöm...

Kérdező, ne foglalkozz az önjelölt látnokokkal, mindegyik csak a saját véleményét akarja tényként eladni a korbács és a kockacukor ígérgetésével... valójában ilyen helyzetekben semmire sincs garancia.

Biztos, hogy nem tartanám meg, bármennyire is tervezett volt. Nyilván úgy volt tervezett, hogy a paroddal egyutt fogtok egy boldog családot alapítani, nem pedig így. Én nem akarnám, hogy bármi közöm is legyen egy ilyen gerinctelen féreghez, mivel hogy egy közös gyerek örökké össze fog titiket kötni, én pedig többe az életben nem akarnám látni ezt a patkányt. Fiatal vagy még, bőven lesz még lehetőséged gyereket szülni egy olyan férfinek, aki meg is becsül téged és melletted lesz, csak melletted és nem r*bikkel tölti a szabadidejét. Szóval egy szó, mint száz, én nem tartanám meg. Biztos nehéz lesz feldolgozni, de semmi garancia nincs arra sem, hogy nem bánod-e meg esetleg azt, hogy egy ilyen alak gyerekét tartottad meg és ezáltal nem tudsz véglegesen megszabadulni a pasitól. Ráadásul élből, teljesen tudatosan vállalnal gyereket csonka családba, egyedülálló anyaként.... Szerintem az ideális körülmény egy gyerekhez, ha mindket szülő jelen van és közös a döntés. Nyilván közben is alakulhat úgy, hogy elválik az ember, de te már kapásból tudod, hogy egyedül lennél.

Lesz még esélyed új párt találni, akivel majd közösen alapithattok egy normális családot!

Sajnálom, hogy így jártál! A pasit összevissza szidta itt mindenki, ha igaz a dolog, akkor tényleg egy mocsok ember, de még lehet jó apa! A megcsalás biztosnak hitt házasságokban akármikor előfordul, és lehet tovább együtt maradni és békességben, boldogságban is, ha mindkét fél úgy akarja és tesz is érte!

Én feltenném a kérdést, hogy mi is vezette a szándékban a szeretőt? Nem hiszem, hogy pusztán a jó szándék, inkább számítás... Te elveteted a babát, neki esetleg szabad út! Nem lennék meglepve, ha az abortusz után nála kötne ki a pasi, a nők sok mindenre képesek! Lehet, hogy tévedek, és most tuti látni sem bírod a párod, de ha mégis látsz magatoknak bármi továbblépést, akkor ne a kés alá szaladj! A gyermek számomra a fogantatástól él, létezik. Lehet, hogy még pici, de már él, dobog a szíve. Aki itt papol, hogy nincs már egyedülálló anyaként labdába rúgás, azon nevetnék, mert még 3 gyermekkel is volt esélyem-és még csak nem is mondanám magam valami nagy szépségnek vagy csodás alkatúnak :), de végül a párommal vagyunk ismét. Immár 18 éve. Ez most egy hullámvölgy, de van felfelé belőle, akár együtt is! Kettőtöket több minden köt össze, most már a gyermeketek is! Te gondold át, van e mód és esély arra, hogy befoltozzátok a réseket. A bizalom már elszakadt, de visszaépíthető, vagy apaként részt vesz az életetekben és Te pedig keresel egy másik párt, akivel remélhetőleg nem futsz bele egy ilyen helyzetbe többet! De kiradírozni az abortuszt már nem fogod tudni magadban. Ha szeretettel gondolsz már most rá, akkor vállald, és meglátod, hogy a párod mennyire tud jó édesapa lenni!

Normális érzésű nő, akibe szorult nemi tartás, az szerintem úgy kihajítja a kérdezőéhez hasonló “férfit”, hogy a lába nem éri a földet. Az ilyen ember alapjaiban véve egy undorító féreg, én biztos nem akarnék egy ilyentől gyereket, nem is akarnám, hogy ezentúl valaha is bármi közöm legyen hozzá. Márpedig a gyerek miatt lenne, egy életre. Undor fog el a gondolatától is. Jó apa lenne...? Aha és esti mesekent elmesélné, hogy verte át az édesanyját és mentesgkent hozzátenné, hogy csak addig kurogatta a r*ibancát, ameddig anyu terhes volt meg a születése után csak addig, míg anyu nem szexelhetett újra...? Hanyinger. Az ilyen meg se érdemli, hogy gyereke legyen. A kérdező romokban van, hogy a férfi, akit szeretett így átverte, szerintem sokkal jobban járna, ha nem tartana meg ennek az alaknak a gyerekét, hanem megszakit minden kapcsolatot vele, keress egy normális férfit és vele alapít egy boldog családot. És nem kapásból egyedülálló anyaként szülni.

Nem lehet tudni előre, hogy hogyan viselné a kérdező az abortuszt, szóval elég meredek biztosra kijelenteni, hogy már pedig tuti megbanna az abot és tuti nem bánna meg a szülést...

"Mit csináljak? Vetessem el mikor akartam? Belefogok ebbe őrülni?" - Kérdező, tedd azt, ami neked a legjobb... Neked, és nem az exednek, nem az embriónak, nem valami vallás istenének, hanem neked magadnak.

És az élet nem egy Arany-ballada, ha egy abortuszba bele kellene őrülni, minden második nő a pszichiátrián élne... persze nyilván megborít valamennyire ez a szitu, ha elveteted végül, ha megtartod, az embernek a rossz emberismeretét, a félresikerült kapcsolatát, az elszúrt éveit fel kell dolgoznia, el kell temetnie.

(második esélyt meg akkor érdemes adni egy kapcsolatnak, ha azt a másikért magáért tesszük, a "gyerekért" címszóval soha, az semmi más, mint a gyerekre (jelen esetben az embrióra) hárítani előre a felelősséget, ha mégse működik. )