Ha downos lenne a magzatod, Te megtartanád? (17 hetes)

Szia!

Nem olvastam az összes választ, mert nem volt sok időm.

Az én babám nem lett Down-os, de voltam magzatvíz-vizsgálaton a 4. gyermekemnél a korom miatt.

A férjemnek egyértelmű volt, hogy nem tartjuk meg, ha bármi baja van. Ahogy közeledett az eredményvárás időpontja, egyre biztosabban tudtuk, hogy nem tudnánk elvetetni.

Hiszen a Down-szindróma nem betegség, egy sajátságos állapot, kromoszómarendellenesség.

Egyébként gyógypedagógus vagyok, és volt Down-szindrómás tanítványom is.

Ha kell, írok róluk bővebben, minden eset más és más. Azt tudni kell, hogy a sajátságos kinézet, esetleges szervi érintettség mellett 99%-uk értelmi sérült, DE nagyon jól fejleszthetőek, érzelmileg nagyon kötődnek és nagyon szerethetőek, és ez mindegyikre igaz.

Ha pici koruktól szeretettel körülvéve megfelelően foglalkoznak velük, fejlesztésekre hordják, teljes értékű felnőttekké válhatnak.

Ha bővebben szeretnél tudni bármit, kérdezz nyugodtan, majd írok, csak most már rohanásban vagyok.

Nekem "könnyű" volt, mert nem kellett igazán döntenem. Én egyszerűen képtelen lettem volna elvetetni. Akkor is, ha ezért utána egész életemben egy ablaktalan szobába zárnak. Nem ítélem el, aki rákényszerül vagy úgy dönt, sőt, abban a két elkeseredett napban, amikor megszületett, még irigyeltem is, aki képes rá (ma már szégyellem, de így volt), de a saját életembe nem fér bele.

Persze, most, ha ránézek s lányomra, semmi olyat nem látok rajta, ami miatt nem kéne élnie, de akkor ezt nyilván nem tudtam, csak azt, hogy semmilyen babának az életét nem vagyok képes kioltani.

41-es vagyok, most van időm egy kicsit írni.

Kedves Kérdező!

Mielőtt döntenél, a következő lépéseket tedd meg.

1. Először tájékozódj, tudj meg minél többet a Down-kórról.

Ez összefoglalja az orvosi lényegét:

[link]

2.Jó, ha tudsz információkat szerezni (mint itt is) olyan szülőktől, akiknek down-os gyermekük van, talán ez a legfontosabb. Ha lehetőséged lenne rá, akár személyes közelségbe is kerülhetnél környékeden élő down-osokkal.

3. Gondold át a családi helyzetedet, hátteredet, képzeld el ha hozzátok egy ilyen baba születik, ki hogy bírkózna meg a feladattal. Nemcsak te, a párod, ha vannak testvérek estleg, nagyszülők hozzáállása stb.

Nem mindenki képes erre a feladatra, van aki összeroppan a súlya alatt, van aki erőssé válik, gondold át te mit érzel magadban.

A lehetőségeket nem tudhatod előre, azt sem, hogy mennyire lesz sérült, mert minden eset más és más, minden eshetőségre fel kell készülni. Ebben előnyben vagy azokkal az anyukákkal szemben, akiknek csak a szülés után derült ki, hogy down-os a babájuk, neked lesz időd felkészülni.

Amit biztosan tudhatsz, hogy a down-szindróma egy állapot, nem betegség. Ha van valami szervi eltérése (pl. súlyos szívbetegség) az jó esetben az ultrahangon kiderül.

Tehát ha a terhesség során nem látnak más súlyos elváltozást, bízhatunk abban, hogy szervileg egészségesen jön a világra. Ettől még az immunrendszere gyengébb az átlagostól, hajlamos lehet a betegségekre, de hát ez normál gyerekeknél is előfordul.

Értelmileg mindenképp érintett sérülésben, lehet, hogy enyhe, lehet hogy középsúlyos mértékben, ez előre megint nem tudható. Mivel az idegrendszer fejlődése az első 3 életévben a legintenzívebb, nagy szerepe van a korai fejlesztéseknek, amivel megalapozható a jövője. Nagyon fontos az otthoni környezet, jó ha a szülők felkészülnek ebben a témában, hogyan tudják otthon fejleszteni, több munkát és időt igénylő feladat. Ezen kívül fejlesztésekre hordani, otthon is tornáztatni stb.

Megfelelő fejlesztés mellett nagyrészük többségi iskolába járhat, ma már ez nem probléma. Én is egy normál általános iskolában dolgozom, ahol az értelmi sérült tanulók integráltan tanulnak a többi tanulóval együtt, külön fejlesztésekkel.

Általánosságban elmondható, hogy a down-osok elég sikerrel fejleszthetők az érzelmi intelligenciájuk miatt.

