Szerintetek önző voltam?

Kedves Kérdező, nagyon kedves vagy, hogy tanácsokat osztogatsz nekem, de tudod, én már jócskán utána vagyok mindannak, aminek Te még előtte, ezért lehet az, hogy Te tettél fel kérdést, én meg bátorkodom segíteni próbálni a magam módján, alapvetően jóakaratúan.

Nem azt mondom egy percig se, hogy az itt leírt tanácsaid egy részében ne lennének az igazság magvai, csak hát tudod, olyan negyed évszázad késésben vagy velük:), az a babóka, akire szerinted én féltékeny vagyok, vélhetően idősebb nálad, egy több éve nős úriember... na erről ennyit.

Mondjuk az utolsó mondataid meg jogilag teljesen tévesek, a férfiaknak nincs ilyen döntési lehetőségük Magyarországon. Egy szülő csak akkor mondhat le a gyerekéről, ha valaki azonnal örökbe is fogadja, és a másik szülő is hozzájárul a dologhoz, ezt azért jobb, ha tudod, illetve tudja mindenki.

Kérdező (#62), tudod, ez szép teória... csak hát kettőnk között az a különbség, hogy ugye nem én "Majdnem egy évig voltunk együtt. Nagyon szemétnek tartom magam emiatt és lelkiismeretfurdalásom van. Szerintetek is szemét voltam?" nyűglődök most, hanem te. Ez persze nem az én különös érdemem, szimpla időeltolódás, pusztán azért van, mert én 20 éve nyűglődtem tök hasonlóan...

Mindamellett nagyon szivesen megválaszolom minden kérdésed, hátha pont ezzel tudok segíteni...

"Miért nem papiroztátok le az asszonnyal ..." ezt már megválaszoltam az előbb...

"Te úgy véled h a fiad elvette tetőled az asszonyodat! Csak még magadnak se ismered be h féltékeny vagy a mai napig" - egyfelől valóban, csak hát ami szerinted az ember "még magának sem ismer be" az ott van majdnem feketén/fehéren leírva az #51-ben... tehát kérdező IGEN, az ilyen konfliktusok alapja a zöld szemű szörny, a féltékenység, ... erről van szó, helyesen ismerted fel. Csak hát akkor ezt most értelmezd az ex párod viselkedésére és a vele való érzéseire.

(miattam percig ne aggódj, én tutin nem vagyok féltékeny már az egyébként huszonéve elhunyt ex párom kapcsán, hidd el kérlek... én csak megállapítom, hogy rég jött be ennyire az az ősrégi pszichoizé dolog, ahogy egy hasonló konfliktust kívülről nézetve felismered és kimondod a saját kérdéseidre a választ...)

Szóval IGEN Kérdező, a kérdésedre az a válasz, hogy az ex párod azért menekül a bódulatba, azért teszi amit tesz, azért kerül, azért flegmázik, hogy "ha abortusz lett volna akkor sem maradt volna velem." - mert szörnyen, kimondhatatlanul, kibirhatatlanul féltékeny, romokban az önbecsülése. Ennyi. (ezért vagyok majdnem biztos benne, hogy ennek valójában az ellenkezője az igaz, ugyanis, ha ez lenne, akkor nem lenne féltékeny)

Úgyhogy szerintem itt akár le is zárhatjuk, megválaszoltad a saját kérdésed:)

Én meg hogy anno miért nem hagytam ott a saját exem?

Hát kérlek, sok oka van annak, 0 Ft saját jövedelme volt (akkor még a GYES sem volt alanyi jogú), volt mellé egy nem egész 1 évvel idősebb baba, és az egész környezet ezerrel a "de ez a kötelességed"-re nyomott... mégis, szerinted ki a fene maradt volna otthon hetekig egy 5-6 hónapos csecsemővel, amíg az anyja veszélyeztetett terhes a kórházban? Most komolyan, dobtam volna ki őket? Tudod, engem halálosan kiakaszt a "de a gyerek az első 10" c. ősanyuciskodás, szerintem mindenki pont egyformán fontos - de ettől még emberből vagyok.

Bocsánat, de most ezt fel kell fogjam. Amiatt lennél szemét, mert nem ölted meg a gyerekedet és önzetlen módon az ő életét a világra hoztad?? Kevesen tudják ezt megtenni az lett volna önző, ha elveted én úgy gondolom. Nem te vagy az önző, hanem az exed. Örülj, hogy ilyen erős voltál, hogy ezt döntötted és légy hálás, hogy helyes döntést hoztál.:)

Jó babázást!:)