Lehet itt normálisan beszélgetni az abortuszról? Mi a véleményed? Mennyi az esély rá, hogy itthon is betiltják?(van esély rá egyátalán? )
Tudom, van már 1000 + 1 kérdés a témával kapcsolatban.
Nem gyűlöletkeltésnek és nem is egy veszekedés helyének szánom ezt a kérdést. Láttam egy pár kérdést ezzel kapcsolatban itt... onnan jött ez.
Érdekel mások véleménye... Mármint tudom, van a "magzat él" és van a "nőnek joga van" nézőpont, de úgy mélyebben, jobban belemenve a témába gondoltam.
Szóval kérem, csak az írjon ide aki tisztelni tudja a másik ember álláspontját és gyűlölködés nélkül írja le a sajátját. Aki veszekedni akar menjen máshova. :)
Itt az én véleményem. Örülnék ha kialakulna itt egy értelmes, normális hangvételű "vita" (nem, nem veszekedés.. A kettő teljesen mást jelent ;))
Szóval teljes mértékben döntéspárti vagyok. (nem, nem abortuszpárti, úgy gondolom ilyen nincs)
Úgy gondolom, hogy egy nőnek nem kötelessége kitenni ennek a "procedúrának" magát, ha nem szeretné.
Mondhatnák, hogy figyelhetett volna szex közben de egyetlen egy védekezési módszer sem 100%os... Akkor neki legyen kötelező a gyerekét megtartani?
Igaz, az a kisebbség akinél kiszakad a gumi vagy gyógyszer mellett teherbe esik..de ezt ugye nem lehet ellenőrizni
A másik, amivel sokan jönnek, hogy a magzat él...
Szerintem az abortusz nem bűn, hiszen a magzat nem életképes az anyja nélkül sokáig.
Egy magzat, ami tulajdonképpen egy sejtcsomó onnantól tekinthető embernek, elismert személynek, ha már képes az anyja nélkül életben maradni (akár inkubátorral, akármivel)
Amíg erre nem képes, nem tekintem "gyilkosságnak" az abortuszt.
Én alapvetően megértem, aki azt mondja, hogy vétek elvenni a kis életét, én is átéltem a terhességet, számomra már az első ultrahangon nem volt kérdés, hogy az a kis félcentis sejtcsomó egy különálló kis életecske, egy kis csoda kezdete, amitől soha nem lenne szívem megválni- szándékosan. Ez az érzés nyilván a terhességgel csak egyre erősebb lett.
Ugyanakkor nem gondolom azt, hogy csak azért, mert nekem egy ilyen gyönyörű és csodálatos élmény volt a terhességem, törvényszerűen másnak is az (lesz). Minthogy én akartam a babát, tervezetten jött, eleve szerettem volna gyereket, így nyilván teljesen másképp éltem meg ezeket a pontokat, mint az, akinél ez megközelítőleg sincs így. Egy abortusz azért tegyük hozzá, hogy akkor is megterhelő lelkileg, ha az ember tényleg elhatározza magát mellette, én még olyanról nem hallottam, hogy egy nő csak simán vállat vont volna az esemény után, még akkor sem, ha egyébként gyűlöli a gyerekeket általában és soha fel se merült benne, hogy ő valaha is anya legyen. Szóval az, hogy ez egy "könnyű" út lenne, amit önzőségből vagy én nem is tudom, miből tesznek meg, szerintem tényszerűen nem igaz. És azzal is egyetértek, hogy bizony vannak helyzetek, amikor egy babának jobb lenne nem megszületnie sajnos. Nyilván optimálisabb lenne ha meg sem fogan, de tudata még nagyon sokáig nincs, még szülés után sem igazán, nemhogy a terhesség első 12 hetében (ha jól tudom, itthon addig lehet abortuszt végezni), szóval nem igazán tud róla, hogy mit veszít. És most attól eltekintve, hogy betegség miatt indokolt az abortusz, szerintem a szülők (vagy csak az anya) élethelyzete millió meg egy szituációban teheti logikussá, érthetővé a döntést, és hát, jobb szó nem lévén, talán helyessé is. Mindenkinek saját maga érdemes mérlegelnie, hogy van-e olyan élethelyzetben, lelkiállapotban, hogy megtartsa a babát vagy elvetesse, de azzal nem értek egyet, hogy mindig, minden helyzetben jobb megszületnie a gyereknek, mert "majd lesz valahogy".
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!