Jovo heten megyek abortuszra, sajnos. Fel lehet ezt dolgozni?

Egyszerűen nem értem azokat, akik arra biztatnak, hogy lány fejjel " tartsd meg, élj segélyből, turkálj," csak nehogy rendbe hozd a hibát amit elkövettél. A legjobb az volt, "add intézetbe, ha nem tudod nevelni, majd kiveszed, ha jobban megy..".. Egyszerűen nem normális aki ilyet ír! Hát mi lesz abból a gyerekből így? Abból akit az anyja intézetbe ad, mert nem tudja eltartani? Aki éjjel-nappal sír, mert odabújna az anyjához, de nem lehet, mert nem tudja eltartani...?

Ráadásul a lány is egy baleset miatt elkapálja magát. A normális korabeli srácoknak már nem kell így...valljuk be, nem arról álmodik egy 21-22 éves srác anyukája, hogy lány anyával randizzon a fia...és a srác sem...

2014.jan.1-tol a 12 even aluli gyermekeket nem lehet intezetbe adni.Hanem neveloszulokhoz vagy lakasotthonba kerulne.

Szerintem azert ez nem mindegy.

Hát, 27-es! Most aztán igazán megmutattad a saját arcodat! Eddig egy intelligens fórumozónak gondoltalak. A legutóbbi odanyalintásod, amiben semmit nem írtál le, tökéletesen bebizonyította, hogy csak egy vagy azon provokátorokból, akik rohadt jót röhögnek azon, hogy másokat jól felbosszant (unatkozó anyuka 20 hónapos gyerekkel - szerencsére nem általános jelenség, de sajnos még mindig akad ilyen).

Semmit nem tudsz felmutatni, semmilyen érvet nem tudsz felhozni, csak mondod azokat az üres frázisokat, amikre a 21. században már rohadtul senki nem kíváncsi. Ha intelligens emberekkel kéne erről vitáznod, elég hamar alul maradnál az arroganciáddal és azzal, hogy nem látod be, bizony nincs mindenben igazad (azt sem állítom, hogy semmiben sincs, de ezt már leírtam).

Az pedig a gonoszság és rosszindulat netovábbja, hogy konkrétan két vetélésemről írtam és arcátlanul ellenem fordítod az egészet, mondván, én nem tudok különbséget tenni vetélés és abortusz között. Eddig igyekeztem visszafogni magam, de most csak annyit kérek, hogy menj szépen el a jó búsba és szállj egy cseppet magadba, mert úgy látom, az élet számodra csak egy könnyű habos-babos felhő, amin túl már nem akarsz látni evidenciákat. Jelesül azt, hogy az élet védelme nem feltétlenül azt jelenti, hogy még egy anyaméhen kívüli életre abszolút alkalmatlan embrió felett kimondom-e a végső szót vagy sem. Egy 6-12. hetes embrió NEM ALKALMAS AZ ANYAMÉHEN KÍVÜLI ÉLETRE, legfeljebb potenciálisan alkalmas LESZ (szigorúan orvosi szempontból). És ha már annyira életigenlő vagy, akkor mégis a te elvakult, maradi életfelfogásodban hol van az ANYA ÉLETE? Ezen gondolkozz el egy cseppet, mert a hülye hozzászólásaidban az még egyszer sem jelent meg, hogy hol van a történetben az anya, aki - lássuk be - elég markáns szereplője a kérdésnek.

Te aztán igen nagy életigenlő vagy öcsém! Na, erre reagálj! És ne zárj le ilyen gyerekesen egy beszélgetést, ahogy megtetted! Ha én hirtelen ilyen kevés lettem hozzád, akkor az a minimum, hogy végre tudsz érvelni is, nem csak odahányni két mondatot az emberek elé.

Kerdezo!

Erőt es kitartást kívánok neked.

Legalabb akkor tanulj a tortentekbol.Sajnalom.hogy elveteted,pedig biztos nagyon aranyos kisbaba lenne.

