Azt hiszitek, az abortusz semmiség?

Na jó..:D

Ez már több mint szánalmas, ez már maga a paradoxon..:'(

Annyit mondok, hogy jobban teszitek ha elmentek egy jósdába, ott kamatoztathatjátok ezt a természet feletti képességeteket..

Megáll az eszem, ismeretlenek akarják belemagyarázni az emberbe, hogy mit érzett és hogy milyen nyomokat hagyott benne..

Jó, legyetek boldogak, örüljetek annak hogy ti ilyen csodálatos lények vagytok, igazi "látók", én ezt a kérdést még a listámból is törlöm.

Osszátok az észt egymásnak, én nem idegeskedek tovább az emberi gyökérségen.

131-es!

Én aztán nem kívánok semmilyen nyomot hagyni benned. Épp elég nyom leszel te magad saját magadnak, meg a felnőtté cseperedett gyerekeidnek, akiknek - ha szerencséd van - kicsit másképp fog alakulni a világnézete.

Amíg ugyanis te privát jogokról beszélsz, addig eszedbe sem jut, hogy olyan, egész társadalmat érintő vitáról beszélsz, ami már bőven túlnőtt a te kis intimszférádon.

Én igenis azt mondom, közöm van ahhoz, hogy kikapartattad-e a magzatodat, mert ha majd a te gyereked találkozik az enyémmel az iskolában és röhögve elújságolja, hogy apu milyen király csávó, hiszen mert döntést hozni, mert egy élet felett rendelkezni, mert köpni egyet egy ártatlan magzat sorsára, akkor majd az én gyerekemnek elkerekedik a szeme és el is fogja hinni, hogy ez erkölcsileg valóban így helyes. Vagy ha a te gyereked önző, másokra nem tartozó, beképzelt stílussal (amit otthonról hoz esetleg) megszégyeníti az én gyerekemet, vagy ami még ennél is rosszabb, beleviszi az enyémet ugyanabba a genny viselkedésbe (mert neki joga van, neki szabad, senki ne szóljon bele, senki ne akarjon benne nyomot hagyni), akkor meg megint ott áll a szülő és csak azon gondolkozik, hol van az az értékrend, amire a gyerekét rá akarja vezetni és hol van vajon az az értékrend, amit a te gyereked képvisel és ami köszönőviszonyban sincs a sajátommal. Majd én küzdhetek a saját gyerekemmel esetleg azért, mert manapság már sikk abszolútnak hitt jogokkal kardoskodni, manapság sikk tenni a világra, hiszen van egy saját magad által megteremtett, hazug világod, meg manapság tök ciki közösségi érdekekről beszélni, meg esetleg elhinni, hogy a család inkább alapja egy egészséges társadalomnak, mint az egyén, az önző ego.

Hogy miért tartom hazugnak a világodat? Azért, mert ha majd lesz egy lányod, aki 16 évesen beállít a terhessége tényével, meg az abortálás szándékával, akkor te majd biztosan meg fogod simogatni a vállát és büszkén kihúzod magad, mondván, "ügyes vagy kislányom, tudsz felelősséget vállalni, tudod, mi a helyes, tisztában vagy a jogaiddal, csak így tovább!" Erősen kétlem! Nagyon erősen kétlem!!!!

Ejj, hogy miből maradtam ki:(

#134 " mert ha majd a te gyereked találkozik az enyémmel az iskolában" - na ya... azt viszont légyszi egy percig se felejtsd el, hogy ez minden irányban áll... az ő gyereke meg majd a te gyerekedtől fog olyan dolgokat hallani és horribile dictu esetleg elfogadni, ami az ő világnézetével, és nevelési szándékával ellentétes... és ugyanúgy ott fog állni, hogy "meg megint ott áll a szülő és csak azon gondolkozik, hol van az az értékrend, amire a gyerekét rá akarja vezetni és hol van vajon az az értékrend, amit a te gyereked képvisel és ami köszönőviszonyban sincs a sajátommal" - szóval ez minden, csak nem egyirányú.

Ebben igazad van, ugyanakkor én úgy gondolom, kijelenthető az, hogy az abortuszpárti kinyilatkoztatás drasztikus elferdítés és hazugságon alapul, ami - akármilyen értékrendet hoz az én gyerekem - a másiké még mindig ezerszer rosszabb. Ez a kérdés nem arról szól, hogy én hiszek Istenben, te meg nem. Vagy én a Kukutyin Pártra szavazok, te meg nem. Ez az élet-halál relációjáról szól, hol Józsika képviseli az életet, Jenőke meg a halált. Azért ez nem mindegy, szerintem!

