Azt hiszitek, az abortusz semmiség?

Kedves “egzakt tudományt tanult” hozzászóló!

Én teljesen tisztában vagyok a saját gondolatmenetemmel, és erkölcsi értékrendemmel is. Az a baj, hogy eléggé belezavarodtál itt a mondókadba, mert elõször ezt írod:

“Ha szerinted a tény definíciója általános és egyetemes (ezt hiszed, más különben nem idéztél volna egy általad preferált fogalmat), akkor miért is ne húzhatnám rá a tény szempontjából a dolgot akár a háborús bűntettre. Vagy az abortuszra. A háborús bűntett léte is egyfajta tény.” E szerint: tény=háborús bün=gyilkosság=abortusz, mert vegülis szerinted mindegyik tény…

Ezek után pedig azt írod, hogy nem azt mondod, hogy a háborús bün=gyilkosság=abortusz, hanem azt, hogy a gyilkossag tény. Mindezek elõtt pedig azt állítod, hogy “Én nem azt mondtam, hogy egyenlő az abortusz a háborús bűnnel.” De ha az okfejtesed szerint mindegyik tény, akkor szerinted mindegyik =....Ez kicsit zavaros :) Pedig én nem vagyok egy egzakt tudomanyokhoz értõ valaki, de jobban tennéd, ha ezt átgondolnád egy kicsit jobban :)

Másreszt, beidézhetnéd a kommentembõl azt, amikor azt írtam, hogy bemagolt szabályokat szajkózok, mert én nem emlékszem ilyenre. Sõt, akkor már azt a mondatomat is beidézhetned, amiben szerinted azt említem, hogy a filózófia tudománya csak az ezer név bemagolása, mert ilyenre sem emlékszem, hogy írtam volna.

Ezenkívül kifejthetnéd azt is, hogy szerinted mi az “egész kérdéskör valódi problémafelvetése”, amit kerülni próbálok?

Szerintem, mielõtt válaszolsz, próbálj meg szöveget értelmezni, és ha az én kommentemre válaszolsz, akkor elõtte figyelmesen olvasd el, mit írtam, mert ez így elég gyenge volt.

Na jó. Akkor ez mi??? Humánum? Szeretet? Nyomor előli menekülés? Mi ez, ha nem aljas gyilkosság?

[link]

Kedves Frigg, nos azt írod, hogy a magzat még nem önmaga. És hogy kellenek évek, hogy emberré váljon.

Nos, ez tévedés. Ami meghatározza, hogy ki lesz ő, az nem más, mint az a genetikai kód, az a DNS, ami a fogantatás pillanatában már adott. Persze, ezek "csak" a legmeghatározóbbak, amikhez társulnak majd még a környezeti hatások, de ettől még a lényeg ott, abban a pillanatban eldől.

Gondolj csak bele, ha évek kellenének ahhoz, hogy emberré váljon, akkor a csecsemőket, kisgyermekeket is nyugodtan meg lehetne ölni - lévén még nem kiforrott emberek.

A helyzet az, hogy bárki bármit mond, tudományos tény az, hogy nem létezik, mert nem létezhet más, objektív, konkrét eseményhez köthető kezdete az életnek, csakis a fogantatás.

Sokan hivatkoznak az abortuszt választók közül anyagi okokra. Én erre csak azt tudom mondani, hogy ma, Magyarországon a szociális háló biztosan van még annyira ép, hogy emberi élet nem múlhat és nem is múlik a koszos pénzen. Azt nem tagadom, hogy egy anyagilag kiélezett helyzetben pl. előfordulhat olyan fordulat, hogy ahhoz, hogy a baba megszülethessen, meg kell válni mondjuk az autótól, vagy a háztól egy kisebb, olcsóbb lakás fejében, sőt, akár munkahely is múlhat mindezen, de nekem az a megfigyelésem, hogy aki igazán szegény, az nem megy abortuszra, akinek pedig van mit vesztenie anyagilag, az igen. Mindig megkritizálom azokat a nincsteleneket, akik internetezve, mobiltelefonozva, kábel TV-zve adják a világ tudtára, hogy a babának nem lenne mit ennie, vagy felvennie, ezért a sorsa: azonnali halál.

