Azt hiszitek, az abortusz semmiség?

Sziasztok..

Előre leszögezném, hogy én nem szeretnék vitába keveredni, vagy bárkit is megbántani, csupán leírom, ahogyan én látom ezt a helyzetet.

Én személy szerint se "abortuszpárti" (mondjuk ezt a szót nagyon utálom, mert szerintem senki nem PÁRTOLJA, pozitív értelemben), se "abortuszellenző" nem vagyok. Úgy vélem, hogy vannak olyan helyzetek, amik megkövetelik ezt a súlyos lépést, szükséges "nagyon rossz"-ként. Betiltani se tiltatnám be.

Valamint szerintem is mindkét tábornak hátra kellene dőlnie egy kicsit, mert nagyon eldurvult ez a "beszélgetés". Én mindig azt mondom, mindenkinek lehet, és kell is legyen saját véleménye, amit kifejezésre is juttat alkalomadtán, nade a stílus...

Valamint lenne pár kérdéskör, amit szeretnék kivesézni.

Az egyik, hogy párhuzamot vontok az icipici embrió, és a már meglévő gyerek élete között. Aki már x éves, ez lehet 5, 9 vagy 16. Nem ugyan az. Nyilván senki nem folytja vízbe, rakja utcára vagy küldi árvaházba. Ez két teljesen külön szituáció.

A másik, ami mindig elgondolkodtat, az a mi lett volna, ha? kérdés. Mert ugye nem biztos, hogyha valaki MOST szegény, nyomorban él, akkor később is abban fog élni. De mi van, ha mégis? Mert akkor mondhatni 50-50% az esély rá, hogy javul a helyzet, vagy akár még a jelenleginél is lehet rosszabb. Akkor utána ki fog segíteni nekik? Innen valaki? Mert általában csak azt vázolják fel, hogy lehet 5 év múlva jobbra fordul a sors.. de ha mégsem, vagy rosszabb lesz, akkor nem gondolnám, hogy innen bárki sorba állna adakozni, vagy befogadni.

Amúgy válaszolva rendesen is a kérdésre: nem, abszolút nem gondolom azt, hogy az abortusz kis semmiség lenne. Valamint elítélem azt a gondolkodásmódot, hogy ez amolyan "fogamzásgátlási" módszer lenne. Felelősen, éretten kell gondolkodni és cselekedni, ha már valaki szexuális életet él. Én bizony az iskolákban is nagyobb hangsúlyt fektetnék a felvilágosításra, és a felelőtlen szex eredményeire.

Nincsen 100%-os fogamzásgátlás, benne van, ha akár 1% esély is, hogy esetleg baba lesz.

Volt, hogy kellett 72 órás tablettát használnom, mert elszakadt az óvszer. De tudtam mit kell tennem, és úgy is cselekedtem. Hogy vállalkoznék-e abortuszra? Most azt mondom nem, mert nem vagyok olyan helyzetben, hogy semmiféleképpen ne tudjak vállalni egy babát, de ettől függetlenül nem szeretnék még anya lenni, de teszek is ezért.

23/N

Kedves Frigg, engedd meg nekem, hogy az Általad axiomatikusnak gondolt: más a már megszületett ember, gyerek, (akit senki sem rak ki az utcára, vagy küld árvaházba) - gondolat MIÉRTJÉRE rákérdezzek.

Véleményem szerint az embrió, a magzat, genetikailag is, meg lelkileg is UGYANAZ a lény, mint későbbi önmaga. Pontosan ugyanaz, csak az életének még egy korábbi, anyaméhben lévő szakaszát éli.

Az pedig, hogy jobb lesz-e később, mint most, a másik tipikus "érv" szokott lenni az abortusz mellett. Azt szeretném, ha végre valaki belátná, a dolgok maguktól nem szoktak javulni, a körülmények varázsütésre nem válnak ideálissá, ám ha valaki a gyermekéért többletterhet és lemondást vállal, akkor a gyermek szempontjából pozitív irányba változnak a dolgok. Az abortuszt választók csaknem 100%-a gondolkodik úgy, hogy a gyermekéért sem többletterhet, sem a saját pénztárcája, ideje, kényelme terhére semmilyen lemondást nem vállal. Egyszerűen nem értem, miért olyan természetes, hogy egy meglévő helyzetben a "szülők" 50-50 %-ban osztoznak a lehetőségekben, miközben a gyereküknek 0, azaz nulla százalékot biztosítanak.

