Szerintetek önző voltam?

a szüleim azért mert a terhesség előtt anyámmal éltem,és ő nem akart dolgozni,én meg a suli mellett is dolgoztam és minden kiadásunkat én fedeztem és mivel terhes lettem,így csak feketén tudtam melózni és nem kerestem annyit hogy minden kiadást fedezni tudjam,így anyámnak el kellett menni dolgozni,de nem akart menni. Így se tud megélni abbol amit keres. Apám azért mer ő Ausztriában van,és azt akarta hogy énis oda menjek dolgozni ha vége a sulinak. Mert szerinte jobb ha az embernek nincs gyereke mert úgy kényelmesebb. Apámnak 7gyereke van mindet elhagyta és ő szte evvel semmi rosszat nem csinált. Öreganyámék meg azért mer 21 évesen szültem,és h a családunkban senki se szült 40 éves kor alatt. Anyámnak a mamámék a mai napig nemtudták megbocsátani h megszült 26 évesen.

ezt tegnap hallottam egy ismimtől akivel vmikor bnők voltunk és már akkor is elítélt ezért mert ő azonnal elvetette volna ha a párja otthagyja terhesen. És h gondoljak bele milyen élete lesz a fiamnak ha megtudja h nem szerelemgyerek. és h a párom ahogy a nevére vette úgy le is mondhat róla és le is fog mert az ő egyik bnője is jár és h az ilyen kapcsikban nem lehet megbízni :(

Jégtánc! Már a legelején megbeszéltük,mert volt egy durva daganat a petefészkemen ami továbbterjedt a méhemre a beleimre és a másik petefészkemre. Mindkettő ováriumot csonkolták mindez Berlinben történt mert akk egy kis Berlinközeli üdülővárosban dolgoztam egy hotelban,nyári szakmai gyaxán a suli által mind1 ott lettem rosszul és azonnal műteni kellett mert a tumor kipukkadt mert nemtudott már tovább nőni. Ezt endometriosis okozta ami nálunk örökletes és a nagynéném emiatt meddő. Nos a műtét után közölték velem hogy sajnos meddő vagyok. Ezért nem védekeztünk. Nem felelőtlenségből. Mikor először voltam az exemmel együtt akkor még a papírokat is megmutattam neki,ezért nemis aggódtunk,nemis gondoltuk volna h terhes leszek. ő aztmondta akkor hogy ő "ígyis" szeret és elfogad. Boldogok voltunk. Én legalábbis. Aztán szentestét nálunk töltötte és akkor fogant a kisfiam. Tavaly feb.14.én mondtam el neki h baba lesz. Végig azt hittem örülni fog. De nem örült. Hanem kiborult és közölte hogy nem szeretett soha,nem akar tőlem semmit,és rajtam kívül még 3 nője van,és csak unaloműzésre kellettem neki,meg h cselédként ugráltathasson. Tehát megbeszéltük a babakérdést már az elején. Aztán eljött velem a dokihoz,es ordított a dokival h fizet akármennyit de vegye el a gyereket akkor is ha én nem egyezem bele. A doki meg mondta h nem veheti el az én akaratom ellenére,és inkább örüljön mert ez egy csoda hogy teherbe estem,és még a doki se értette hogy hogy a francba eshettem én teherbe. Az exem meg elkezdte verni az asztalt hogy márpedig ab.mert ő aztmondta. A doki meg kizavarta a rendelőből.