Mit csináljak? Vetessem el mikor akartam? Belefogok ebbe őrülni?

Mindig irigyeltem a jövőbe látás képességét... na mindegy. Szerintem az egyénnél döntően három dolgon múlik, hogy mit visel könnyebben, az abortuszt, vagy a nem tervezett módon született gyereket, a világnézetén, a személyiségén és az eltelt időn. Ebből az első pontot el is hanyagolhatjuk, mert egy mélyen vallásos, vagy más okból elvi abortusz ellenes nem fog abortuszra menni, szóval marad a személyiség és az eltelt idő. (nem mindegy, hogy az AB után 3 héttel vagy 5 évvel nézzük, mit okozott az egyén-család életében az adott döntés)

A saját ismeretségei körömben, aki az AB-t választotta, annak nem okozott törést hosszú távon az életében - de még a párkapcsolatában sem, ahol kapcsolatban volt az illető. Ezzel szemben a rosszkor jött gyerek mindig borított komoly dolgokat, az ismételt pályamódosítási kényszerektől a kapcsolat megszakadásáig és egyáltalán a stabil párkapcsolat hosszú távú hiányáig.

(de olyan volt, aki megbánva az AB-t, hónapokon belül újra teherbe esett és szült - ott mondjuk megerősítette a párkapcsolatot az AB, ellenkező esetben szerintem nem maradtak volna együtt)

Kamu-kérdéseket meg azoknak áll érdekében kiírni, akik küldetés-tudatosak, és ezért fontos számukra az eredmény és a statisztika, függenek tőle. Nos, ezek nem a döntés-pártiak, nekünk tök mindegy, mi végül is a döntés, a lényeg, hogy tényleg az illető egyén/pár szabad döntése legyen. Ezért nem bombázzuk privikkel a Kérdezőt, nem lóbálunk mézesmadzagot mindenféle ígérgetésekkel, és nem kérdezgetjük utána, hogy "na MI LETT Kérdező?"...

Mondjuk 5 éven túl.

Már bocs, de ha valaki mondjuk 20 évestől 70 éves korig boldogan élt, akkor nem tök mindegy, hogy 70 évesen éppen mi váltja ki a hangulati élet zavarát, az érelmeszesedés, az Alzheimer, a keringési elégtelenség okozta hipoxia, az agyi dopamin-hiány, vagy épp egy valami múltbéli eseményen rágódás??? Ami lehet AB is, meg lehet az is, hogy "de MIÉRT NEM a Huffnágel Pistihez mentem feleségül?", vagy hogy miért nem váltam el, vagy hogy miért hagytam ott az egyetemet - vagy akármi. (ha engem kérdezel, többnyire az agyi dopaminhiány - pontosabban a dopaminerg receptorok számának csökkenése - van a hangulati élet efféle idős kori zavarai mögött, van akin így jön ki, van akin mozgászavarban (Parkinson), függően, hogy melyik agyterületeket érinti.)

#117, tudod, erről több dolog eszembe jut... az egyik az, hogy a "mi lett volna, ha" egy tipikus önsorsrontó kérdés, mivel az ember egyszerre csak egy úton járhat, mindig mindent ütköztetni lehet a többi útról az ember agyában élő képpel... nem a valósággal(!) a többi lehetőség idealizált képével.

A másik, a kvázi-elfekvő kvázi-belosztályok öreg nénijei... tudod, hányszor hallottam a "szültem kettő/három/négy gyereket, és ez a hála... ha újra kezdhetném, inkább..." szöveget??? Hát, nem egyszer, nem háromszor.

A harmadik, Ady. Itt van pl. ez a verse, ami illik az általad felvetett esetre: [link]

Ady ép volt szellemileg? Köznapi értelemben nyilván IGEN, ez a vers 1908-as, ugye még előtte van ekkor 10 év költészet. (majd 1919 januárban hal meg)

Ady ép volt szellemileg? Nyilván NEM, ekkor már rég dolgozott benne a szifilisze 4. idegrendszeri stádiuma.

Vannak a pszichének látványos, mindenki által egyből észlelt hanyatlásai, mint egy Alzheimernél vagy egy demenciánál. Na, a hangulati élet zavarai tipikusan nem ilyenek. Nekem is van rokonom, aki teljesen átlagosan éli az életét, végzi a felelősségteljes munkáját naponta millió forintokról döntve, totál épelméjű... csak épp antidepresszánst szed a hangulatzavarára... de ezt a környezetében senki se tudja, senki se gondolná... ezek pont ilyen dolgok.

#119, a múlton rágódás egy határon túl eleve nem egészséges, tipikus hangulatzavar, depressziós tünet. Az egészséges, ép pszichéjű ember képes elfogadni a múltját, azzal együtt, amit ma is ugyanúgy csinálna, meg azzal, amit ma már másként csinálna. Tudniillik mindenki életében van bőven mindkettőből...

Szerinted tudja valójában, hogy hogy alakult volna az élete, ha akkor megszüli? Ha nem látnok, akkor nem tudhatja, legfeljebb elképzelheti...