Azt hiszitek, az abortusz semmiség?

Kedves Ilona, az érintett válaszomat természetesen NEM Neked szántam, hanem 66%-os fórumtársamnak.

Kedves 66%-os fórumtársam, nos, már vártam a tyúkot, meg az almokat! :)) És még mindig az a véleményem, hogy ha nem akarsz tyúkeszű lenni, azaz nem egy tyúk értelmi képességeivel, és JOGAIVAL rendelkezni, akkor ne irigyeld a kötelességei mértékét. Másképpen mondva: ha annyi kötelességet akarsz csak, mint amennyi egy tyúké, akkor ezzel egyenes arányban akard birtokolni a jogaidat is. De az, hogy 100% jogot és 0% felelősséget akarsz: nonszensz. Szerencsére lehetetlen is.

A csecsemőgyilkos morális értelemben pedig természetesen semmiben nem különbözik az abortuszt választótól, a tettüknek kizárólag az időpontja, meg esetleges elkövetési módja tér el.

Az pedig, hogy te a magzatra, mint az élet lehetőségére tekintesz, legalább annyira komolytalan, mintha én a gravitációra a magamon kívül mindenki mást a hatalmában tartó erőként gondolnék: túl azon, hogy amit mondasz, szélsőségesen szubjektív, ráadásul alaptalan, tudományosan, etikailag is cáfolt tévedés.

Aki abortuszra megy, annak a kontroll-UH leletére az van írva: élő embrió, enélkül a beavatkozást el sem végzik. És hát igazán nem akarok gonosz lenni, se demagóg, de ha egy magzat csak az élet lehetősége, akkor sok magát felnőttnek gondoló emberi lény is az csupán. Nekem mindig is az volt a taxonómiát nélkülöző, a tárgyba vágó véleményem, hogy az ellentábor tagjai megrekedtek a gerinchúros állapotban, a gerincesig nem sikerült eljutniuk.

A magzat pedig természetesen NEM képes ugyanazt tenni a felmenőivel, amit azok vele: a diszkréció megtartása mellett is az a nagyon határozott véleményem, hogy az effajta, tragikus végű történetekbe is kizárólag felnőtt oldalon csúszik hiba: ez lehet gyengeség, gyávaság, önzés, erőfitogtatás, vagy bármi más, de az biztos, hogy egy kényes helyzetben, amikor egy új élet nagyon nem aktuális, akkor mindent, tehát MINDENT meg kell tenni azért, hogy ne keljen életre. A sztori minden részletét nem ismerve, továbbra is le a kalappal az alázatos előtt, én is ugyanezt tettem volna, vagy tenném ma is, és ismeretlenül is megemelem a kalapomat előtte a döntése miatt. Szerintem az egyetlen lehetségest lépte meg, de az ereje a vállalkozás méreteihez képest túl kevésnek bizonyult: de hogy nem az új helyzet vezette oda, ahová, azt a szememben az bizonyítja, hogy nem az új szituáció létrejöttekor, nem a kezdeti nehézségek idején, hanem a logikusan remélt konszolidáció idején történt, ami történt.

Ha pedig az illető, 2-es számú "casus belli" személyében is meg lett vádolva a történtekért, úgy, hogy nem kérte, amit kapott, akkor ezt végtelenül erkölcstelen, aljas tettnek ítélném, éppen ezért remélem, hogy ilyen nem történt. Radnóti sorsa, Bródy János sorsa homlokegyenest más: ott a szülés tragikus lefolyása volt az ok, nem pedig a támaszték nélkül maradt, szeretetmegvonásra ítélt, szerencsétlen halott.

Azon meg csak nevetek, hogy piszlicsáré ügy a megfigyelés: úgy kb. 9.200.000 ember életét érintette szemben a 800.000 párttaggal, azaz haszonélvezővel...

Az lehet, hogy tudják, mennyiért vettem a budipapírt(bár magam szinte sosem fizetek kártyával, mert nem tudom kontrollálni, mennyit költöttem, és mennyi van még), de ma nem visznek az Andrássy út 60.-ba egy viccért, nem állítanak hideg vízbe, nem dugnak üvegcsövet a húgycsövembe, hogy azzal a mozdulattal el is törjék azt, nem tépik le a körmömet, de nem is párt-alapon iskolázódom be, vagy jutok álláshoz, nem küldenek évekre internálótáborokba, nem cenzúrázzák a gondolataimat, szabadon gyakorolhatom a hitemet, a meggyőződésem szerint élhetek és nekem nagyjából ennyi majdnem elég is.

