Azt hiszitek, az abortusz semmiség?

Kedves fórumtárs, az önzetlen szemléletet úgy hívják: kombinált védekezés. mindig azt vallottam, gyermeket vállalni NEM kötelező. Tényleg vannak, akiknek ez nem való, mert más az útjuk.

Ilyenkor azonban Te mindig leleplezed az általam rongyosságig emlegetett önzést, mikor közlöd, hogy na de, ha óvszer, akkor az a szexualitás korlátozása.

És, ha a Te logikádat követném, akkor minden csecsemőgyilkos, meg gyerekgyilkos, aki a saját gyermeke vérét ontja ki: önzetlen, a saját ösztöneit mások előnybe hozásáért feladó, emblematikus hős.

Te is tudod, hogy azért vagyunk többek között emberek, hogy uralkodjunk az ösztöneinken. Nem mindig akkor eszünk, mert van, hogy ez nem áll módunkban, mikor éhesek vagyunk, nem mindig iszunk, ha szomjasak vagyunk, és nem mindig szeretkezünk, ha hajt a vérünk. Ez kb. ennyi, de akkor jössz Te és e minimális önmegtartóztatásokat a lényed elleni aljas, a személyes szabadságodat ellehetetlenítő, durván korlátozó metódusokról beszélsz.

Ahhoz meg engedd meg, hogy őszintén, barátsággal gratuláljak, hogy megpróbáltad levezetni, milyen önzetlen tett a saját gyermek méhen belüli elpusztítása. :)))))

Bárcsak a magzat is ilyen önzetlen tudna lenni a "szülei" irányába!!!

Kedves #152 "Kedves fórumtárs, az önzetlen szemléletet úgy hívják: kombinált védekezés."- ezzel már ugye ki is biggyesztettél egy jó nagy korlátozást a szexuális életre, még ha nem is adminisztratív úton, hanem gazdaságin. Ami ha úgy nézem, még akár rosszabb is, mert ráadásnak gazdaságilag diszkriminál, tehát a gazdagnak ad több jogot a szexhez is...

"És, ha a Te logikádat követném, akkor minden csecsemőgyilkos, meg gyerekgyilkos, aki a saját gyermeke vérét ontja ki: önzetlen, a saját ösztöneit mások előnybe hozásáért feladó, emblematikus hős." - azért ne essünk a ló túloldalára, ugye kitárgyaltuk már a Horthy kontra Sztálin dolog ilyen természetű összefüggéseit (másoknak: mindkettőt bezsarolták az elfogott saját gyerekével a nácikok, úgy jön ide ez a két politikus) és hát én tényleg úgy gondolom, amit arról mondtam.

"Te is tudod, hogy azért vagyunk többek között emberek, hogy uralkodjunk az ösztöneinken." - maximálisan egyetértek, azzal a szigorú alapvetéssel, hogy ez alól az "Anyai ösztön" sem lehet kivétel, és ugye nem vagyok hajlandó kettős mércét alkalmazni a két nem másodlagos nemi jelleghez tartozó nemi ösztönei között. (n.b. mindkettőt a szexuál-szteroidok agyra való hatása gyártja le)

Tudod, érdekes megfigyelni azt, hogy akik általában leginkább hirdetik az ösztönökön való uralkodást - mondjuk egy csapodár férj kapcsán:) - azok valahogy soha nem értelmezik ugyanazt, ugyanúgy a saját ösztöneikre.

Szóval ja, igaz, uralkodjunk az ösztöneinken... de az anyai ösztön se legyen már akkor gyevibíró...:)

"Bárcsak a magzat is ilyen önzetlen tudna lenni a "szülei" irányába!!!" - Jelentem, ha nem is tudatosan, de TUD.

Ha ezt most ironikusan mondod, akkor arra emlékeztetnélek, hogy a medicina előtti korban a nőknél vezető halálok volt a szülés - ugye "ikreket szülő anyácska, gyilkosod".

(szomorúan aktuális:()

Ha nem ironikusan mondod, akkor meg mondom, hogy velem is megesett már életem folyamán, hogy egy embrió megoldotta a vele kapcsolatos dilemmát - de szerintem kb minden 2. embernek van erről IS tapasztalata.

