Első inszeminációm volt ma szerintetek bízhatok a sikerben? A többi lent.

Szep reggelt! A repeszto nalam is pikk pakk kiurul, mert a 4-5.napra homezo. Igazabol kellett volna tesztelnem masnap meg akkor, mert nekem meg pozitiv sosem lett.

Hat az elkovetkezo 1heten belul sztem mindharmonknal ki fog derulni, lesznek-e februari babak. Valamiert ez a honap lassabban telik, megorulok en is...

Nalunk anyos szokott beallni takaritani teljesen mindegy meddig suvickoltam a tuzhelyet elotte. Nem ertem miert nem fogadjak el, hogy ez a mi otthonunk?

Örülünk a hómezőnek, akkor már a hétvégi tesztelés biztosan nem fog becsapni.... Én sem láttam még pozi tesztet, csak egyszer, de akkor már majdnem 8 hetes voltam :)

Anyu elfogadja, hogy ez a mi házunk és életünk, de tudjátok, olyan "csendes gyilkos", ő kizárólag segíteni akar, még rossz hangsúly sincs, csak valahogy mindig az az érzésem mellette, hogy hozzá képest lusta vagyok, hiszen ő három gyerek, kert, állatok mellett mindig fél 4-kor kelt, 10-kor még főzött és a lendülete továbbra is tart, míg én reggeli indulás előtt 25 perccel kelek, általában csak valami gyorsan összeüthető a vacsi, 8-ig meg "amit sikerül este elvégezni, az megvan, a többi meg megvár" a hozzáállásom, pedig se sok gyerek, se veteményes, se haszonállat... Igazából bűntudatom van, amit én generálok és nem tudok feloldani. Lehet hogy pszichomókus kéne, de igazából csak akkor jön elő a szorongás, amikor itt van, az meg ugye ritka, mert messze lakik és neki van kert meg haszonállat...

Tudom, bonyolult vagyok, bár a férjem jóval erősebb jelzővel illet! :)

Ha eddig nem szokott rendre, ezután sem fog, tapasztalat...

Most én is úgy érzem, nagyon lassan megy az idő, alig várom, hogy végre tesztelhessek!!!

Bea sok nőnek pms tünetek mellett is van pozitív tesztje, csomó sikersztori van a gyakorin, sőt, valakinek a vérzése is megjön 1 napra.... Még bármi lehet, mi nagyon-nagyon szurkolunk Neked!!!

Amúgy az nem létezik, hogy hármunk közül egyikünknek sem sikerül megint, hiszen a statisztikák alapján legalább egyikünknek két csíkos tesztelésnek kellene lennie. Erre pedig, ha a férfi oldalt nem is nézzük, a legnagyobb (többszörös) esélyed Neked van a több tüsző miatt! Vágom, hogy a logika itt sokszor semmit sem ér, de muszáj pozitívnak maradnod, Te vagy a "zászlóshajónk" a háborúban, hatással vagy a mi (legalábbis az én) hozzáállásomra is!!!!!!

Hat nagy melo lesz az tuti, ezt igazabol Lena tudja megmondani :) Mi csak okoskodunk es talalgatunk, mindig erre ebredek ra.

Kepzeljetek mivel nem mulnak a napok kitalaltam, hogy valamilyen projektbe kene kezdenem, mert megorulok.

Futni nem megyek, mert mindig az van a fejemben, hogy az nem jo otlet ha eppen a kicsi probal beagyazodni, ugyhogy arra gondoltam kezmuveskedek.

Tavaly koltoztunk be a hazunkba es meg mindig olyan "szemelytelennek" erzem, ezert eldontottem, hogy keszitek sajat kezuleg egy szonyeget meg par diszparnat :)

Noverem ajanlotta, hogy nezzem meg milyen egyszeru pompombol es tenyleg tokjo.

Mar ebedszunetben vettem is fonalat, most munka utan megyek csuszasgatloert, teljesen belelkesedtem.

Hozza illo diszparnat is csinalok, tok izgatott vagyok.

Tesom szavai: elvezd ki amig van ilyen szoszolesre idod, kesobb eselytelen lesz :D

Ne gondoljátok, h törvényszerű, h a gyerek mellett semmire sem értek rá... Én két évig voltam itthon, semmi probléma nem volt, időnként unatkoztam. Az első három hét után végigaludta az éjszakát, meg a nappalok nagyrészét is. Mivel az egyetemi haveri társaságból csak mi laktunk szülők nélkül családi kertes házban, 4-5 naponta jött valaki bulizni. Mindenki babázott, nekem meg eszembe sem jutott, h elszigeteljem, nem halkítottuk a hangerőt, ha menni kellett, felkeltettem. Két hónapos korától a hétvégét sógornőmnél töltötte havi kétszer (neki nem lehet babája), ilyenkor még jobban feltöltődtünk. 4-5 hónapos korára rájött, minden látogató hoz valamit vagy énekel... Ehhez az kellett, h eszembe sem jutott félteni, abból indultam ki, h én is hatványozottan figyelek máséra. Plusz, minél előbb megtanul alkalmazkodni, annál rugalmasabb és önállóbb lesz. Nagyon bevált.

Most rettegek, h ha lesz másik, szintén el tudom-e engedni magam, vagy felnőttem és majd mindentől óvni akarom-e... Plusz a gyerek is milyen lesz? Megint szerencsém lesz? Vagy ez nem szerencse, hanem a hozzáállásunk miatt volt ilyen sima ügy? Ki tudja. De én ugyanúgy parázok, mint Ti!