Mondjuk apám, meg nagyapám hidd el, nem részletkérdésnek tekintették, amikor jöttek a fekete kabátos fiúk, hogy az említett intézménybe beszállítsák a nagypapát, aki aztán egész éjjel egy 100 forintos bankjegyet szorított a homlokával a falhoz. Másnap aztán vigyorogva elengedték, közölve vele, hogy csak adategyeztetés volt. Nem kell részletezzem, mit éltek át azon az éjjelen azok, akik otthon maradva kérlelték a Jóistent, hogy óvja meg őt.

Hogy a gazdag többet szeretkezhet-e? Frászt. Tudod, mindig fenntartásokkal olvasom az olyan "nyomorgók" beszámolóit, akik INTERNETEN sírják el, hogy napok óta nem ettek, a buksza üres, de dalolva kipengetik az abortusz szörnyű vérdíját. Biztos vagyok benne, hogy ma Magyarországon nem a védekezésre fordítható anyagi keret a felelős az abortuszok magas számáért.

S hogy milyen párbeszéd az abortusz Istennel egy hívőnek? Nos, semmilyen. Aki hívő, az nem öli meg a gyerekét. Az abortusz gondolata, a dilemma, a döntési helyzet, na az lehet párbeszéd: pl, valahogy úgy, ahogy én is lefolytattam annak idején: "Add, Uram, hogy legyen elég erőm és időm végigcsinálni, és ne vond meg tőlem kegyelmeidet". Tudod, mikor annak idején hófehér ruhában a férjem kezét fogva megfogadtam, hogy elfogadom a gyermekeket, akikkel Isten megajándékozza a házasságomat, komolyan gondoltam. És meg is tartottam.

Mert Ninive helyett el lehet ugyan menni először Tarsisba is, de a kijelölt úticélon változtatni lehetetlen, meg balgaság is, tekintve, hogy akkor hánykolódó tengerben, meg mindenféle cethalak gyomrában kell tölteni azt az időt, ami vagy így, vagy úgy, de a mágnesezett célba visz...

Nos, én végig olvastam ezt az egész kérdést...

És arra jöttem rá, hogy van itt 2-3 ember, akik nagyon abortusz ellenesek, és ok nélkül teljesen lenézik azt aki az abortusz mellett dönt.

És azt is észre vettem, hogy teljesen irreleváns érveket hoznak fel, amik a tipikus vallási maszlaghoz köthetőek!

Egyébként én sem értem, hogy miért nem lehet akkor elmenni az abortusz előtt álló anyákhoz, és mondani nekik hogy ne vetessék el, majd ők átvállalják a gyermek nevelést?

Miért kell olyan dolgokba beleavatkozni amihez semmi közük nincs?

Nem tudják hogy mik vannak a háttérben, mi az ami miatt az abortusz miatt döntenek!?

Egy dolgot fújnak csak, hogy gyilkosok, és érzelmileg megtört emberek..

És kérdem én, honnan látnak ők bele mások fejébe?

Honnan tudják ki mit miért tesz, és bírálják a döntését?

Szerintem ennél nagyobb szegénységi bizonyítvány nem kell, mikor valaki a saját nézeteit próbálja másokba bele erőszakolni..

Aki ennyire elfogult egy témában, az semmivel nem különb attól mint akit lenéznek a döntése miatt, és még meg is akarják neki magyarázni hogy bűnös és az ördög lakozik benne, és élete végéig magában hordozza a bűneinek következményét..

Mi ez ha nem vallási prédikáció?

Érdekes módon több nőt (most már nők) ismerek, akik tízen évesen abortuszon estek át, és életük egyik legjobb döntése ként élik meg, hogy nem hagyták ott a sulit, nem neveltek egy kilátástalan helyzetben lévő családi állapot mellett gyereket!

Hanem megvárták még készen állnak rá, érett szülőkként tudnak gondoskodni a saját gyerekek-ükről!

Nem is értem, hogy jöttök ahhoz hogy egy pl 16-17 éves lányanyától, és a mondjuk 18 éves barátjától elvárjátok, hogy neveljen fel egy gyereket?

Mikor még olyan éretlenek hozzá mint a csuda!

Egy valami biztos, mondani könnyű mindent, mások (ismeretlenek) döntését megkérdőjelezni még könnyebb, és beleszólni az emberek életébe pedig pofon egyszerű!

DE!

Tenni valamit, és nem csak pofázni, azt már nehéz..az már nem olyan egyszerű..

Még annyit, hogy azt tényleg nem értem miért hiszik itt páran hogy egy gyerek nevelés teljesen felelősség mentesen

zajlik?

Hogy kb annyiból áll, jó megszületett mint egy kutya kölyök, kap enni aztán majd felnő valahogy..

Mikor egy gyermek nevelése gondozása felelősségből áll, és ha nincs készen erre az anyja akkor miért kényszerítenétek bele egy teljesen rossz döntésbe?

