Mit tegyek? Volna rá pénz, de a kifogás ellene mindig több. Legyek hisztis, önző és tartsam meg, "mert, hogy az én testem", Vagy vetessem el?
8 hetes terhes vagyok. Párom amikor megtudta b*megolt és megkérdezte, hogy ugyan mitől-kitől. Ez nagyon rosszul esett. (Ritkán jár haza. Tőle van.)
Megkérdezte, hogy mit fogok csinálni. Nem pedig, hogy mit FOGUNK csinálni.
9 éve vagyunk együtt és nevelem a lányát 5 éve itthon, míg ő kint dolgozik. A szerződése még 2 évre leköti kint. Nem jöhet haza.
Azt mondta, ha akarom tartsam meg, de szerinte hülyeség volna. Arra fogta, hogy nincs pénz, nem pedig arra, hogy ő nem lenne itthon. Pedig nem vagyunk olyan rossz anyagi helyzetben. Bele egyeztem az abortuszba, mert egyedül bele roppannék 2 gyerekbe. Az ő lánya is csak 14 éves.
Viszont azóta minden este sírok. Tudom, hogy hülye vagyok, mert ez lenne a jó döntés, de olyan igazságtalannak érzem a dolgot, mert...
Van egy unoka huga, aki 16 évesen szült. Most 20 éves. Rendszeresen küldtünk nekik pénzt, mert beteges a gyereke és közel állt a kiscsaj páromhoz régen, meg is sajnálta stb... Pocsék anyagi helyzetben vannak, erre most bevállalták a második gyereket is. Konkrétan a semmire.
Minap is jött a telefon, hogy tudnánk-e nekik pénzt "kölcsön" adni. (Sosem adták még eddig vissza.)
Párom elgondolkodott azon, hogy ad nekik valamennyit. Ekkor én kirobbanó dühöt éreztem és megmondtam neki a magamét, így nem adott. Akkor. De azt nem fogom megtudni, hogy odakintről küld-e nekik.
A kiscsaj családjában minden nő a semmibe szül/szült. Azzal érvelnek, hogy az ő teste, ő döntése. Meg, hogy az abortusz gyilkosság, stb...
Most komolyan!? Én szinte semmibe vett embernek érzem magam, mert próbálom bele vonni a párom a dologba.
Szeretném a babát, de nem úgy, hogy ő nem akarja. Nem akarom rábeszélni, mert akkor egész életemben hallgathatnám, hogy "te akartad, neked kellett!). A volt feleségével is így volt. A gyereküket szereti ugyan, de ez a sértődöttség benne maradt.
Családot szeretnék, nem csupán egy gyereket. De olyan nehezemre esik intézni az abortuszt, mikor mások rosszabbul állnak, még is megtartják.
Kérem, mondjon valaki valamit, amitől biztosabb leszek abban, hogy ez az ésszerűbb döntés.
De igen. Mindig arra lyukadtunk ki, hogy majd akkor, ha haza jön és jók lesznek az anyagi körülmények. De hogy mi számít jónak...neki semmi nem elég.
De most vagyok terhes, nem 2 év mulva.
Az abortusz akkor is gyilkosság, ha bárki más csinálja. Az, hogy ki mire vállal gyereket, az magánügy, még akkor is, ha anyagilag segítesz. De neked is jogodban áll azt mondani, hogy innentől nem segítek.
Viszont persze, a saját testeddel te rendelkezel, csak épp a kicsi teste, aki benned van, nem a tiéd. Semmi közöd a dns-éhez, maximum annyi, hogy te is benne vagy, de nem a tiéd.
Sokkal keményebb dolgokon mentem keresztül és egy percig nem volt kétséges, hogy nem ölök. Ma már felnőtt. Mert van tovább és ők is emberek, ahogy te is az vagy, pedig voltál ebben a fejlődési státuszban.
De te döntesz. Ha neked nem gyilkosság, akkor úgyis meg fogod öletni, minek a kérdés?
Biztos, hogy nem vetetném el!
Ne haragudj, de nem kilenc hete, hanem 9 éve vagytok együtt.
Ha ez a férfi még mindig így vélekedik a dologról, így fog egy év múlva is. Meddig akarsz rá várni?
Szerinted van ennek a kapcsolatnak értelme?
A gyereket ha egyedül vállalnád, akkor tartsd meg, a pasit pedig dobd ki.
A gyerekét hogyhogy te neveled, mi van az anyjával?
A helyedben megtartanám a gyereket, és legfeljebb keresnék másik pasit, ha eljön az ideje.
Így nem lehet abortuszra menni, ha megszakad a szíved, és tönkremész idegileg.
Van millió egyedülálló anya, nem akkora tragédia ám, mint ahogy sokan beállítják.
Egy abortusz sokakat megvisel akkor is, ha akarják, így meg szerintem képtelenség végigcsinálni.
Lehet, hogy erre a kapcsolatod is rámegy, mert mindig hibáztatni fogod őt.
Aztán se gyerek, se kapcsolat, csak a tragédia, hogy elvetted a gyereked.
Nem egyszerű.
De ha van hová menni, és meg tudtok élni, én nem vetetném el a helyedben.
A párod fizeti a gyerektartást, aztán kézcsókom. És úgy sértődik meg, ahogy akar.
Két választás van:
A.) egyedülálló anyuka leszel hosszú távon
B.) ennek a kapcsolatnak már vége lenne számomra így. Abortusz és új élet mással.
szvsz: a pasas kopjon egyet és álljon alá.
Párom volt feleségét nem érdekli a lánya, ezért van nálam.
Nem, nem tudnám eltartani egyedül. 12 órában dolgozom és 4-ben vagyok bejelentve. És azt is írtam, hogy egyedül nem bírnám, sem mentálisan, sem fizikailag.
Nem is lenne hova menjek.
Aki szerint meg az abortusz gyilkosság, az még nem látott éhező, végletekig lesoványodott gyereket, aki mind érzelmileg, mind értelmileg el van hanyagolva. Én már láttam.
Én a helyedben megtartanám a babát. Ha ennyire szeretnéd, akkor baromi nehéz lesz utána túltenni magad rajta. Sajnos nekem volt abortuszom évekkel ezelőtt, nekem is egy semmirekellő volt az akkori párom aki először kétségbe vonta, hogy egyáltalán tőle van a baba, utána közölte hogy csak őt akarom ezzel megfogni, aztán pedig közölte hogy ő nem járul hozzá,mert a gyerek tönkretenné az életét...lényeg az hogy elvetettem de borzalmasan éreztem magam utána, majdnem öngyilkos lettem, pszichológushoz jártam, persze az exem meg élte világát. Utána én azonnal szakítottam vele, nekem pár évvel később született két gyermekem egy normális férfitól ő meg otthon lakik anyucival, nincs se gyereke se munkája se párkapcsolata...biztos ő járt jobban.
A lényege a mondandómnak, hogy mindez 8 éve történt és még mindig bennem van az az érzés, hogy miért is tettem mindezt, miért nem voltam olyan bátor hogy bevállaljam egyedül?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!