En nagyon szeretem a gyerekeket,4 sajatom van,de azon gondolkodunk a parommal,hogy neveloszulok leszunk.

Azert azt ne felejtsd el, ha legkozelebb agyba bujsz valakivel es meg vedekezel is ,tudnod kell,hogy nincs 100%-os vedekezes.Lehet meg becsuszott babad.Ezert csak olyan pasival fekudj le ,aki a gyereknek jo apja lenne,es nem kenyszerulsz megint ebbe a helyzetbe.

Kedves kérdező, az alábbi sorokat NEM NEKED írom, hanem egy kommentelőnek, aki választ vár most tőlem. Ne vedd tehát magadra!

43-asnak tehát: Az a tény, hogy eddig intelligensnek gondoltál, majd most, hogy személyes nézeteltérésbe keveredtünk, már hirtelen unintelligensnek, felettébb érdekes, mert az intelligencia meghatározóan öröklött tulajdonság, azaz adottság, mellyel az adott ember egyfajta alaptudáshoz viszonyul. Tenni önmagában tehát nem sokat lehet érte; valakinek vagy van, vagy nincs, vagy nagy van, vagy kicsi és így tovább, de hát ha nekem már nincs, akkor nincs. Milyen kár! Milyen nagy kár! Van egyébként itt, a fórumon is valaki, aki az abortusz témájában hozzám lépest markánsan az ellentábort képviseli, és akinek a véleményére adok, sőt, nagyon adok, de hát - nem meglepő módon - ez a személy távolról sem te vagy.

Hogy unatkozom-e, vagy sem, azt nyilván jobban tudod, mint én, azonban nem egy, hanem három gyerekem van, csak a pontosság kedvéért. És hát azzal meg megleptél, hogy én szántszándékkal bosszantanék fel bárkit is, megmondom őszintén, sem a dühítés, sem annak hiánya nem célom, de ha már így alakult, hogy néhány sor téged ennyire kiidegelt, akkor elfogadom, hogy téged spec. éppen ez ennyire kiidegelt.

Hogy ki mit mutat fel, és mit nem, az megint egy más kérdés: én egyáltalán nem vagyok az a felmutogatós fajta, mint említettem is, az egész kérdéskört tekintve tökéletesen lényegtelen, ki vagyok én, mert számomra csakis az élet, annak minden szakasza és állapota a fontos, még akkor is, ha te el sem bírod képzelni, hogy vannak olyan emberek is, akik bárminemű önérdek nélkül, holmi szánalmasan vergődő lepontozások ellenére is hajlandóak kiállni az általuk legfőbbnek tartott minőség mellett. De ha már ennyire érdekel, akkor azt készséggel megosztom veled, hogy kaptam már privát megkeresést, ami, és mögötte persze valaki szívszorítóan köszönte meg egyetlen bekezdésemet, ami meggyőzte arról, hogy az a helyes, ha a baba marad (maradt is), meg olyat is, aki végtelen elanyátlanodva osztotta meg velem, mennyit jelentett, hogy a megbánt abortusza UTÁN tartottam a lelket benne (ezt a hölgyet a műtétje után "ismertem meg"), és képzeld, olyat is, ami/aki ennek a megtört asszonynak írt kommentem miatt kért meg, vállaljak részt abortuszon átesett nők lelki gondozásában. Hogy mindez miért nem korszerű, és a XXI. században miért nem kíváncsi rá senki, ezt nyilvánvalóan csak te tudod, bár a történtek fényében nekem nem marad más logikus következtetés, mint az, hogy ezzel a kiszólásoddal (..."senki sem kíváncsi") csakis magadra gondolhattál... Az meg egyenesen rejtély, hogy ha ennyire nem kíváncsi rá (a)senki, akkor a raplis őrmesteri parancsszavaid, melyek között kiigazodni eleve lehetetlen (menjek a búsba, Na erre reagálj!, kikerülhettem volna a válaszadást...), miért írod elő nekem még a reakció módját is (ne legyen gyerekes). Erről ennyit.

