7 hetes magzat milyen? Érzi már az abortuszt?

Kedves Gabka77, és más abortuszellenzők!

Döbbenetes az a terror, aminek kitettétek a kérdezőt. Ehhez az ég egy adta világon senkinek nincs joga! Éppen elég nehéz lehetett neki meghozni egy ilyen döntést, az érzelmi zsarolásotokkal csak plusz lelki terheket raktatok rá. A kérdező nem tudja vállalni a babát. Lehet, hogy ilyen manipulációkkal rá tudjátok venni, hogy tartsa meg, de hol lesztek, amikor segítségre lesz szüksége, amikor mégsem mennek a dolgok. Biztosan átgondolta, és nem lát más kiutat. Ne bántsátok feleslegesen.

Gabka77! Téged eddigi megnyilvánulásaid alapján értelmes, elfogadó embernek gondoltalak, mégha nem is értettem mindig egyet veled. Viszont most óriásit csalódtam benned. Éppen te írsz ilyen dolgokat, aki otthonszüléssel veszélyeztetted a gyerekeid életét, és most is arra készülsz, holott még arról is írtál, hogy harántos a babád? Pedig egy esetleges komplikációnál a te már kifejlett kisbabád biztosan fog fájdalmat érezni.

Gondolkodj egy kicsit!

Kedves Sókristály!

Nem terrorizálni akartuk a kérdezőt, csak elmondtuk a véleményünket.

„A kérdező nem tudja vállalni a babát.”

Ez a te állításod, nem az övé. Szerintem tudni tudja (nincs egészségi oka), max. nem akarja (mert fél).

És te hol leszel akkor, ha lelkileg összeomlik az abortusz után? Tudsz majd rajta segíteni? Anyagilag azt hiszem könnyebb és nagyobb a valószínűsége annak, hogy valaki mellette fog állni, mint annak, hogy lelkileg lesz valaki segítségére. A lelkiismeretétől nem szabadítod meg. Az tuti ott lesz. Míg az anyagi helyzeten lehet segíteni, ezen más nem igen tud. Másrészről pedig míg abortusz esetén a lelki teher biztosan ott lesz, addig az egyáltalán nem biztos, hogy anyagi, családi gondjai lesznek, ha megtartja. Lehet választani: biztos lelkiismeret furdalás, meg nem bocsátás saját magának, vagy „lehetséges” anyagi gondok (ami egyáltalán nem biztos, hogy lesz). Annyira világos a válasz, hogy az szinte már fáj. Csak az nem látja, aki nem akarja.

Kedves Utolsó, lehet hogy számodra, a te gondolkodásod szerint világos a válasz, de tudod a másik ember meg másként gondolkodik, másként reagál dolgokra, ezért másik ember. Ez a dolgok egyik oldala.

A dolgok másik oldala meg az, hogy minden embernek JÁR az a tisztelet, hogy senki sem kezdi el nyomni, meg a lelkiismeretére, érzelmeire hatva zsarolni, hanem elmondja a véleményét (lehetőleg a kérdező kérdésére válaszolva), és utána hagyja, hogy az érintettek meghozzák a saját felelős döntésüket. Tudod, még egy kretén politikusnak is jár a kampánykuss, pedig hol van az a döntés ehhez???

Én remélem, hogy ketten a párjával meg tudják hozni a saját életükben legmegfelelőbb döntést, bármi is legyen az.

Aki azt mondja, hogy a TE ÉLETED, Rólad szól, csak annyit erről, hogy a gyermek nem véletlen SZERVES RÉSZESE A TESTNEK, azért, mert LELKILEG IS EGYEK vagytok.

Ami ŐT éri, éri az anyát is. Az élet dolgai egyszerűek, csak a "mai világban" mindent túlbonyolítunk, aztán rohanunk a lélekgyógyászhoz, mert nem értjük, mi a bajunk folyton!

Nem a kérdezőnek szól ez a hangnem, hanem a gúnyolódó önérvényesítő nőknek.A tartalmat azért Neked írtam! Vigyázz magadra, magatokra, amíg lehet.