Ezekben az esetekben tehát a sallangoktól megfosztott alapkérdés az, hogy a ház, vagy a gyerek. Kicsi, vagy kocsi. Az állás, vagy az új élet. És sokan, sőt, rengetegen választják azt az utat, hogy megszokott kényelmükből fikarcnyit nem adnak alább, és a világon semmi pluszt a nyakukba nem vesznek. Az ilyen embereknek nem jó az anyaotthon, mert "albi" (ez ma olyan divatos!), meg stabil anyagi háttér kell, holott ezért alig tesznek valamit. Ők rangon alulinak, sőt, megalázónak vélik a segélyt, amit azok tukmálnának rá, akiknek a pénzéből ez finanszírozódik, és akármilyen stabilitású párkapcsolatba sem szülik bele a tulajdon gyereküket.

Igaza van szerintem annak, aki azt vallja, csak akkor és csak azzal kezdjünk szexuális kapcsolatot, akivel - közös értékrend alapján - maradhat a baba, ha minden erőfeszítés ellenére jönni akar. (Hozzáteszem, meggyőződésem, hogy a becsúszott gyermekek túlnyomó többsége védekezés hiányában fogant).

Én sem éltem nemi életet 20 éves koromig, és a világon semmi bajom nem lett belőle. Nem maradtam le semmiről, nincs elégtelen házaséletem, és sosem kellett rettegnem attól, hogy mi lesz, ha kopogtat a gólya. Pedig van váratlanul fogant gyermekem...

Abban viszont tökéletesen egyetértek, hogy a prevenció lenne a helyes út, de sajnos azt tapasztalom, hogy a jogvédők a szexjogokat nyíltan vállalva helyezik a testiségből fogant ember életjogai elé...

Kedves #187, tudod, egy zárt logikai rendszerrel a világon semmit sem lehet tenni, és hát a jelek szerint az, ahogy Te erről a témáról gondolkozol, az az egyike az ilyen rendszereknek.

Azért javaslom, hogy hangyányit gondold már át: ha szerinted mindenki valójában úgy gondolja, ahogy Te, akkor miért van az, hogy hogy a szabályozás mégis olyan, amiről Te azt írod, hogy "Vagy attól, hogy valamit papírra vetünk, attól az már is társadalmilag elfogadott tény? Kötve hiszem. Sőt, elutasítom. Ezek az "engedmények" csupán annak ékes bizonyítékai, hogy az állam a liberalizmus égisze alatt tolerálja (vagy tolerálni kényszerül) ezeket az aberrációkat."

A Te logikád szerint mégis ki szólna bele, a marslakók?

Én például úgy vagyok vele, hogy pünkt a saját szóhasználatomban röviden GOP-szemétként definiált dolgot nem vagyok hajlandó tolerálni, és átadni is nyilván ezt az értékrendet igyekszem. Ehhez képest nyilván TÉNYLEG nem szóltam volna bele érdemben a 16 éves lányom döntésébe a saját terhességéről (persze a véleményem kultúrált elmondásán túl), és TÉNYLEG semmi bajom azzal, aki 16 évesen szexuális életet él, ellenben a "rendpárti" gondolkodástól meg én leszek sík ideg. Nem tudom, tudod-e követni...

És tudod, pont azért olyanok a törvények amilyenek, mert nem csak hozzád hasonló értékrendű, és azt az értékrendet átadni akarók léteznek, hanem más értékrendű, és más értékrendet átadni akarók is. Ezt kellene végre fogni.

