Ha downos lenne a magzatod, Te megtartanád? (17 hetes)

Nemrég hallottam egy riportot a Down Alapítvány (vagy valami ilyesmi) vezetőjével, ő pl. azt mondta, hogy a legtöbb Down-szindrómás ember képes ellátni magát önálló háztartásban, akár házasodni is, ha a szülők nagyobb önállóságot adnak nekik. Csak azt látják, hogy a legtöbb szülő (értelemszerűen) betegnek kezeli, ezért nem tanítanak meg nekik alapvető dolgokat sem, pedig meg tudnák tanulni. Magyarul a legtöbb esetben nem kellene problémát okoznia annak, hogy a szülők meghalnak.

Ettől még nehéz döntés, nem várom el senkitől, hogy úgy gondolkodjon, mint én, a kérdés az volt, hogy én elvetetném-e, ezért írtam, hogy én nem. Nem vetek meg senkit, aki abortuszra megy ilyen esetben, meg is értem.

Most biztos le leszek pontozva, jelentve, pluszban mindenki hülyének fog tartani, de se baj.

Szerintem sem a Down-t, sem a autizmust nem kéne betegségként kezelni.

Sokfélék vagyunk és hol húzzuk meg a határt, hogy ki "beteg" és ki "egészséges"? Vannak neurotipikus emberek és vannak nem neurotipikus emberek.

Utóbbi közül egyeseket Down-szindrómásként (és mint kiderül emberi hulladékként) kezelünk, akik kb. az életet sem érdemlik meg. Másoknak meg fizikai Nobel-díjat adunk, csak azért mert más értelmi képességeik vannak.

Megfelelő fejlesztő programokkal nagyon sok ma betegnek gondolt ember élhetne önálló vagy majdnem önálló élete

Attól, mert valaki más még nem beteg vagy selejt, lásd. balkezesség, homoszexualitás, Down, stb.

Youtube-on jó pár magyar nyelvű videó van Down-os emberekről, ajánlom nézzetek meg párat.

Talán a szemléletem azért is ilyen, mert olyan állapottal élek együtt, ami hivatalosan mentális problémaként van definiálva. Születés előtt alakul ki, nem adnak rá sem dilibogyókat, sem agykurkászhoz nem küldenek, sem semmi ilyesmi.

Mégis valami középkori doktrína szerint elmebetegség...

Én szomorúnak tartom, hogy a Down-os embereket így kezelik.

Akik látott már Down-os embereket, beszélt velük, annak biztos megfordult a fejében, hogy biztos ők a selejtek és nem mi?

Apropó, esetleg valaki tudja kikkel kezdték a náci Németországban a népirtást?

Valaki előttem megkérdezte, hogy ha a pár éves gyereketek szenved súlyos sérülést lemondanátok róla? Ha lehetőség lenne elaltatni, akkor azt is megtennétek?

33!

Meg a tobbi.... Ne keverjük mar a szezont a fazonnal. Egy fogyatékos, beteg gyereket tudatosan vállalni es egy mar meglevő, egészségesen szuletett, de később megbetegedettet "elaltatni" az meg véletlenül sem ugyanaz. Nem kotelezo abortuszra menni beteg gyerek eseteben. Ellenben el kell gondolkodni par dolgon, ha valaki megtartaná: Eleg eros e hozza, hogy beteg gyermeket neveljen? Tudja e majd kezelni, hogy az o gyereke sosem lesz olyan, mint a tobbi? Hogy megbámulják, megjegyzéseket tesznek ra, hogy kikozositik? Hogy nagy eséllyel -legalábbis Magyarorszagon- sosem élhet teljes eletet? Hogy elofordulhat, hogy a Down kor sulyos szívbetegségel jar egyutt? Hogy állando felugyeletet igényel a gyerek? Hogy rámehet a sajat egészsége es a parkapcsolata? Hogy a gyerek meg felnőttként is állando gondolkodásra szorul valamilyen szinten?

33-as a dawn meg a balkezesseg nalad ugyanaz a kategoria?? hat ebben az esetben egyet kell h ertsek az orvosoddal!!

es mi az h a gyermekemet elaltattatnam-e.. nem kutyakrol beszelunk ba*szus..

Egy down kóros ember nem ember? Ö micsoda? Genetikai hulladék? És ha esetleg ti, akik azt írtátok hogy elvetetnétek, down kórosnak születtetek volna akkor szerettetek volna megszületni mi? De milyen jogon? Elvégre egy downos nem ember, nincsenek jogai.

Na szóval kedves kérdezö szerintem vetesd el, mert ha már megkérdezted hogy mit csinálj, azt érezteti hogy nem kell neked, csak megerösítést akarsz.

Nem tudtam, hogy downos a babám, míg meg nem született. Jók voltak az értékeim, nyakiredó, orrcsont, csak az AFP volt határon meg a szívében láttak egy húrt. Mivel 36 éves voltam, javasolták az amniót. Akkor beszéltük meg, hogy az abortuszt nem tudjuk lelkiismeretileg felvállalni, ezért nem kockáztatjuk vele az életét. És reménykedtünk, hogy "nem lesz baj." Amikor megszületett és láttuk, hogy downos, akkor összetörtünk, én két napig csak sírtam, hogy mi lesz most. Kb. azokat gondoltam én is, amit a legtöbben, hogy nem lehet majd semmit csinálni vele/melette, nem tud majd beszélni, mindig mellette kell lenni meg ilyenek. Aztán nagyon gyorsan kiderült, hogy ez mind nem igaz. Olvasgatni kezdtem, akkor még csak külföldi oldalakon lehet értelmes infókhoz jutni, ami nem a százéves orvosi szöveg. És aztán láttuk, hogy egyszerűen nem olyan, mint hittük, hanem egy gyerek és kész. Szopizik, mosolyog, fordul, kúszik, mászik, gagyog, jár, beszél stb. mindent sorra. (Az első időkben a kortársai előtt járt, aztán lassult, járni már 18 hónaposan tanult meg, ami épp a tipikus fejlődés alsó határa)

Gyönyörűen fejlődik, okos, mivel itthon tanultunk együtt, most a legjobban olvasó csoportban van (az ép osztálytársak között!), matekban is előttük jár, és hát nem az a bajom, hogy mindig vele kell lenni, hanem hogy miért nem lehetek vele többet :)

Egyébként a szívfejlődési rendellenességek látszanak már magzati korban, kb. 40-60%-ban fordulnak elő, de ebben benne vannak az olyanok is, mint az én lányomnál, hogy van egy szívhúr, ami semmi problémát nem okoz és nem igényel semi kezelést sem.

Nem mindenki olyan ügyes, mint az én lányom (nekem ő a legügyesebb meg a legszebb is :) ), de a boldogság nem azon múlik, hogy mikor tanulja meg az összeadást. Nem az intézetben élőket kell nézni, hanem a családban élőket. A nem downos gyerekek is rosszabbul fejlődnek intézetben.