Remélem, a nehézség megoldódik,találtok segítséget!

Kedves Utolsó előtti! Ha esetleg azóta írt valaki, én arra a válaszadóra gondolok, aki nekem címezte sorait.

Bizony lelki terror az, amit csináltok. Nem tanácsadás, nem segítség, hanem a saját akaratotok rákényszerítése másra, meglehetősen etikátlan módon. Megpróbáltok dönteni a kérdező helyett, és ez nem helyes.

Én nem akarok dönteni helyette, mert a döntést neki kell, illetve kellett meghoznia. Nyilván átgondolta. Én azzal kapcsolatban fejeztem ki nemtetszésemet, ahogyan megpróbáltátok manipulálni.

Könnyű leírni azt, hogy minden rendben lesz. Viszont neki a már meglevő gyerekéért is felelősséget kell vállalnia, és ez egy instabil kapcsolatban nagyon nehéz. Persze fel lehet nevelni egyedül is két gyereket, de azt, hogy a kérdező ezt meri vállalni, vagy sem, nem mi vagyunk hivatottak eldönteni.

Igazad van a lelki sebekkel kapcsolatban. Bár sosem volt abortuszom, el tudom képzelni, mit érezhet ilyenkor egy nő. És nem leszek vele, hogy segítsem lelkileg, ahogyan te sem leszel vele, hogy támogasd anyagilag, fizikailag.

Pontosan ezért nem szabad érzelmileg zsarolni. Ő tudja, mit bír el. Ő tudja, elviseli az abortusz lelki terhét, de Ő tudja azt is, hogy képes lenne-e egyedül felnevelni a gyerekeit.

Ha valaki ilyen kérdéssel fordul hozzám, sosem szoktam válaszolni, csak kérdezni. Felteszem azokat a kérdéseket, amik a gyerekvállalás szempontjából fontosak, és azokat is amik az abortusz szempontjából bírnak jelentőséggel. Arra kérem, hogy vesse a válaszokat papírra, és úgy gondolja végig. Én ezt érzem korrektnek.

Végtelenül sajnálom a kérdezőt. Érzelemgazdag nő lehet, mert bár úgy döntött, hogy nem vállalja a babát, nem akar fájdalmat okozni neki. Támogatni, segíteni kellene, nem az amúgy is sebzett lelkét kihasználva manipulálni.

Elolvastam a magzatnaplót. megkönnyeztem, mert bennem is túltengenek az érzelmek.

Viszont én is tudnék ilyen naplót írni, csak éppen már megszületett kisbabáról, akit nem vártak, nem akartak, nem tudnak megfelelően gondoskodni róla, csak egyszerűen megszületett. És ez nem kitalált, belemagyarázott történet lenn, hanem maga a valóság, itt a közvetlen szomszédomban.

Most mennem kell, de ha lesz még néhány percem, leírom nektek ezt a naplót.

Kedves 75-ös, nekem a kérdésre válaszolókkal a világon semmi gondom (bár úgy rémlik, csak én hivatkoztam a magzati fájdalomérzettel foglalkozó anyagra, de ez nyilván tágabb kör valamivel ennél - pedig megtehette volna más is, más tudományos anyaggal akár). A baj azzal van, akik nem válaszolnak, hanem érzelmileg zsarolnak, bűntudatot igyekszenek kelteni, némasikolyok, magzatnaplók, ilyesmi...

Mint láthatod, én a 70-ben egy személyeskedésre válaszolva írtam egy kérdést, ami ott is maradt a levegőben... na, ezt csak azért mondom, hogy nézzük meg, ezek a zsarolók-manipulálók kinek az érdekét is nézik???