Hogy az életem mennyire habos-babos felhő, azt is nyilván jobban tudod nálam: nos, mint írtam, nekem 3 gyermekem is van, akikből a harmadik már terven felül érkezett, a férjem rokkant nyugdíjas, a gyedemet pedig tanári fizetésből számították, és még lakáshitelünk is van.

S hogy én ne beszélnék az anyáról? Hiába kiabálod, hogy nem beszélek róla, mert természetesen ez sem állja meg a helyét. Mindig beszélek róla. Már, ha anyáról, anyákról van szó. Mert tudod, anya az, akinek gyermeke van. Aki abortuszra megy, azt mondjuk valóban nem nevezném így, de szerintem ez még megbocsátható. Ugye?

És hogy egy anyaméhen kívüli életre alkalmatlan embrió fölött ki miként mondja ki a végső szót, ez kétségtelenül érdekes kérdés: egy dolog tény: ha valaki nemet mond rá, akkor MEGÖLI. Másképpen ugyanis nem mondhat nemet. Ehhez képest pedig tökéletesen mellékes, miért öli meg. Lehetnék én is olyan fenemód trendi, mint itt a válaszadók jó része, és mondhatnám azt is (gondolva, hogy jaj, mi lesz a százalékaimmal???), hogy abortuszellenes vagyok, de szerintem mégis a terhességmegszakítás a legjobb megoldás most stb., de nem teszem. Hirdethetném, hogy megölheted a gyereked, ha szegény vagy, ha nincs párod, ha munkanélküli vagy, ha nincs végzettséged..., de nem teszem. Tudomásul veszem, hogy meg lehet ölni, és ezzel belátom, hogy ma a nők döntési helyzetben vannak, de ezáltal azt is gondolom - mint írtam korábban - hogy az abortusz DÖNTÉS, és nem kényszer. Azt pedig, hogy egy ember életének az értékét, és élethez való jogát az életkora alapján határozzuk meg, határozottan elutasítom: ha az lenne a kérdés, hogy :"Egyedül maradtam egy 3 hónapos csecsemővel, a munkahelyem megszűnt, a gyedemet minimálbérből számolták, lakásom nincs, mert kidobott az exem, ergo megölhetem-e a gyereket? - élő ember nem találnál, aki erre igennel felelne. Egyébként meg, milyen érdekes, nem te írtad véletlenül, hogy "bármit megtennék egyért végre"? Hát hogy is van ez? Miért is tennél meg mindent egy anyaméhen kívüli életre képtelen embrióért?...

És hát, ha stílusos akarnék lenni az "öcsém" kiszólásra "Kedves néném"-mel felelnék, de nem vagyok Mikes Kelemen, és hálát adok a sorsnak, hogy te meg én nem vagyunk egy család...

Az pedig, aki egy abortuszos kérdésnél a másik arcába vágja, hogy volt két vetélése és orvosi befejezésre volt szükség, majd gondosan hozzáfűzi, "Szerinted volt más választásom?", az vagy nem tesz különbséget, vagy a saját keserűségét zúdítja a beszélgetőpartnerére.

Az pedig freudi elszólás, hogy vitára hívó félként az írod, ha nekem intelligens emberekkel kellene vitáznom, alul maradnék... Csak az idézet kedvéért engedd meg: "Magad mondottad".

Végül pedig: fórumos tapasztalataim alapján számtalan motivációja van annak, hogy valaki az abortusz mellett kampányol: van, aki önigazolást keres, van, aki bosszút áll, van, aki az elveit követi, és van, aki dörgölőzik csupán, de egy biztos: ez a kérdéskör nem egy MLM projekt, ahol akkor jár jól bárki is, ha a lehető legtöbb embert szervezi be a saját csoportjába. Itt az érdem ezzel éppen fordítottan arányos...

Válaszolni pedig nem az őrmesteri önkény miatt válaszoltam, hanem csakis azért, mert eszemben sem volt megfutamodni gyáván.

És akkor most jöhet a mágikus 0!!!

[link]

i wish i had another chance .