Erre fel kérdezem én mindig, ha valóban olyan elviselhetetlen a nyomor, akkor e nyomor elől miért nem a gyermeküket megölők menekülnek a saját kezűleg elkövetett halálba???

Kedves #142 talált, süllyedt, a tegnapi délutánom a szájsebészeten telt, és mivel tervezett dolog volt, voltaképp már tegnap egész nap ezen f*stam ezerrel...

De az, hogy miért nem vettem sorra a dolog nem-filozófikus részét, annak két oka van ezen felül:

Az egyik, hogy milliószor végigbeszéltüük különféle kérdéseknél:)

A másik, hogy ezekre is roppant egyszerűen lehet summás választ adni, ha belátja az ember azt a nyilvánvaló igazságot, hogy a döntéseink voltaképp mindig arról szólnak, hogy milyen életet szeretnénk, mindig ez adja a belső vezérfonalat, ami alapján egy adott kérdésről szóló vitában, vagy választásban-döntésben, vagy megbeszélésben, vagy akármiben melyik oldalra állunk.

Ugye Einstein és J.A. óta tudjuk, hogy:

Akár egy halom hasított fa,

hever egymáson a világ,

szorítja, nyomja, összefogja

egyik dolog a másikát

s így mindenik determinált.

Csak ami nincs, annak van bokra,

csak ami lesz, az a virág,

ami van, széthull darabokra.

szóval, hogy egy adott kérdésben való állásfoglalásunk tudva vagy önkénytelenül egy nagyobb egész része, következik valamiből, és következményei lesznek a későbbiekben.

Ugye az ember, az egyén a saját életében ugyanúgy bejárja a tézis-antitézis-szintézis utat, és innen visszanézve mondjuk abból a 17 éves kori állásfoglalásomból, hogy nem voltam hajlandó az USA-ba menni tanulmányi versenyre, mert "engem egyetlen rohadt seriff ne merjen vegzálni azért, hogy megiszom a kori söröm" logikusan következik az, hogy most, ebben az abortusz-vitában csak ott állhatok, ahol. Ennek belátásához semmi más nem kell, mint végigvinni az egyik és a másik álláspont logikus következményeit, társadalmi hatásait, a mindennapi életünkre való hatásait.

Szóval a kétféle álláspont összebékíthetetlensége egyszerűen abból ered, hogy az egyik nézőpont "rendpárti" a másik meg "rendezetlenség-párti", az alapvető attitűd máshol van a rend-szabadság skálán. Ebből következik, hogy másféle világot szeretnénk, ebből meg a konkrét döntéseink.

Ja, és hogy a világ maga milyen: hát természetesen szintézis-párti, amiben egyszerre van jelen a rendre és a rendezetlenségre törekvés.

(jót röhögtem, ahogy a rendezetlenségi elvet próbálta valaki pont ezen gondolatmenet alapján az evolúció cáfolatára felhasználni, és erről még könyvet is írt, ami magyarul is megjelent egyébként, pl:

[link] )

Na, magyarra fordítva nem filozóf lelkeknek, ha az abortusz-ellenesség győz, akkor annak evidens társadalmi következménye lenne az kb, amit az USA "biblia-övi" részének jogalkotásában láthatunk, a szülői hatalom és befolyás növekedése, a szexuális élet szabadságának korlátozása, a kontroll erősödése, stb... amiből sajnos egy rész már ide is szivárgott az elmúlt 2 évtizedben... a kérdés meg az, hogy ilyen életet akarsz magadnak és az utánad jövőknek, avagy nem. Az erre adott válasz nagyjából eldönti az ember AB-témában elfoglalt helyét.

