Szerintetek az abortusz bűnnek számít?

"1) az élet megszakítását bűnnek, gyilkosságnak tekintem. Legyen az az élet fiatal, idős, beteg vagy egészséges, attól még egy ÉLET, és az élet kioltását gyilkosságnak nevezzük"

Én meg bűnnek tekintem, ha egy másik embert, kizárólag a saját lelkiismeretünk miatt, szenvedésre ítélünk.

Legyen az magzat, gyerek, fiatal, vagy öreg. Én nagyon remélem, ha már öreg és beteg leszek, és fájdalmaim lesznek, és már nem akarok élni, a saját gyerekemnek nem az saját lelkiismerete lesz fontosabb, hanem én, és kihúzza azt a kur.va dugót a konnektorból.

2) egyészen addig nem lehetek 100%-ig biztos abban, hogy a gyermekem beteg, amíg meg nem születik. Hányszor hallottuk már, hogy az orvas vagy a vizsgálatok tévedtek és egy egészséges magzatot öltek meg.

Ebben igazad van, de én hiszek az orvostudományban, és örülök annak, hogy az unokám születése elött már volt ilyen szűrés. És én nem vállalnám a kockázatot, hogy beteg gyereket hozzak a világra, mert az én felfogásom szerint minden gyereknek joga van ahhoz, hogy egészségesen induljon az életben. És én bűnnek érzem, hogy ezt a jogát kockáztassam.

3) Isten nem véletlenül nekem adta azt a gyermeket, nem véletlenül nekem szánta ezt a sorsot. Isten semmit nem tesz véletlenül, ezt sem.

Nem hiszek Istenben.

"És én nem vállalnám a kockázatot, hogy beteg gyereket hozzak a világra, mert az én felfogásom szerint minden gyereknek joga van ahhoz, hogy egészségesen induljon az életben. És én bűnnek érzem, hogy ezt a jogát kockáztassam."

Én pedig bűnnek tartom azt, hogy ez esélyt sem kapja meg, hanem megölik.

Most komolyan: itt a legtöbb válaszoló ha halálos beteg lenne, inkább főbe lőné magát?

Egyébként, igen, ebből a betegséges szemszögből még legalább van egy indok az abortuszra. De amikor mindenki egészséges!? Akkor miért kell megölni egy picit?

Az abortusz soha sem jó megoldás, hanem mindig a relatív kisebb rossz, olyan helyzetekben, amikor jó megoldás nincs, szóval aki a "miért jó"-t keresi, az rossz helyen keresgél.

Viszont az ember érthetően ragaszkodik a saját sorsa, élete, szaporodása, teste feletti döntés jogához.

100-as vagyok.

102:

Itt nem arról van szó, hogy a lelkiismeretem miatt szülöm meg a gyereket, hanem arról, hogy mindenkinek jiga van az élethez. Nem az egészséges élethez, hanem az élethez. És ezt s jogot nekem nincs jogom elvenni. Ennyi.

101:

Szerintem akkor lennék nző, ha elvetetném a gyereket, hogy megszabadítsam magam egy beteg gyerek felnevelésétől.

De onzo lennel, mert annak tudataban, hogy nagy valoszinuseggel beteg lesz a baba, te akkor is megszulod, a sajat , hulye meggyozosed vegett, vagyis ezzel magadat helyezed eloterbe. Ez onzoseg. Mert inkabb felsz Istentol, a tarsadalomtol, mint attol, hogy szerencsetlennek milyen elete lesz. Nem nezed az O erdekeit.

Az, hogy eletet adsz neki? Ugyan mar. Ez onmagaban semmi. Az eletet elni kell, nem pedig elvegetalni egeszen halalunkig.

Tudod, tapasztalatbol beszelek, mielott leszolnal, ellentetben veled. Nekem a batyam sulyos ertelmi es testi fogyatekos, 24 eves de egy csecsemo szintjen ragadt. Szeretjuk, es a lehetosegekhez merten, boldog eletet biztositunk neki(nyaralni, kirandulni megyunk vele stb), de a szuleimen latom, hogy elfaradtak, es mar nehezebben birjak. + Itt a nagymamam, aki bar teny, hogy nyugdijas, de az egesz napjat a itthon tolti a testveremmel, mert nem tudjuk ot hova vinni(igen, nincsen annyi fogyatekos intezet Mo-n, ami meg van...na mindegy ebbe mar nem megyek bele).

Egyszer regebben megkerdeztem anyamat, ha kiderult volna , hogy ilyen serult gyereket kell a vilagra hoznia, mit tett volna? Azt mondta, gondolkodas nelkul abortuszra ment volna. Ennyit errol.

Es nem maga miatt, hanem miattunk, es erte.

Mert ez nem elet, ez csak annak a kepen rohogese. Gyerekkent rengeteget sirtam, es mindig imadkoztam , hogy gyogyuljon meg, es o is jatszon velunk, vedjen es vigyazzon ram, ahogy a nagyobb testverek szoktak. De nem tortent meg. Es ahogy evekig neztem a szenvedeseit , rajottem, hogy Isten ha igazan szeretett volna minket, es ot is is, akkor nem tette volna ezt meg. Ma mar inkabb tekintem ezt a sors fintoranak, amibol tanulni kell es tapasztalni.