Hát nyilván nem a kérdezőjét, az ugye senkinek sem érdeke, hogy manipulálják. Nyilván nem is a párkapcsolatáét-családjáét, hisz nem arra bíztatják, hogy mindenképp közösen döntsenek. Én teljes joggal kijelenthetem, hogy nem is a magzatét, hisz lövésük sincs róla, hogy annak a magzatnak majd felnőtt korában mi lesz erről a véleménye, és felelősséget sem vállalnak ez ügyben se... (leginkább ezt még az érintett két ember tudhatja, hisz genetikailag legalább tőlük származik az a magzat, velük van a relatív legnagyobb hasonlósága)

Marad tehát az, hogy a saját érdekeiket vagy saját erkölcsi meggyőződésüket képviselik, annak akarnak jót. Szóval a némasikolyosok és magzatnaplósok és társaik önzők és felelőtlenek, ennyi, no.

Beszédes, hogy kontra azt ha jól rémlik, senki sem írta, hogy "vetessétek el!"... mert hát döntés-pártinak lenni nyilván nem annyi, hogy abortuszra rádumálni azt az emberpárt, akik esetleg találnak ennél jobb megoldást is...

Kedves 77-es!

Pontosan erről írtam én is.

Soha nem mondtam azt senkinek, hogy vetesse el a magzatát, de azt sem, hogy tartsa meg mindenáron. A döntés az övé kell, hogy legyen. Mi maximum arra ébreszthetjük rá, hogy milyen kérdéseket kell feltennie Önmagának a döntéshez.

És sajnos nincs jó döntés, csak kevéssé rossz. Az pedig, hogy valójában melyik volt a jobb, vagy rosszabb, sosem fog kiderülni, mert két úton nem tudsz egyszerre végigmenni.

Kedves Sókristály!

Nem veszélyeztettem soha egyetlen gyerekemet sem, elég ha csak statisztikai adatokat nézel: az otthonszülésé meredeken jobb! Egyébként csakis az tartja veszélyesnek az otthonszülést, aki semmit sem tud róla, csak amiről a bulvársajtóból értesült. Javaslom, nézz utána és csak aztán alkoss véleményt.

A babám jelen pillanatban fejvégű fekvésű és még van 3 hetünk a kiírt időpontig, plusz jó néhány vizsgálat is, ami hivatott eldönteni, hogy vállalhatjuk-e az otthonszülést vagy sem. Jelen pillanatban úgy tűnik a dolog, hogy semmi akadálya nincs, ezt nem én állapítottam meg, még nem is a bábám, akivel szülni szeretnék, hanem a nőgyógyász főorvos, akihez járok terhesgondozásra. Azt mondta, semmi akadályát nem látja egy szép, háborítatlan otthonszülésnek. A baba fejlett és tökéletes egészségnek örvend, én is köszi jól vagyok és minden leletünk tökéletes. Képzeld, eszembe se jutna veszélyeztetni a gyerekemet, de a bábák se vállalnák, ha problémás lenne. Harántfekvéses baba - amit te emlegetsz és ahogyan valóban feküdt pár hete - az tetszik-nem tetszik programcsászár, hiába vagyok természetes szülés párti. De jelenleg erről nincs szó hála Istennek, a baba szépen befordult. Remélhetőleg már úgy is marad.

Visszatérve az eredeti témára: a babának bizony már akkor is van lelke, amikor megfogan, ha elfogadják ezt sokan, ha nem. És élete egyetlen élet, joga van hozzá!! Az anyjának meg kutya kötelessége vagy vállalni, vagy örökbe adni. Egy 7-8 hetes kisbaba bizony egy ember, és akárki akármit mond, nincs jogunk elvenni az életét.

Tudod, hivatkoztok itt sokan arra, hogy a meglévő gyerek így meg úgy... nos, annak a meglévő gyereknek ez a pici a testvére, aki legfőbb támasza és bizalmasa lehet élete folyamán, akkor is, ha a szülők már nem lesznek! És ugyan miben más a két gyerek? Pontosan ugyanannyira ember ez a kis magzat is, mint az a másik volt, csak amíg az elsőnél örültek a kétcsíkos tesztnek és máris úgy beszéltek a pocakban lévő kis életről, mint gyermekről, addig ez a pici csak sejtcsomó... Nem érzed ezt igazságtalannak??? Mit vétett ez a csöppség, hogy meg kell ölni érte??? Lehet ezt misztifikálni, hogy a másik gyerek így meg úgy, de csupán arról van szó, hogy puszta kényelemből hidegvérrel megölnek egy kicsi embert! Még az állatorvosunk se vállal vemhes kutyánál-macskánál méheltávolítást, mert nem fér el a lelkében, hogy ily módon megöljön néhány életet... Azt szokta mondani, hogy méhet eltávolítani lehet, de csak miután megellett az állat. Egy embert meg csak úgy likvidálunk, mert bocsi, rosszkor jött????

