Hogyan lehet elkerülni a felelősségre vonást?

#121, fenéket, azt közölted "rólam" amit te gondolsz... egyetlen nyamvadt darab tény sincs közte... miért is lenne, hisz nem tudsz rólam se semmit... ahogy a fórum többi hozzászólójáról se... jobb ötleted nem lévén rágalmazol és hazudozol... ez ennyi... tényleg nem érdemel túl sok szót...

A linkelt ORIGO-cikk meg kifejezetten az országos tényeket írta le tartásdíj-témában... nem azt, hogy ki mit dumál róla, hanem azt, hogy ki mit tesz. Elolvastad egyáltalán? Dehogy... akkor tudnád, mi van benne...

Kérdező (#119) tudod, a jogi helyzet, az apró változtatgatásokkal lényegiben ugyan az 1952 óta, vagyis 64 éve. Miután közben a társadalmi környezet alapvetően és gyökeresen megváltozott (akkor 186 ezer gyerek született egy évben, ma a felénél is kicsivel kevesebb, akkor 105 ezer házasságot kötöttek, ma nagyjából a harmadát, akkor 13 és félezer válás volt, ma a harmadannyi házasságra másfélszer annyi, akkor a gyerekek >95%-a házasságban született, ma ez 52%, akkor a mozaik-család kuriózum volt, ma tipikus... stb) ezért aztán a jog, ami ehhez ebben a témában abszolút nem alkalmazkodott, érthető módon lötyög az egészen, mint tehénen a gatya... ugye születésekor ennek a jognak a ritkát, kivételest kellett lekezelni, ma az átlagosat, tipikusat... ezért aztán érthető, hogy az érintettek jó része - így vagy úgy vagy amúgy - ex lex helyzetben él, egy dolog a paragrafus, és egy teljesen másik a realitás, van a papíron létező virtuális valóság, meg a valóság maga.

Ezen változás csak akkor várható, ha a törvényhozó venné a bátorságot - tényleg az kell hozzá, mert mára az emberek már azt szokták meg, hogy a jog az ideákat írja le, és elsőre borítékolható a nagy megrökönyödés - és a jogot végre hozzáigazítanák az elmúlt időszak gyökeres társadalmi és gazdasági változásaihoz... amíg ez nem következik be, addig az a képmutatás fog menni, mint amikor a mester a mosógép szerelése közben fennhangon szidja a csalókat, majd utána az első kérdése, hogy "biztos kér-e számlát?"...

Na, szerintem meg foglalkozni a valósággal, a tényekkel van értelme, nem a lila-ködös avitt levendulaszagú ideákkal...

Azt írtad a párodról, hogy "nem anyatípus".

Illetve magatokról:

"nem tudom, arra gondoltál-e már, hogy ez valamelyikünknek - vagy esetleg mindkettőnknek, ki tudja:) - már nem az első párkapcsolata, és az előzőkben volt alkalma megfelelő tapasztalatokat szerezni arról, amiről beszél".

magyarán, te voltál már abban a helyzetben, hogy nem védekeztél egyáltalán, vagy nem védekeztél megfelelően az adott aktuális pároddal. Aki viszont akaratod ellenére megtartotta a gyereket, te viszont vagy nem fizetsz most sem tartásdíjat, mert kerestél kibúvót, vagy fizeted, de baromi rossz szájízzel teszed ezt. Egy fillért sem akarsz a saját gyerekedre költeni, nem érdekel téged a sorsa. Ami már így gáz, mert ő aztán végképp nem tehet semmiről. Ha ez nem igaz, akkor hazudtál.

Rengeteg ilyen valós eset létezik, nemcsak a 18asok körében, hanem pl 30on túl is. De hogy válaszoljak a kérdésedre:

Csúnyán fogok fogalmazni, de megegyezés kérdése. Én pl nem fogom sehova beíratni a nevét, így csak mi fogjuk tudni az igazságot, ez viszont azzal jár, hogy nem kell ugyan fizetnie, de soha többé nem láthatja a gyerekét, mert semiféle joga nem lesz hozzá!!!!

Na végre egy hozzászólás, ami a valóságról szól... és szerintem nincs ebben semmi csúnya, minden olyan helyzetet alapvetően rendben lévőnek gondolok, ahol a jog és a felelősség együtt jár... a csúnya helyzetek tipikusan azok lesznek, ahol ez felborul...

(emellett helyesen nem "soha", hanem "a gyerek 18 éves koráig biztosan nem"... utána ugye már a gyerek dönt, hogy tesz-e lépéseket és milyeneket... de ha tesz, az már akkor az emberi kapcsolatról szól, nem tartásdíjról meg kapcsolattartásról)