Amúgy furcsállom, hogy nem érted, mit akartam azzal mondani, hogy "ha majd a tiéd találkozik az enyémmel..." Nem kell mindent teljes mértékben szó szerint érteni. Akár úgy is fogalmazhattam volna, hogy "ha majd az én gyerekemnek azzal tömi a fejét egy másik gyerek, hogy..."

Ez tehát igenis közügy és nem csak arról szól, hogy te a négy fal között hogyan döntöttél. Arról szól, hogy hogyan ítéled meg az életet, a halált, meg az egészben a saját önrendelkezési jogaidat. Miképp viszonyulsz a közösséghez, a családhoz, vagy mennyire tartod mindennél felsőbbrendűnek az egyént, magadat, a saját, kizárólagos érdekeidet, amelyeknek - lássuk be - egy ártatlan magzat látta a kárát. Ebből az aspektusból erősen közügyről beszélgetünk.

Hogy te, Palacsinta Jánosként úgy döntöttél, ahogy, ahhoz valóban semmi közöm és nem is azt akarom és fogom megkérdőjelezni, hogy mindehhez jogod volt. Remélem, érted. Ha nem, akkor meg szerintem nem AKAROD érteni. Ez meg már megint más kérdés.

Kedves #136, én értem, miről beszélsz, Te vagy képtelen megfordítani a helyzetet, és fogalmazod meg gyakorlatilag azt az igényt, hogy bár csináljon otthon mindenki azt, amit akar meg amihez joga van - ugye azt felismerted, hogy ez ellen nem tudsz tenni - de ettől még a kifele közvetített értékrend nagyjából egyféle legyen, az, amit Te helyesnek tartasz.

És, hogy valóban képtelen vagy megfordítani a helyzetet, arról a #134 utolsó bekezdése tanúskodik. Egyszerűen el sem tudod képzelni, hogy létezik olyan személy, aki elfogadja, hogy a 16 éves gyereke szexuális életet él, és ezzel elfogadja természetesen azt is, hogy ennek adott esetben terhesség lehet a következménye - még védekezés mellett is... és még attól sem kezdesz élni a gyanúperrel, hogy talán mégsem a Te álláspontod a kizárólagos, hogy a szexuális beleegyezési korhatár Magyarországon a Csemegi-kódex (1878) óta folyamatosan 14, sőt pont tavaly nyár óta egyes esetekben 12 év. Márpedig ugye a szexualitás elfogadása evidensen vonja magával az esetleges terhesség bekövetkeztének elfogadását is, nem lévén 100%-os fogamzásgátlás.

Tudod, tapasztalatom szerint a "rendpárti, értékelvű, tekintélyevű, konzervatív"-nak mondott gondolkodás egyik generikus hibája, hogy az ilyen gondolkodású emberek - max tisztelet a kivételnek! - képtelenek elképzelni azt a tényt, hogy a másik TÉNYLEG másként gondolja... ezért lehet, hogy ha ilyen témákról megy a csevej, hogy abortusz, meg halálbüntetés, meg droglegalizáció meg hasonlók, akkor a leggyakrabban hangoztatott és Jolly-jokernek tartott érvük a "majd, ha a TE gyereked" - és ez tényleg így van, nézz bele akármilyen fórumon ilyen témákba...

Szóval végy egy nagy levegőt, és kezd el elhinni kérlek, hogy vannak emberek, akik nem csak másról beszélnek és "majd ha az ő gyerekük", hanem VALÓBAN más az értékrendjük. Vannak emberek, akik TÉNYLEG egyáltalán nem lelkesednének azért, ha a gyerekük fejét valaki - akár egy tanár, akár a padtársuk - abortuszellenes, halálbüntetés-párti, homofób vagy akármilyen - (gyakorta "konzervatív"-nak mondott) - nézetekkel kezdené tömni.Vannak emberek, akik egyáltalán nem lelkesednének azért, hogy miután végre megszabadultak az anyjuk ilyen tíapusú befolyásától, majd a gyerekük kezdené számon kérni rajtuk... ahogy itt is láthatod millió kérdésben.

Tényleg ennyire nehéz elképzelni ezt?

