Ha downos lenne a magzatod, Te megtartanád? (17 hetes)

Így van, erről írtam is előző válaszomban. Minden esetben érintett az értelmi sérülés enyhe vagy középsúlyos változatban. Írtam a fejlesztési lehetőségekről is, manapság egy enyhe értelmi sérült megfelelő fejlesztéssel teljes értékű emberré válhat, ismerek olyan down-ost aki felnőttként informatikus és zongorázni is tanult. A középsúlyos értelmi sérült már más eset, az jó ha az IQ 50 körül van, de ettől lentebb már nehéz de nem lehetetlen feladat a fejlesztés. Előre megjósolni meg nem lehet, hogy az adott magzat mennyire lesz sérült, ezért minden eshetőséget figyelembe kell venni, akár azt is, hogy nem lesz képes az önálló felnőtt életre.

Írtam egypár dolgot a Kérdezőnek a 45-ös válaszomban és még így sem teljes a kép! Azért kell tájékozódni, tájékozódni, a döntést csak részletes információk birtokában jó meghozni.

Attól, mert az orvosok betegségnek tartják, még nem feltétlenül az.

Lásd homoszexualitás megint csak...

Nektek van róla fogalmatok a művész iskolákban mennyi diszgráfiás, diszkalkuliás, és még nem tudom milyen diszes gyerek tanul?

Őket nem lenne jó ötlet lemészárolni? Vagy ők csak annyira fogyatékosok, ami még belefér?

Ez az egész rendszer baromság, mindenre ráhúzzák, hogy betegség.

Nem tudsz értelmetlen nyelvtani szabályokat alkalmazni? Nyilván beteg vagy! Adunk egy papírt arról, hogy debil vagy, a helyett, hogy megtalálnák miben vagy jó.

Minden ember más és más, van aki ebben jó, van aki másban.

Nekem volt egy olyan osztálytársam, akinél diszgráfiát és diszkalkuliát is megállapították. Fel volt mentve nyelvtanból, idegennyelvből, matekból. Mindig azt mondta, hogy Isten itt elvesz, de máshol meg ad.

Tudtátok, hogy az Aspergeres embereknek saját közösségeik vannak, saját szubkultúrájuk? Ők pl. elutasítják, hogy betegek lennének. Csak mások.

A skandinávok között gyakoribb az SM, feketék között a magas vérnyomás, zsidók között a Cipa. Mondjuk ne vállaljanak gyereket, hiszen nagyobb eséllyel lesz beteg babájuk?

Volt egy nagyon csúnya szó a múlt század '30-as éveiben, eugenika. Borzalmas dolgokat műveltek ennek nevében, Down-os babát elvetetni ugyanaz a kategória...

van aki fiút szeretne, van aki lányt...de olyat sosem kíván senki, hogy bárcsak down kóros babám lenne...mert nem egészséges...

gyönyörűen írt itt egy anyuka a lányáról aki ilyen rendellenességgel jött a világra...de bármelyik anyuka ha megkapná a lehetőséget, hogy másnap reggel EGÉSZSÉGESEN ébredjen a gyereke...nem kívánná? rettenetes dolog igen az elvetetés...de rettenetes dolog ha széthullik a család mert megnézik az utcán, mert, sosem nő fel igazán a gyerek

"olyat sosem kíván senki, hogy bárcsak down kóros babám lenne"

Azok, akik kifejezetten Down-szindrómás gyereket akarnak örökbefogadni, pontosan ezt kívánják (azóta eszembe jutott egy negyedik ilyen családi is az ismerősök között). Én sosem kívántam volna (és én is azt gondoltam, hogy ilyen nincs).

"de bármelyik anyuka ha megkapná a lehetőséget, hogy másnap reggel EGÉSZSÉGESEN ébredjen a gyereke...nem kívánná?"

Én kívánnám, hogy ne legyenek betegek a gyerekeim soha (nem csak a downos, a többi se), de azt, hogy ne legyen downos, nem kívánnám! Képzeld el, hogy ezt a szülők annyira komolyan gondolják, hogy még olyanok is vannak, akik amiatt aggódnak, hogy ha elkezdik "gyógyítani" a down-szindrómásokat (időnként ennek megcsillan az esélye), nehogy a Down-szindrómát is "kigyógyítsák belőlük" :)

"de rettenetes dolog ha széthullik a család"

meg fog lepni, de ahol Downos gyerek van, ott még kevesebb is lehet a válás!

Én azt gondolom, hogy mivel felnevelni a szüleinek kell, csak ők dönthetik el, hogy mi legyen a sorsa a magzatuknak. A saját erőforrásaik felmérésével, a belső meggyőződéseik tudatosításával és korrekt információk birtokában. A "mindenki tudja" ebben a helyzetben kevés alapozás, utána kell menni, hogy "a mindenki" jól tudja-e, mert nem nekik kell a döntéssel aztán számot adni, felelősséget vállalni érte. Ezt azért mondom, mert már úgy néz ki, mintha a tévedések kijavításával arról akarnám győzködni a kérdezőt, hogy tartsa meg a babát, pedig nem. Csak ne azért vetesse el, mert azt hiszi, hogy "egy ilyen gyerek" mindenképpen tönkretenné az életét.

"akik amiatt aggódnak, hogy ha elkezdik "gyógyítani" a down-szindrómásokat (időnként ennek megcsillan az esélye), nehogy a Down-szindrómát is "kigyógyítsák belőlük" :)"

de ugye nem gondolod, hgoy ez egy normális dolog????

Csatlakozom hozzád, a Kérdezőnek a korrekt válaszokat érdemes néznie, mert tényleg sok itt a téveszme, vitatkozni sem érdemes róla, akik down-os gyermeket nevelnek, azoknak van igazán rálátásuk erre a témára. Reméljük a kérdezőnek sikerül átlátni a lényeget.

És igen van olyan aki kifejezetten down-os gyereket szeretne örökbe fogadni, megvan az indíttatása, hogy miért.

Csak hát még mindig ott tartunk, hogy a down nem betegség, hanem egy állapot, de egy kalap alá veszik sok más fogyatékossággal, többek között betegségekkel is.

Mindegy, a kérdezőnek lesz mit olvasnia.

Én sem beszélem a kérdezőt rá semmire, csak a döntéséhez igyekszünk neki minél több információt adni, valós információt, mely segítségével elképzelheti, milyen lehet egy down-szindrómás gyermek nevelése, milyen lehetőségei kilátásai vannak, és ő és családja fel tudják-e vállalni ezt az adott helyzetet.