Terhes vagyok, a férjem abortuszra küld. Mit tegyek?

Kedves Kérdező!

ez egy nagyon nehéz helyzet... de nem kilátástalan!

Próbáljatok kicsit kettesben elvonulni a férjeddel és először a kettőtök közti szeretetet felszítani (ami most nyilván nehéz, mert nagyon csalódott és dühös lehetsz)... próbáld meg igazán meghallgatni és megérteni őt!

Biztos vagyok benne, hogy ha ki tudja mondani a konkrét félelmeit (rossz gyerekkori élmény? már így sincs elég időtök egymásra? fél, hogy nem bírja fizikailag? több szabadságot szeretne? stbstb... enm tudom, csak találomra írtam pár dolgot), akkor könnyebb lesz rá együtt megoldást találnotok.

Ha sehogy sem megy a kommunikáció, kérjetek segítséget (pl. pszichológus vagy párkapcsolati mediátor), erre nem szabad sajnálni az időt és a pénzt! Nem csak a baba életéről van szó, hanem az egész családotok jövőjéről!!! A testvérei is meg fogják érezni (tudni), hogy valami súlyos titok van a háttérben, sok párnak a szexuális élete vagy az egész házassága rámegy a "rábeszélős abortuszra". Sajnos a közeli ismerőseim között több ilyen is van.

Nagyon drukkolok Neked, nektek, hogy legyen erőtök ezt a krízist megoldani, és még jobban összekovácsolódjatok!!!

#49 "Én megtartanám, miután meghallgattam a férjem véleményét." - Merő képmutatásból úgy csinálnál, mint ha érdekelne a véleménye, pedig előre eldöntötted, mit teszel? Most komolyan, ez szerinted tisztességes?

#51, már bocsi, de tapasztalatom szerint ez az, amibe épeszű férfi nem megy bele, mert csak vesztes lehet. Ugyanis nem más, mint a #49 kicifrázva, biztosítandó, hogy a "babácskának" (dobtam egy hátast ettől a szövegtől az előbb, használni fogom) legyen még jobb, az anya stresszében se kelljen részesülnie...

A férfi mindkét esetben szimpla vesztes, ennyi.

Pedig félreértés ne essék, a férfi nem az önálló akarat nélküli, dróton rángatható csicska szinonimája, ebből lenne célszerű - és tisztességes - kiindulni.

(az meg abszolút rejtély, hogy miután az egyik fél kinyilvánította, hogy számára egy embrió fontosabb, mint a párja, miért kellene még ragaszkodni ahhoz az emberhez, ahhoz a kapcsolathoz... az embernek egy élete van, nem azért, hogy végigszenvedje egy rossz, megalázó kapcsolatban)

Hű... Számomra mindig megdöbbentő, hogy egyeseknek fontosabb egy kis ebihal, mint az akit életük párjául választottak. Ilyenkor nem is tudok másra gondolni, mint hogy valójában nem is szeretik egymást, csak összejöttek, mert dugni kell valakivel, aztán összeházasodtak, mert úgy illik, aztán meg gyereket csináltak, mert az a szokás.

Mi anno megbeszéltük a férjemmel, hogy két gyerek és bezár a bazár, és így is lett. Ha a két lányom után még terhes lettem volna, biztos elvetetem, de nálunk szerencsére nem még volt gond a védekezéssel.

Kérdező, arról nem írtál, hogy ti mit beszéltetek meg ez ügyben? Mert ha megbeszéltétek, hogy kettő és vége, akkor a férjed jogosan gondolta, hogy egyértelműen ab.

Nem hiszem, hogy itt lehet tanácsot adni, hisz itt nem létezik kompromisszum.

Üljetek le komolyan beszélni. Nem vádaskodva, meg veszekedve, követelőzve, hanem higgadtan. Illetve te magad is gondold végig, hogy ha a férjed elválik, akkor egyedül hogy bírod majd a három gyereket eltartani. Mert gyerektartásól nem lehet 4-en megélni.

Kérdező (#56) ebben az esetben viszont érdemes még egyszer-kétszer átbeszélni, hátha újra megváltozik a véleménye... ami persze pláne nem garancia arra, hogy nem fog még párszor az elkövetkezendő hónapokban. (bár abból, hogy védekeztetek, tényleg az következik, hogy ez a harmadik-dolog még nem volt egy eldöntött kérdés)

Mindegy, beszéljetek, hátha közeledik az álláspontotok valamelyik irányba.