A felnőtkori önálló életre is van esély.

De előre nem tudhatunk megjósolni semmit. Ezért kell, hogy a döntésedhez mindennel tisztában légy, mert úgy láttam itt is a válaszok egy részében, hogy sokan nincsenek tisztában ezzel az állapottal, illetve csak másoktól hallott téveszméket tudnak.

A döntésig még van néhány heted, azt is gondold át képes lennél-e az abortuszra. Én nem tudtam volna megtenni, 21 hetes voltam, mikor az amnio eredményét megkaptuk, addigra már eldöntöttem, hogy mindenképp megtartanám, hisz éreztem a magzatmozgást, kialakult a kötődés köztünk...

Ebben a helyzetben mindenki másképp döntene, mert más a háttere, lelki beállítottsága, anyagi és erkölcsi ereje stb.

Ezt a döntést neked kell meghoznod, a te életed fog megváltozni, de nem egyedül, kell a férjed meg jó esetben a szűk családi háttér ereje, támogatása is hozzá. Így nem az érdekes, hogy más megtartaná-e, hanem az, hogy te hogyan érzel és mire érzed képesnek magadat/magatokat.

Remélem sikerül jó döntést hoznod!

Jaj, megint írnom kell, mert annyi sok negatív választ olvastam, Istenem, ezekre ne hallgass Kérdező!

Még hogy Magyarországon nincs elfogadás, nincs integrálás, megbámulják, hát ilyen nincs!!!

Mint írtam, az én tanítványaim is integráltan vannak oktatva, köztük a down-osok is, senki nem bámulja meg őket, és az életük nem szenvedés. Amikor a két legidősebb fiam óvodás volt, volt egy down-os kisfiú a csoportjukban.

Istenem, azoktól a gyerekektől tanulni lehetne! A kicsik természetes ösztönnel közeledtek sérült társukhoz, a legnagyobb szeretettel fogadták el őt olyannak amilyen, nem kérdezték, hogy ő miért olyan, nem érdekelte őket mi az a down-szindróma, olyan volt számukra ez a kisfiú, mintha a kistestvérük lenne, óvták, terelgették, az ép értelműek nagyon sokat tanultak őáltala az elfogadásról, együttélésről, ez az integráció lényege, és ez ma Magyarországon létezik.

A gyerekeknek több eszük van, mint sok felnőttnek!

Egy Down-kóros gyerek akkor fog szenvedni, ha nem szeretik, mint minden más gyerek. Nagyon hálásak és ragaszkodóak, és nagyon szerethetőek. És lehetnek szerelmesek, és házasodhatnak, és házasodnak is. Általában sterilek, és utódjuk nem lesz. Na és? A normál emberek között is van olyan, akinek nem lehet gyereke?

És még egyszer hangsúlyozom, NEM BETEGEK? a down szindróma nem betegség, a hidrocefália és az izomsorvadás betegség, de a down nem az!!!!

Valaki kifogásolta, hogy azt írtam, hogy elaltatni egy beteg gyereket. Az abortusz talán jobb? Mármint persze azoktól kérdezem akik szerint elfogadható. Elaltatni egy gyereket felháborító, de egy érző magzatot abortálni, le se írom hogyan, az okés?

Down nem betegség, inkább állapot.

47!

Amennyiben szerinted nem betegség, légy kedves es magyarázd meg, hogy az orvosok miért tartják annak es miért lehet megszakítani miatta a terhességet a24. hetig?

A betegségből kigyógyulhat az ember, a down-szindrómából nem, egy állapot, kromoszóma rendellenesség, melyet a 21 kromoszóma törése okoz. Nem betegség, nincs rá gyógyszer.

Orvosilag a 24. hétig lehet elvetetni azt a magzatot, amelyről kiderül valamilyen súlyos fejlődési rendellenesség, élettel összeegyeztethetetlen állapot, vagy kromoszómarendellenesség, ide tartozik a down szindróma.

Mondok egy példát. A hidrocefália egy súlyos betegség, kórosan túl sok agyvíz termelődik, amelyet az agy nem tud elvezetni, lehet műteni, beültetnek egy szelepet, az ilyen gyerekek többsége sajnos előbb-utóbb meghal.

A down-szindróma nem betegség, semmi nem működik kórosan, egyszerűen a sejtosztódáskor a 21 kromoszóma eltérően alakul, ez a szervezetre nézve egy adott állapot.

Ha a kérdésed logikáját nézzük, akkor miért lehet a 12. hétig elvetetni bármelyik magzatot, akkor is ha egészséges?

Ezt a törvényt hozták a törvényhozók, a 12. hétig bármely magzatot el lehet vetetni, és a 24. hétig azt amelyről valamely rendellenesség derül ki. A döntés a szülő joga.