Hogy mondjam meg a szüleimnek hogy megszeretném tartani a babát? Irjatok kérlek.!
17 éves vagyok teherbe estem a páromtól lassan 1 éve vagyok vele, de már előtte mi sokáig jó barátok voltunk. Terhes lettem tőle, tulajdonképpen ezt valahogy így is terveztük. Tegnap megmondtam a szüleimnek kiakadtak anyum mindenképp az abortuszt akarja apum viszont nem tudja.. Annyit kérdezett mit szeretnék, én mondtam hogy megakarom tartani de annyit válaszolt rá hogy majd megbeszéljük. A párom nagyon örül neki és a családja is mert őket is régóta ismerem a párom hugával egy osztályba jártunk és mindig a legjobb barátnők voltunk.
Mire megszületne a pici 18 lennék már.
De anyum azt mondja nem lennénk képesek felnevelni egy kisbabát mert nincs iskolám a párom most nem dolgozik.
Ez eddig Oké. De az iskolát eltudnám végezni ameddig a baba nem születne meg addig járnák ugyanúgy aztán 1 évet halaszthatnák és meglenne a szakmám, a párom pedig visszamehet Németországba ahol megkeresné havonta a 350.000 400.000.
Hogy vegyem rá őket hogy ne vetessék el tőlem? Nekem ez nagyon nagy lelki megterhelés lenne mert idegen kisgyerekeket annyira tudok szeretni hát még a sajátomat.. Segítsetek kérlek..
És ha a párod lelép és egyedül maradsz egy 1 éves gyerekkel?
Nem tudom, szerintem anyukádék elfogadják idővel az unokát, de 99%, hogy ők is fogják felnevelni. Ha a bölcsödére azt mondod "feltalálták", akkor sajnos nagyon sok dologgal nem vagy tisztában :(
Hatalmas felelőtlenség ilyen körülményekre gyereket vállalni. És még te is gyerek vagy, ha ezt nem látod be.
Viszont nem kényszeríthetnek abortuszra. De ha megtartod, nem csak a saját életedet teszed tönkre, hanem a gyerekét is.
Engem is 17 évesen szült anyám, a nagy semmire. És tudod hol van most? Hát én sem...
Tudod én igazából lesz_arom ki hogy cseszi el az életét, magánügy. De itt már megint a kisbaba fog szívni a hülye tinimamija miatt. Mondjuk, hogy benne vagy a szerencsés egyjegyű százalékban és nem fog 1 éven belül kidobni a pasid (a legjobb házasságokat is megviseli a gyerek születése utáni idő, szóval a kis tini románcodnak nem sok esélye van). Lássuk akkor mi is lesz. Ott lesz a szerencsétlen gyerek a segghülye anyjával akinek folyton ott lebeg majd a bárd a feje felett, hiszen bármikor kirakhatják az utcára, apja az ugye nem lesz, hiszen kint gürizik majd külföldön, hogy az élősködő "párját" eltartsa, meg jusson pelenkára is. Hű de szép kilátások...
És az az igazság, hogy még ilyen sz_ar kilátások mellett is van aki megcsinálja, aki egyenesbe tudja hozni az életét, de nem ilyen úrinői, flegmáskodó hozzáállással mint a tied.
Dehogynem kényszerítheti abortuszra...az anyukája kijelenti, h 18 éves koráig támogatja, a 18. szülinapján pedig csomagolhat és lakjon, egyen, ahol akar, fizesse a számlákat abból, amiből akarja.
Az szép elgondolás, h majd a pasijánál lakik, de miből tartja fenn a házat, ha pasi külföldön dolgozik? Miből vesz kaját, tápszert, ha anyatejes lesz a baba, ahhoz meg minőségi étkezés kell. Parizeres kenyértől nem lesz tej. Honnan lesz a gyerekre ruha, pelenka, gyógyszer? (egy hasfájásra való Biogaia csepp 4000 ft, egy Sterimar baby orrspray 3000, egy doboz Milumil tápszer 2300 ft receptre és 6 napra elég a 4 hónaposomnak)
A pasi keresete itt nem játszik, az elmegy majd az ő ottani megélhetésére.
34-es. Úgy van, ahogy leírtad. Én is 50-szer meggondolom, mert ugye mindig én maradok. Nekem 3 kisgyerekem van 7, 6 és 3 évesek. Tavaly a kedves apuka lelépett, mert inkább anyucit választotta. Annyit elmondhatok, hogy rettentően nehéz. Van egy barátom, nem keres rosszul, ő támogat minket. Ha ő nem lenne, már a sírunkat áshatnám, mert képtelen lennék eltartani a gyerekeket. Ők a mindenem, amit tudok megteszek értük. Ráadásul a pici betegen született, ismét műtét előtt állunk ami nem is a szomszédban lesz, hanem 250 km-re odébb.
Először nem árt a jövőt egy picit megtervezni, gyűjtögetni, külön életet kialakítani, hogy egyáltalán működik-e. (Garancia soha semmire nincs) A baba felszerelése több százezer ft. Aprádonként is megéri az ember megvenni, már használtan sem olyan olcsók.
Nem a baba ellen vagyok, mert ő semmiről nem tehet, joga is van az élethez. De ezt nagyon meg kell gondolni, mert elképzelni, beszélni róla könnyű, a valóságban nem ilyen.
Ha azt írta volna, hogy abortuszra akar menni, de az anyja nem szeretné, akkor egyből azt írnátok, hogy tartsa meg..
érdekes, ami itt megy.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!