Jovo heten megyek abortuszra, sajnos. Fel lehet ezt dolgozni?

Nézd, utolsó, nem támadnám érte. Soha nem támadnám azt, aki életet ad. És hát bajom van a nyomorgó sztereotípiájával is, megmondom őszintén: a mai magyar statisztikák szerint a legnépesebb abortuszos tábor a 2./3. gyermeküket nem vállaló, házasságban élő, sokszor diplomás nők köréből kerül ki. A létminimumon élők között nagyságrendileg kisebb a gyermeküket abortálók aránya.

A magyar szociális ellátórendszer pedig akármilyen szakadt is, de még mindig tart annyira, hogy aki nem akar életet elvenni, annak nem kell: a gyermekét világra hozhatja, majd idővel (akár 1 évvel később is már) bölcsődébe adhatja, és dolgozhat az anyasága mellett. A gyermekek átmeneti gondozásba is adhatók, miközben látogathatók, a kapcsolat velük tartható, és a létfeltételek megteremtődésével szülőkhöz rendelhetők, és saját, vér szerinti családban nevelhetők. MINDIG van megoldás annak, aki komolyan gondolja. Nem mondom, hogy ideális és minden igényt kielégítő megoldás, de megoldás.

30-as válaszadó, az előbb már majdnem megköszöntem neked a higgadt és kimért beszédmódot, de most mégsem teszem. Nem, nem vagyok abortusztúlélő. És hát, ha hasonlóképpen bántó akarnék lenni, megkérdezném, belőled a tapasztalat beszél-e.

Röviden annyit válaszolnék neked: azért gondolkodom másképp, mint te, mert a világon az emberi életet tartom a legfőbb értéknek, és nem ismerek semmi olyat, ami jogi/morális alapot szolgáltatna arra, hogy e legdrágábbat kioltsuk - lévén ezzel az értékkel szerintem semmi nem ér fel.

Magánvéleményedet köszönettel veszem, de ha megengeded, nem törekszem a szemedben - miként senki szemében sem - népszerűnek és hitelesnek mutatkozni. A kérdés ugyanis nem rólam szól, én tökéletesen lényegtelen vagyok a magzatokhoz képest.

Na, ez utóbbi már egy abszolút elfogadható érvelés volt és még bizonyos szinten igazat is adok neked, 27-es válaszoló!

Kivéve a bölcsőde és a munkába visszaálló édesanya kérdését, mert sajnos se bölcsődei férőhely, se munkahely nincs annyi, hogy ez a nagy volumenű szociális probléma kellőképpen megoldódjon. És ez is inkább lutri: megszülöm, de vagy sikerül, vagy nem. Azért ez van olyan felelőtlen hozzáállás, mint a védekezés nélküli szex.

Azzal megint csak egyetértek, hogy egyéni akarat, semmi más. Sőt, én az abortuszt mindig is inkább lehetőségnek tekintettem, egyfajta alternatívának arra vonatkozóan, hogy az anya választhasson a többfelé ágazó utak közül. Sohasem kényszer, ez is biztos, hiszen nincs az anya fölött álló, magasabb rendű, akár jogi, akár szellemi vagy más egyéb kényszerítő erő.

Az itteni abortuszviták tök érdemtelenek, mert egyéni élethelyzetekre világítanak rá, amibe a válaszadók tizedannyira sem látnak bele, mint kellene. Én ezért nem tudok elítélő lenni, ezért nem tudok teljes vállszélességgel kiállni az abortusz ellen és köpködni, hogy "bezzeg megcsinálni az ment..." stb.

A szüleimtől mindig maximális figyelmet és azt kell mondjam, fantasztikus nevelést kaptam. Mégis rohantam már eseményutániért. Ez nem ezen múlik, az ember okul - jobb esetben - a saját döntéseinek következményeiből. De ez megint egyéni és sajátos. Nem törhet senki pálcát a másik felett egy ilyen élethelyzetben! Az elvi vita más, de annak nem itt van a helye!

Honnan veszed ezeket a statisztikai adatokat? Az előbb mar kérdeztem, nem válaszoltál. ....

Ha Magyarorszagon élsz, tisztában kell lenned vele, hogy bölcsődébe bekerülni nagyon nehéz, kisgyermekes anyaként -pláne egyedülálló anyaként- munkát találni szinte lehetetlen.

Átmeneti gondozás.... Ugye tudod, hogy beadni könnyű, de visszakapni.... Annak feltételei vannak ám, mem is keves es apró.....

Amit nem értek, hogy ha ennyire ellenzék az abortuszt, mit keresel ennél a kérdésnél?.? Csak a vitat szitod....

Nézzétek, gondolom, jól szórakoztok a piti lepontozgatásaitokkal. Örülök, ha örömet szerezhettem nektek. Komolyan. Értelmes, logikus fórumozókkal szívesen beszélgetek, bármiről az orcámat odatartva, hogy akár..., de értékrendi káoszt harsogó azélettiszteletenálamalap, de azért az abortuszt pártoló,abortusz és vetélésbefejezés között különbséget tenni nem tudó, egyébként mások véleményét, fórumozási jogát elvitató hölgyekkel és urakkal mégsem.

Jó lepontozást! :)

Egyébként az egy éjszakás kaland alatt azt is lehet érteni, hogy a kérdezőnek fogalma sincs ki az apa, lehet akkor látta életében először és utoljára a srácot.

Én voltam nemrég hasonló helyzetben. Külföldi életemet kezdtem épp, haza már nem mehettem. A barátom készülőben volt hazautazni a saját hazájába. Én akkor munka nélkül és semmilyen segítségre nem voltam jogos az államtól. Az . héten hánytam, elájultam és annyira görcsölt a hasam, hogy 2 hétig dolgozni sem tudtam. Tehát ha megtartottam volna, akkor hamarabb kerültem volna én az utcára minthogy akár örökbe is tudjam adni. De nem magyarázkodok, senki ne ítéljen el névtelenül pár sok után.

A menstruáció elmaradásától az abortuszig rettenete volt. naponta sírtam, és gyötrődtem, hol meg akartam tartani, hol meg tudtam, hogy nincs rá lehetőségem. Egyébként én iszonyatosan érzékeny természet vagyok. Abortusz napján már valahogy tiszta fejjel mentem be, aznap nem tudtam sírni, valahogy érzelemmentes voltam. Utána meg valahogy megnyugodtam, hogy vége. Rosszul hangzik, de ez az igazság. Utána való időszakban 2X kapott el a sírógörcs, hogy megbántam, ez akkor történt mikor pl. babás reklám ment a tévében. Most van, hogy gondolok rá, de tudom, hogy helyesen döntöttem és később ha normális körülmények közt szeretnék gyereket, akkor neki mindent meg tudok majd adni.

Egyébként zárójelesen megjegyzem, hogy ha családi kapcsolatokba írtad volna ki, akkor a válaszolok többsége támogatott volna.