Hiszen ez nem csak az ő kára lenne, hanem a gyereké is!?

Vagy az már nem számít, csak ne legyenek "gyilkosok"?

Szóval ostoba elfogult emberekből soha nem lesz hiány ebben az országban, ez időről időre mindig be bizonyosodik..

Én egy valamire reagálnék, egy apróságra:"A férfiak igenis HÚZZANAK óvszert, nyomják ki a levegőt az óvszer csücskéből, mert ha nem nyomják ki, attól szakad el leggyakrabban"

A nők pedig, akik így vélekednek, ne feküdjenek le olyan férfival, aki nem így tesz. Nem kötelező megalkudni.

"Ahhoz elég felnőttek, hogy szexuális életet éljenek a 16 évesek? Ahhoz viszont nem, hogy a következményeivel is számoljanak?"

Sajnos errõl nem a tinilány tehet sok esetben, ha elkezd szexuális életet elni ennyi idõsen, hanem mondjuk a "nagytudasú" szülõk, akik lehet, annak idején szintén abortusz-ellenesek voltak, és ilyen "okosan" nevelik a gyereket is.

Mellesleg kedves Kérdezõ, azért belenéznek a Te tinikorodba, hogy mennyire gondolkodtál megfontoltan, és mennyire mérted fel a tetteidnek a súlyát.

Igaza van #172-esnek. Addig nem kellene itt prédkikálni, amíg az ember nem éli át ezt. Ez olyan, mintha szüzlanyok okoskodnának a szex nagy kérdéseirõl.

Kedves #171, most csak röviden 1-2 rövidre, mert ez alkalommal meg a házihoz lesz a télak, ha hét végén begyulladna, nem akkor akarok gyógyszerért kajtatni...

A tyúk dolgot fordítva látjuk, szerintem ma lényegesen több a kötelességem, és kevesebb a jogom, mint egy tyúknak... én csak azt pedzem bátortalanul, hogy ha már a kötelességet nem is lehet, legalább a jogot arányosítsuk mán...:))

A kétféle értelmezésnél két malomban örlünk, én nem arra céloztam, amiről Te beszéltél. Egy sima "két héttel később jöt meg" szituról, amiről viszont - mivel méhen kívüli gyanúval indult - van hüvelyi UH, ennyivel mégis más.

Az utolsó bekezdést meg légyszi gondold át újra a szabad akarat fényében. Ha ez így lenne, ahogy leírod, akkor szerintem minden ember alapvető erkölcsi kötelessége lenne az ellene való permanens lázadás. De tudod, ma már fontosnak tartják a mise szövegébe is beletenni az "Ő mielőtt __önként__ átadta magát a szenvedésre, kezébe vette a kenyeret..."

Na, majd a többi is...

172-es, még szerencse, hogy itt, a GYK-n nincsen válaszadási kötelezettség, és mindenkinek jogában áll megválogatni, kivel áll szóba és kivel nem...

Egyszer mégis írok neked, azt az egyet áruld már el nekem, vagy bárki más az túloldalról, mi a fittyfenéért olyan lényeges az, hogy ki nevezi nevén az abortuszt, ergo ki az, aki kimondja, hogy gyilkosság? Mit számít az egy tapasztalatból beszélő magzatelhajtónak, hogy mit gondolnak róla mások? Akkor miért nem érdekel benneteket, mielőtt felfekszetek a műtőasztalra? Ennyire nincs magabiztosság?

Felőlem mondhatsz rám bármit: hogy demagóg vagyok, vagy vallási fanatikus, vagy hittérítő:))))), vagy h-lye, bármit, érted, BÁRMIT, mert lepereg rólam. Tudom, hogy mi vagyok, és mi nem.

Ti miért nem vagytok ezzel így? Ha tudod, hogy az abortusz ellenére nem vagy a gyereked gyilkosa, akkor miért zavar, hogy én azt mondom: dehogynem!? Ha nem önigazolás kell, ha nem az a bántó, hogy az eszeveszett erőlködéssel,tartós és energiaigényes ráhatással biztosított, jó mélyre betemetett múltbéli bűnt egy igaz, a tényeknek megfelelő állítás kihantolja és láthatóvá teszi, akkor miért foglalkozol egyáltalán mások véleményével?

Tudod, a vallási fanatikusozás, a hittérítőzés, a h.lyézés, a demagógozás mind-mind szubjektív MINŐSÍTÉS. Engem mégse érint sehogy.

Az abortuszos nő gyilkosnak tartása: megnevezés. Tény.

Ha minket nem zavar az, ami tárgyilagosságot nélkülöző, személyeskedő vélemény, akkor benneteket hogyhogy mégis, ami VALÓSÁG???