Kedves #183, "de nagyon nem akartam, aztán mégis úgy alakult, hogy bele kellett vágnom, mert főnöki utasítás volt, és sem szakmailag, sem lelkileg talán még soha olyan sok jót nem kaptam, mint attól a lehetetlennek tűnő vállalkozástól." - tudod, ehhez kell egyfajta lelki alkat is, illetve hát első sorban az kell hozzá, az, hogy el tudd és el is akard fogadni az életedben a kényszereket, hierarchiákat, szóval, hogy egy olyan ember legyél, akiről ez a szakasz szól:

"Hiszen én is a feletteseim hatalma alatt vagyok, és vannak katonáim, akiknek meg én parancsolok. Ha azt mondom az egyiknek: »Menj el!«, az el is megy, vagy, ha szólok egy másiknak: »Gyere ide!«, az odajön hozzám. Ha azt mondom a szolgámnak: »Tedd meg ezt!«, az meg is teszi."

Viszont vannak olyan emberek is - mint például én - aki nem akar, nem hajlandó "parancsolat alatt élő" emberré lenni.

"Lázadni lehet, de minek?"

- Nézőpont kérdése, szerintem az élet legfőbb célja és értelme:)

"Tudod, mit mondott a helyettes atya nyáron nálunk? Írtam már: "Emelt fővel is be lehet sétálni a Pokolba"

Ez ugye csak annak kontextusában vethet fel gondot, hogy és mi a helyzet a Mennyek országával? Mert, ha oda csak lehajtott fejjel vezet az út, akkor a Pokol szimpibb helynek tűnik:)))

Az ontopic gyilkosság-nem gyilkosság polémiáról meg - mint tudod - az a véleményem, hogy mivel a gyilkosság (mint köznapi kategória, ilyen jogi definició nincs Magyarországon)általában előre megfontolt szándékú emberölést jelent, ezért az semmiképp nem lehet, lévén az abortusz célja nem az, hogy megölje az embriót, hanem az, hogy eltávolítsa annak a nőnek a szervezetéből, amelyik nem kívánja ott tudni. Namost, ez a kor tudományos szintjén valóban az embrió elhalásához vezet, de ez egyáltalán nem evidens, lehet, hogy 20 vagy 50 év múlva ez már egyáltalán nem fog ezzel járni, és olyan simán pakolhatod majd át az embriót az egyik méhből a másikba, mint ma a tojást az egyik tyúk alól a másik alá... ki tudja.

Tehát a "gyilkosság" ugrik. Az emberölés végülis még megállna köznapilag, de ugye az meg egy jogban definiált szó, és abban az értelemben már nem igaz az abortuszra.

(azt inkább nem írom ide, hogy én melyik kategóriába sorolnám:))

Kedves fórumtárs, az abortusz célja nem az, hogy megölje az embriót. Dehogynem! A magzattól való megszabadulás! Ilyen alapon a csecsemőgyilkosság célja sem az, hogy megölje a gyermeket, hanem az, hogy ne kelljen gondját viselni.

Az abortusz előre megfontolt szándéka nem is kérdés, hiszen a gondolkodás, a gyermeknek való esetleges megkegyelmezés esélye törvényben garantált: erre szolgál a 3 napos gondolkodási idő. Előre megfontolt bizony, különös kegyetlenséggel elkövetett kioltása az emberi életnek.

Ha nem így lenne, nem nulláztátok volna le a fényképet belinkelt hozzászólásomat, ahol különálló, szétszaggatott kis kezek, lábak voltak láthatók, ahol pontosan kivehető volt a 9 hetes embrió gerincoszlopa, feje, törzse, arca...

Nekem ennél nagyobb bizonyosság, bevallom, nem kell arról, hogy a tény tény.

És hát Te nagyon jól tudod, hogy azon a véleményen vagyok, hogy kb. lesz@rom, mit mond a jogi zsargon, mert az élet örök törvényei is lesz@rják az aljas, gyáva, csűrt-csavart, időről-időre, rendszerről-rendszerre, kurzusról-kurzusra változó, ember-alkotta paragrafusok tartalmát, nyelvezetét, motivációit.

