Mit tegyek? Volna rá pénz, de a kifogás ellene mindig több. Legyek hisztis, önző és tartsam meg, "mert, hogy az én testem", Vagy vetessem el?
8 hetes terhes vagyok. Párom amikor megtudta b*megolt és megkérdezte, hogy ugyan mitől-kitől. Ez nagyon rosszul esett. (Ritkán jár haza. Tőle van.)
Megkérdezte, hogy mit fogok csinálni. Nem pedig, hogy mit FOGUNK csinálni.
9 éve vagyunk együtt és nevelem a lányát 5 éve itthon, míg ő kint dolgozik. A szerződése még 2 évre leköti kint. Nem jöhet haza.
Azt mondta, ha akarom tartsam meg, de szerinte hülyeség volna. Arra fogta, hogy nincs pénz, nem pedig arra, hogy ő nem lenne itthon. Pedig nem vagyunk olyan rossz anyagi helyzetben. Bele egyeztem az abortuszba, mert egyedül bele roppannék 2 gyerekbe. Az ő lánya is csak 14 éves.
Viszont azóta minden este sírok. Tudom, hogy hülye vagyok, mert ez lenne a jó döntés, de olyan igazságtalannak érzem a dolgot, mert...
Van egy unoka huga, aki 16 évesen szült. Most 20 éves. Rendszeresen küldtünk nekik pénzt, mert beteges a gyereke és közel állt a kiscsaj páromhoz régen, meg is sajnálta stb... Pocsék anyagi helyzetben vannak, erre most bevállalták a második gyereket is. Konkrétan a semmire.
Minap is jött a telefon, hogy tudnánk-e nekik pénzt "kölcsön" adni. (Sosem adták még eddig vissza.)
Párom elgondolkodott azon, hogy ad nekik valamennyit. Ekkor én kirobbanó dühöt éreztem és megmondtam neki a magamét, így nem adott. Akkor. De azt nem fogom megtudni, hogy odakintről küld-e nekik.
A kiscsaj családjában minden nő a semmibe szül/szült. Azzal érvelnek, hogy az ő teste, ő döntése. Meg, hogy az abortusz gyilkosság, stb...
Most komolyan!? Én szinte semmibe vett embernek érzem magam, mert próbálom bele vonni a párom a dologba.
Szeretném a babát, de nem úgy, hogy ő nem akarja. Nem akarom rábeszélni, mert akkor egész életemben hallgathatnám, hogy "te akartad, neked kellett!). A volt feleségével is így volt. A gyereküket szereti ugyan, de ez a sértődöttség benne maradt.
Családot szeretnék, nem csupán egy gyereket. De olyan nehezemre esik intézni az abortuszt, mikor mások rosszabbul állnak, még is megtartják.
Kérem, mondjon valaki valamit, amitől biztosabb leszek abban, hogy ez az ésszerűbb döntés.
Nekem volt abortuszom.
DE! Egyrészt 100%-ig biztos voltam benne, hogy ez az egyetlen megoldás. 19 éves voltam, és 0 hátterem, az apuka egy alkoholista játékfüggő volt. Szóval rá sem lehetett volna számítani. Másrészt ahogy kijöttem a kórházból, pakoltam össze, és kullogtam vissza a nővéremhez. Aztán a saját lábamra álltam, most 13 évvel később van egy fantasztikus férjem, házunk, egzisztenciánk, és egy 3 éves fiunk, akit mindketten akartunk. Tervezetten.
Nem bántam meg az abortuszt, mert egy pillanatig sem fordult meg a fejemben más megoldás, tudtam, hogy fizikailag és lelkileg képtelen lennék egyedül felnevelni (egy szakács szakmunkás végzettséggel). De sokan vannak, akik vacillálnak, megteszik, és egy életre megbánják.
Szóval: ha ennyire ki vagy szolgáltatva egy férfinak, és csak "nevelőnőnek" tart téged, de nem tisztel, nem bízik benned ("amikor megtudta b*megolt és megkérdezte, hogy ugyan mitől-kitől"), akkor semmi értelme ennek a kapcsolatnak.
Ha tényleg semmi segítséged, és nem tudnád egyedül eltartani a kicsit, akkor vetesd el, járj el pszichológushoz hogy feldolgozd, és hagyd el ezt az embert.
Építs magadnak egy olyan életet, hogy ne legyél kiszolgáltatva senkinek!
Nem a párod, hanem a gazdád...
Nem is ertem minek éltek egyutt, hisz te mondod, hogy a lanyat se o akarta...
En megtartanam, de eltudnam tartani, a helyedben nem, de lendülettel kilépnek ebbol a fuggoseggbol es kezdenek valamit az eletemmel...
Saját magamat fenn tudnám tartani, de plusz egy gyereket már nem.
Írtam: 12 órát dolgozom, 4-ben vagyok bejelentve. Lópikulát sem kapnék, mert a járandóság számolásánál csak azt a 4-et nézik, mivel a többi nem létezik hivatalosan.
ha nem védekeztetek akkor nem gondolt rá hogy terhes maradhatsz?!
amúgy legfontosabb: pasit dobd ki a píbe. költözzön el a lánya is.
és utána döntsd el, hogy menne e a gyerek egyedül!
Kérdező: "Szeretném a babát, de nem úgy, hogy ő nem akarja. Nem akarom rábeszélni, mert akkor egész életemben hallgathatnám, hogy "te akartad, neked kellett!). A volt feleségével is így volt. A gyereküket szereti ugyan, de ez a sértődöttség benne maradt." - most őszintén, te szeretnél úgy gyereket, hogy előre tudod, hogy gyakorlatilag kimaradsz az első két évéből??? Vagy úgy, hogy fixen eldöl, hogy neked a gyerekvállalásból csak a negatívum jár, mert hát "most akar jönni"...
Te mit tennél az ő helyében?
Tapasztalatom szerint akinek m,ár van egy besikeredett gyereke, az kezet is gumiban fog. Ha neki a védekezés kimerül annyiban hogy max majd elveteted, akkor így járt. Elhagyni nem fog, mert akkor nem tudja kinek lepasszolni a lányát.
Én megtartanám, aztán ha a gyerek bölcsibe kerül lelépnék.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!