(ezek egyébként olyan szinten koogens dolgok, hogy sokszor egy-egy tipikus félmondatból csalhatatlanul le lehet venni a vitában veled szemben álló helyét, és kitalálni a következő 50000 mondatát - az egyik ilyen tipikus fordulat a "bezzeg, ha a te gyereked...":) - ami itt feljebb is áll a #134-ben pl. Ez csalhatatlan jel arra, hogy elszántan "rendpárti" a veled szemben álló)

Én meg - mint tudod - ha megírnám a könyvem, annak " A REND eradikációja" címet adnám:)))

Na, ilyenek jutnak eszembe 5 azaz öt foggyökértől egyszerre megszabadulván:)

Nézd, kedves fórumtárs, a legjobb indulattal is mondom, hogy az ember saját tapasztalatain túl is vannak tapasztalatok. Számomra talán ez a legmeglepőbb Veled kapcsolatban, hogy bár minden bejegyzésed alkalmával fennen hangoztatod, hogy a világ relatív, ehhez képest Te mindent a saját múltadból, a Téged körülvevő személyek Rád gyakorolt hatásából vezetsz le.

Bocs, de kutya legyek, ha értem, mi köze az abortuszellenességnek, ill. annak elképzelt gyakorlati megvalósulásának a szülői önkény kiteljesedéséhez. Ha megengeded, az én tapasztalataimat szívesen megosztom Veled ebben konkrét kérdésben: se apám (pedig neki hajlama és személyes gyermekkori tapasztalata is lenne rá), se édesanyám nem uralkodott rajtam soha, egyetlen percig, a szexuális életem korlátozott szabadságát nem ők kényszerítették rám, a felelősségteljes védekezés, illetve a védekezés sikertelensége okán megfogant gyermekeim szeretetteljes vállalása önként vállalt életutam. Te érveltél a minap ebben a topicban azzal, hogy a szemellenző gátja annak, hogy elhiggyük, más másképpen és tényleg másképpen gondolja, nos, íme: én itt vagyok.

Az USA-verseny, a drogliberalizáció... témák pedig - bár kétségkívül rendelkeznek ítéletalkotási kimenettel - fajsúlyukat tekintve messze eltörpülnek az abortusz egész kérdésköre mellett, éppen ezért, bár jómagam a drogliberalizációt is markánsan ellenzem, mégsem érzem feladatomnak, hogy a véleményemet az átlagosnál hangosabban fejtsem ki - szemben az abortusz általam is hirdetett elutasításával. Szóval Gizikét és gőzekét, szezont és fazont én nem keverek.

Ám! Én szívesen látnék olyan világot, ahol a szexjogok a valós helyükre kerülve, nagyban lemaradva fontosságukban, valahol középtájékon követik az ember, és MINDEN EMBER legalapvetőbb, morálisan elidegeníthetetlen jogát: a fogantatástól mindenkit megillető élethez való jogot. És minden általam elérhető fórumon (család, munkahely, GYK...) teszek is azért, hogy ehhez a világhoz, akár csak egy tyúklépésnyivel is, de közelebb kerüljünk.

Egyébként meg jobbulást!

És annyit még, hogy Te visszautasítottad az amerikai utat, amihez minden jogod és indokod meg is volt, de tetted ezt a szabadságot valós korlátozása miatt, miközben visszavágysz egy olyan rendszerbe, melynek még puha éveire is az volt jellemző, hogy pl. az én apám nemhogy Amerikába, de még KGST országokba szervezett hivatalos, munkahelyi kiküldetésbe is csak előzetes lekáderezés után mehetett, ahol az átlag magyar nem kapott világútlevelet, ahol biztos lehettél benne, hogy akár a munkahelyeden, akár a családodban, akár a baráti társaságban (még templomi közösségekben is) biztosan van valaki, aki jelent rólad, hogy aktát vezethessenek a központban, ahol

"Számon tarthatják, mit telefonoztam

s mikor, miért, kinek

Aktába írják, miről álmodoztam

s azt is, ki érti meg.

És nem sejthetem, mikor lesz elég ok

előkotorni azt a kartotékot,

mely jogom sérti meg."

Ahol rejtegetni kellett otthon azt a pár Fontot, amit az '56-ban Londonba menekült nagynéni küldött, vagy hozott - már akkor, amikor újra jöhetett, ahol nem lehetett telefonod, ahol 5 évet kellett várni egy rohadt Trabantra és még sorolhatnám.

Nem értem, hogy miért az abortuszjogok jelentik Számodra az emberi szabadság non plus ultráját, mint ahogyan azt sem, hogy a tapasztalati úton elszenvedett szülői önkényből miért a rendszerszintű, tömegeket elnyomó és ellehetetlenítő, korábban koncepciós perekben meggyilkoló, megfélemlítésre és besúgásra épített rendszer a kiút.