Kedves #156, ugye ez az a kényes pont, amikor a dolog a vallás/nem vallás mezsgyéjére kerül, ami - mint tudjuk - minden ember sérthetetlen magánszférája.

Szóval itt csak teljesen általános módon annak a meggyőződésemnek adnék hangot, hogy szerintem azoknak, akinek az életére ez a létre jövő élet döntő hatást gyakorol mindenképp több joga van dönteni róla, mint egy istenségnek - ha elfogadjuk egyébként a létezését, ha nem... egy evangélikus teológus mondta egyszer azt, hogy "az abortusz párbeszéd Istennel" - és ezt a megközelítést én végül is elfogadhatónak vélem Azok számára, akik egyébként hisznek egy felsőbb hatalom létében, ez kb úgy zajlódhat, hogy "bocsi, de én most nem élnék ezzel az lehetőséggel, ajándékkal", vagy valami ilyesmi. Szóval ilyen aspektusból szerintem a kérdés a visszautasítás joga lehet...

Ez mindig is egy kardinális kérdés lesz, és mindig lesznek olyanok, akik egyetértenek vele, és akik nem. Egyetértek #142-es fórumtárssal.

Én sem vagyok sem az abortusz ellen, sem pedig mellette, mert ez szituációtól függ. Nyilván, ha megvannak a megfelelõ feltételek, akkor nem szabad egy babát elvetetni. Ugyanakkor, aki mélységesen abortusz-ellenes, annak javaslom, hogy éljen pár évet, vagy akár csak pár hónapot Írországban, ahol teljes abortusz-tilalom van a kõkemény vallásosság miatt. 16-17 éves lányoknak kell abbahagyni az iskolát, mert egy alkalmi felelõtlenség az egész életüket meghatározta. A legtöbb ferfi már 25 év alatt apa lesz, mert valami egyéjszakás kalandból összejött a baba, és mivel tilos az abortusz, ezért be kell vállalni. Rengeteg nõ vissza is él ezzel, mert szándékosan teherbeesnek a magas szociális támogatás miatt, vagy éppen azért, mert félnek attól, hogy máshogy nem tudják megtartani az adott férfit. És gondolkodjunk már el egy picit azon is, hogy milyen felnõtt lesz az ilyen szituációkból született gyerekekebõl? Nemhogy kapcsolati háttér nincs a szülõk között, de érett gondolkodás sem!

El kéne gondolkodni azon, hogy "megcsinálni" könnyû egy gyereket, de utána fel is kell nevelni, ami egy felelõsségteljes feladat. És igen, sajnos az ember ilyen, hogy sokszor az ösztönei hajtják, de ettõl még nem kell tönkretenni sem a saját, sem pedig egy másik ember (a baba) életét.

Úgyhogy azoknak javaslom a kétoldalú tapasztalatszerzést, akik gondolkodás nélkül elítélik azokat a nõket, akik ezt a megoldást választják, mert az tuti, hogy az ilyen "élharcosoknak" halvány foglamuk sincs, mirõl beszélnek, ugyanis nulla élettapasztalattal, vagy akár a világ egyéb részeire való kitekintéssel rendelkeznek!

Az abortusz valóban az egyik legnehezebb döntés egy nõ életében, de az a bizonyos második esély mindenkinek jár anélkül, hogy elítélnénk.

Kedves Kérdező (#159) "A magzatnak is jár az esély az életre, nem?" - ez ennél komplexebb, én a magzatot mint az élet LEHETŐSÉGÉT szemlélem. Ugye az imént már ostoroztam az "anyai ösztön"-t:))), de vedd az életben annak a kétarcúságát, már hogy egy anya mindigis magának vindikálta a döntés jogát abban a tekintetben, hogy az az utód a megítélése szerint megfelelő környezetbe érkezik-e avagy nem. Ez a dolog természete. Csak ugye a tigris, a nyúl, a házimacska az ilyenkor felfalja az almot - az egészet, vagy csak egy részét - a gólya kidobja a fészekből a túlzott terhet jelentő fiókát - az ember meg kitalálta ennek egy annál mindenképp humánusabb verzióját.

Szóval szerintem helyezd el ezt a abortusz dolgot az ÉLET körforgása kontextusában.