Ha valaki nem tudja vállalni, hogy még védekezés mellett is megfoganhat egy kisbaba, az ne éljen nemi életet! Miben más az ilyen abortusz, mint mondjuk ha egy buli után valaki ittasan vagy drogosan elgázol autóval egy embert? Semmivel. Ott is az egyéni élvezet után öl, itt is. Nincs különbség, csak annyi, hogy amíg az első esetben valószínűleg bekasznizzák, addig a gyermekét megölető nőt vígasztalgatják és bíztatják. Undorító.

Nem akarok veled vitatkozni az otthonszülésről, mert ez a te döntésed, ugyanúgy ahogy az abortusz egy másik nő számára. Csak azért írta le, mert felelősség kérdése ez is, mint egy baba vállalása.

De tudod mi a gond? Úgy írsz a terhességről, mint valami csodáról. A kétcsíkos teszt fölötti öröm, stb... Igen, a te terhességeid ezt jelentették. Az enyémek is.

De nem mindenkinek jelenti ugyanezt. Nehéz örülni és felelősséget vállalni, amikor tornyosulnak a számlák, amikor a nagyobbnak sem elég a pelenka, amikor nincs mit enni, amikor ver a párod, amikor viszi a bank a házadat, mert terhesen nem tudsz dolgozni, amikor minden körülmény ellened szól. Az ilyen sorsokat nézd, és ne önmagad szerencsés helyzetét.

Az örökbeadás örök vita lesz. Én képtelen lennék rá. Ha már éreztem önmagamban a babát, ha megszültem, nem tudnám odaadni. És az sem biztos, hogy tényleg annyira jó helyre kerülne. Erről is elég sok történet szól, mint ahogyan arról is, milyen kevéssé szűrik az örökbefogadó párokat. Jobbadán csak az anyagi helyzet számít. És arról is nem kevés történet szól, hogy egy rossz örökbefogadás után bizony a gyerkőc sem köszönte meg felnőttként, hogy azok nevelték fel, akik.

A felelősség számomra azt jelenti, hogy vállalom, ha vállalni tudom, de nem vállalom, ha másra kell hárítanom ezt a felelősséget. És akkor sem vállalom, ha nem tudom neki legalább a minimumot nyújtani.

Lassan te is nagycsaládos leszel. Én már régen az vagyok, és nagyon-nagyon szeretem a gyerekeimet, mind az ötöt. A harmadik nálunk becsúszott baba volt, és sokat vacilláltunk, hogy mit tegyünk, azt most hosszú leírni, hogy miért. Vállaltuk, mert meg tudtuk találni a módját, hogy vállaljuk. Hogy ennek mi volt az ára, az már más kérdés, nem is térek ki rá.

Viszont tudom, és vállalom is, ha most teherbe esnék, nem tartanám meg a babát. Nem hagynám, hogy egy újabb élet lehúzzon minket a víz felszínéről. Nem hagynám, hogy ne maradjon keret a 2 legkisebbem fejlesztésére, és azt sem hagynám, hogy a kamaszaim olyan körülmények közé kerüljenek, amit ez okozna. Azt írod, akkor nem kell szexelni. Ez is szép történet lenne. Dolgozunk, neveljük a gyerekeinket, és közben szűziesen tiszta testvéri kapcsolatot ápolunk a férjemmel? Te tényleg komolyan elhiszed, hogy ez működőképes lenne? Az onnantól nem házasság lenne, hanem a gyerekek felnevelésére kötött érdekszövetség.