Vannak élethelyzetek, ahol a jog köszönőviszonyban nem áll a valósággal. Az abortusz így tehát természetesen gyilkosság, a legaljasabb, legsötétebb fajtából, mert elkövetője, megrendelője még azt az esélyt sem adja meg az áldozatának, amit egy valamire való gyilkos, hogy valamennyire védeni tudja magát. Odatolja a teljesen magatehetetlen, önvédelemre képtelen test közelébe a vákuumot, és hagyja, hadd szóljon. Adj neki! Vesszen! Pusztuljon! Szakadjon szét! Váljon el a test a fejtől!

És erre ipari technológiát dolgoztak ki, hogy minél többet, minél gyorsabban, minél eredményesebben ki lehessen irtani.

Tényleg nem értem, hogy lehettek ennyire gyávák, hogy nem elégedtek meg ennek a borzalomnak a jogi, törvényi, orvosi támogatásával, Nektek még az is kell(ene), hogy a morálisan még ép emberek szemet hunyjanak, elfogadólag viszonyuljanak, beleegyezzenek. Hát jelentem: SOHA!!!!!!!!!!

Így nem csak aljas, önző, de szánalmasan gyáva tettnek is gondolom az abortuszt, olyannak, ahol az elkövető betegesen, perverz módon ragaszkodik a környezet pozitív ítéletéhez, miközben az aljas terv kiagyalása és elkövetése idején még fütyül az ellenvéleményekre.

Tudod, nekem mondhatja bárki, hogy aljas gyilkos vagyok, rohadtul nem érint meg. Sehogyan sem. Nem veszem magamra, mert nincs miért.

Viszont, ha a tapasztaltak kapják meg az őket vastagon megillető, általuk megszolgált minősítést, amiben a világon semmilyen szubjektív elem nincsen, akkor acsarkodnak, hápognak, kapkodják a levegőt, vérig sértődnek, támadásba lendülnek, és lenácizzák, lebigottozzák, leh.lyézik, lesajnálják azokat, akik megszülik és szeretik a gyerekeiket.

Ha annyira biztosak lennének magukban, ha olyan biztosan tudnák, hogy aljas tettük morálisan nem kifogásolható, akkor legalább olyan iramban peregne le róluk a gyilkosság vádja, mint pl. rólam. Ez bizonyítja, hogy szerecsent mosdatnak, hogy váltig tagadják a tagadhatatlant, hogy hazudnak, és önigazolás gyanánt magukkal akarnak rántani másokat a nem szűnő agitprop dumájukkal, gondolván, hogyha ők kerülnek túlsúlyba, akkor csakis nekik lehet igazuk.

Én meg ettől már kidobom a taccsot.

Sokkal többre tartom azokat a megesett asszonyokat, akiknek van bátorságuk maguknak is beismerni, hogy tévedtek, hogy gonoszat cselekedtek és én vagyok az első, aki nekik a segítő kezemet szeretettel odanyújtom. És hiszem, hogy az esetükben van kiút, létezik kiengesztelődés és megérdemelt tiszta lap.

Az aljasoknak viszont, amíg nem határolódnak el: bizonyosan nem. Hacsak nem akkora a kegyelem, hogy még ezt is elsimítja.

A lelki alkatról meg csak annyit: hogy nem kell ehhez szervilitás, nem kell szolgalelkűség, nem kell motivációhiány a lázadásban, hanem a legnagyszerűbb emberi tulajdonság: az alázat. Annak felismerése, hogy a világ nem értem van, hanem én vagyok a világért, hogy nem én vagyok a középpont, hogy vannak rajtam kívül mások is, akik pont annyit érnek, mint én.

És ennek az alázatnak az oppozíciója, ellenpontja a számomra egyik leggyűlöletesebb tulajdonság: az önhittség és az önzés, ami mindennek az ellenkezőjét mutatja.

Az pedig vicces, hogy ha a Pokolba emelt fővel, akkor fölfelé leszegett fejjel: látod, erre mondom én, hogy ez merő kommunikáció, ami nélkülöz minden valóságos alapot. Én az idézett példát groteszk bolhaköhögésnek látom, szánalmas, önigazoló, molyf.ngnyi beintésnek, aminek gazdája azt képzeli, önerőből lett azzá, aki. Engem az Isten mentsen meg ettől az attitűdtől.