Kedves fórumtárs, a helyzet az, hogy a többség nem gondolja sehogy. A konkrét kérdéskört tekintve először cselekszik, majd önigazolást keres. Ennek során gyakorta lehet találkozni bántóan és fájón buta okfejtésekkel, csakúgy, mint nyilvánvaló, a tényeket nélkülöző hazugságokkal, de pimasz, ám hangzatos ferdítésekkel is.

Abban Neked alapvetően igazad van, hogy a világ végtelenül relatív, de vannak sarkalatos kérdések - az élet - halál reláció pl. tipikusan ilyen - ,ahol kézzel fogható, abszolút és objektív valóság ad irányt.

Azt pedig a legjobb szándékkal mondom, mert annak ellenére, hogy szinte soha, semmiben nem értünk egyet, nagyra tartalak, hogy a "Hófehérke-ős" a Te életedben sem lehet viszonyítási pont, tekintve, hogy túl pici és meglehetőst súlytalan. Azt pedig nem tudom komolyan venni, hogy ennyi év után egy ilyen fajsúlyos kérdésben, mint az abortusz, a csakazértis, a dafke, a protest szolgáljon iránytűként, és nem a józan belátás, no meg a tények.

A témát illetően nem hiszem el, hogy bárki is másként gondol bármit, az a véleményem, az Ördög sem gondolt semmit semmikor másként, csak vélt méltánytalanságot "elszenvedve" lázadt a teremtett rend ellen.

A gondolatod, mely szerint az abortuszt tekintve, az elutasítást kivéve léteznének alternatív- és ez okból morálisan megkérdőjelezhetetlen álláspontok, kizárólag azt a célt szolgálhatja, hogy a jóhiszeműség látszatát keltse és a felelősséget elkenje. Eredménytelenül.

Szóval úgy vélem, mindenki, aki minimális megfigyelésekkel rendelkezik az emberi élettel kapcsolatban, vagy 8 általános iskolai osztályt elvégzett (kevesebb is bőven elég egyébként), tökéletesen tisztában van a nyilvánvaló tényekkel. Csak megbotolván és elesvén ki-ki, a maga tehetsége szerint csűri-csavarja a saját tettei következményét úgy, ahogy akarja. Intelligenciától függően vannak, akik élen tudnak járni ebben. :)

"A témát illetően nem hiszem el, hogy bárki is másként gondol bármit, az a véleményem, az Ördög sem gondolt semmit semmikor másként, csak vélt méltánytalanságot "elszenvedve" lázadt a teremtett rend ellen." :))

Nézd, innen is nyugodtan le lehet vezetni, ugye, ha azt mondom, hogy "legyen világosság", ezzel létrehoztam a sötétséget is, tehát egy valamiből csináltam két, jól megkülönböztethető állapotot. Sőt, az árnyékot is létrehoztam:) Ebből szükségszerűen az is következik, hogy aki nem akarja, hogy sötétség meg árnyék legyen, annak a világosságot kell támadnia, mert az teszi mindkettőt velünk:))) Ugye a filoszt meg a fizikát nem túl nehéz kombinálni, sokan tették már, gyakorlatilag azon alapvető törvényszerűséget kell felismernünk, hogy a valamit valamivé mindig a változása teszi, mindig azáltal tudsz valamit megmérni, meghatározni, definiálni, hogy változik az állapota valamilyen módon. Ugye az orrod előtt heverő követ sem vennéd észre, ha nem változtatná meg a rá eső fény útját:)))

Na, a filoszban meg az van, hogy ha van egy tézised, azzal megteremtetted a saját antitézisét is, meg majdan a szintézisét is:)))

Tehát, ha feltételezed a jó istenséget, azzal feltételezed a gonosz alvilági figurát is, meg természetesen a szintézisüket is, a kevercsét jónak és gonosznak: ecce homo, íme az ember.

(azt meg csak abszolút privát véleményként írom, hogy természetesen a folyamat megfordítható, veszed az embert, akiről tudod, tapasztalod, érzékeled, hogy jó és gonosz szintézise, és kivetíted belőle a jót istenségként, és a rosszat gonoszként megszemélyesítve)

Még szerencse, hogy a fényből, meg a sóból olyan kevéske is elég. :))))

Képzeld, ha mindenki só lenne!...

Azt viszont sajnálom hogy a lényegi, a főkérdésbe vágó felvetésekre nem feleltél.