És akkor újra a kályhánál vagyunk: a saját szenvedés, az szenvedés, a más szenvedését meg viselje el szó nélkül az, akié. Az abortusz témájával párhuzamba hozva: a szexualitás korlátozása, a védekezés nekem szenvedés, ergo abortálom a megfogant gyerekemet. És ő ezt szenvedje el.

Na, ezt nevezem én a féktelen emberi önzésnek, amivel kapcsolatban csak az lep meg, milyen nyíltan vállaltad most.

Kedves #148, először is köszi, de voltaképp már abban a pillanatban jobban lettem, amikor kiléptem a rendelő ajtaján:))) - tudod, megszabadultam egy hosszú ideje nyomasztó fizikai-lelki teher felétől... (a másik fele majd 3 hét múlva)... ehhez képest az, hogy fájdogál, lófütty... (voltaképp az egészből a legelviselhetetlenebb az volt, hogy azt mondta az orvos, hogy ma már ne gyújtsak rá... messiásként vártam az éjfelet, hogy már ne "ma" legyen:))))

A rendszer-szintű következményeket meg persze, hogy nem tudod értelmezni, hisz Te az unikális pár százalékba tartozol, aki elvből ellenzi ugyan az abortuszt, de nem a "bezzeg, ha a te gyereked..." módon érveló mentalitás képviselője. És ahogy leírtad a dolgokat, ez eléggé érthető is...

És hát ja, az ember egy logikai láncolatban mindig valamerre halad, vagy az egyeditől az általános felé, vagy az általánosból az egyedi felé... én az előbbit szoktam:)

(de egyébként szerintem tök mindegy, melyik)

A másikban azt kellene végre mindenkinek felismerni (szerintem) hogy a rendszer, az rendszer, természeténél fogva alapvetően gonosz... részletkérdésnek látom, hogy ja, a múltban többen jelentettek rólad, ma meg sokkal többet tudnak rólad. (ugye, még azt is, hogy milyen klotyeszpapírt vettél tegnap, ha az egyre inkább nyomott bankkártyás fizetéssel vetted)... akkor azok voltak egy rendszer lehetőségei, ma ezek, ma nem ügynök firkál jelentést, hanem figyel az NSA, az Echelon, rögzítődnek a mobilod cellainfói, a vásárlásod tételei... félreértés ne essen, 1984 világa most van eljövőben... na ennek tükrében is érdemes átgondolni azt, hogy mivel teszel jobbat, azzal, ha egy ilyen ontopic abortusz-kérdéssel állsz szemben... tudod "ne szülj RABOT..."

Innen is látszik, hogy Te azért gondolsz bizonyos dolgokat önzésnek, mert a saját szemszögedből értelmezed, ami szerint a világ jobb lett. De más meg ugye úgy látja, hogy permanensen csak egyre rosszabb... ezért azután az összes kitett előjel megfordul. Én a világ legönzőbb viselkedésének pont azt tartom, amikor valaki mindent a saját önreprodukciója sikerének irányába akar felhasználni, az abortuszt meg sok esetben kifejezetten önzetlen, altruista lépésnek gondolom, amikor valaki képes felülemelkedni alapvető genetikai ösztönein, és elfogadni azt, hogy nem, nem minden esetben a saját vérem, a saját génjeim tovább adása, sikeressége az első, vannak annál fontosabb dolgok is adott esetben. Szóval azt kellene tisztán látni, hogy az abortusz lehet, hogy tudati síkon néha önzésnek tűnik, de ugyanakkor ösztön-síkon mindig önfeladás, (hisz a legalapvetőbb, legősibb szinten bekódolt ösztöneink a szaporodást diktálják) - amire van, aki képes, és van aki nem, és van aki azt hiszi, hogy képes, és kiderül, hogy mégsem... (ugye ez utóbbi csoport valójában az, akikkel gyakran érvelni szoktál)

Tudod, illeszkedve az előző gondolatmenetemhez, van aki az egyik csoportot kvázi-önzőzve "ősanyázik", van, aki a másik csoportot önzőzi mint Te is az imént, de valójában mindkettő ugyanolyan féligazság, mert mindkét féle attitűdnek vannak/lehetnek önző meg önzetlen összetevői.