7 hetes magzat milyen? Érzi már az abortuszt?

Nagyon sajnállak, mert mélyen aggódsz a pici babáért a testedben. Ha gyilkosságnak érzed (már pedig írtad, hogy te annak érzed), szerintem ne tedd meg! Az örökbeadás neki egy óriási esély, és te kiválaszthatod a nyílt örökbeadásnál, hogy hova kerüljön. Tényleg vannak szerető családok, akik várják Őt, és komolyan fel is készítik őket, szűrik, szóval nem túl nagy az esély, hogy mondjuk egy pszichopatához kerüljön. és annak az élete, akit rögtön születése után örökbefogadtak össze sem vethető azéval, aki éveket dekkolt egy gyerekotthonban, netán ott nőtt fel.

És a 9 hónap (ami ugye már kevesebb is, de még elég sok idő) alatt akár még olyan irányba is haladhat az életetek, hogy örökbe sem kell adnod, mert megtarthatod. De ha nem, akkor is te életet adsz neki. Azt hiszem, valahol te is érzed, hogy mi az élet és halál kérdése a te problémádban, erre a válaszaidból következtetek.

Kedves 110-es válaszoló!

Kérdéseidet használva, kicsit módosítva:

Ki az a marha, aki lemond megfogant gyermekéről?

Hogy lehet úgy élni, hogy tudod, hogy megölted a gyereked?

Lehet, hogy ki nem állhatja a vérszerinti anyját, de vajon az életét is utálja? Bánja, hogy él?

„A nő meg tönkre megy idegileg, ha a gyerekére gondol.” – miért nem becsülte? Miért volt önző? Nem kellett, akkor viselje a következményeket, mert minden tettünknek vannak. Az ő döntése volt. Ő akarta.

Ha abortusz után lehet élni, akkor ebből következik, hogy örökbeadás után is. Azon is túl tudja magát tenni, ha az abortuszon túl tudta. Első esetben eldobta, megölte a gyerekét, de sebaj, élünk tovább. A 2. esetben megszülte, de megint csak eldobta, mert nem kellett, de legalább életet adott neki, s legalább megadta az esélyét annak, hogy boldog legyen olyan emberekkel, akik szeretik, akiknek kell, ha már a vérszerinti szüleinek nem kellett. Majd más élvezi a szeretetét és idős korában a gondoskodását, háláját. Legalább meg van adva az esélye arra, hogy szeressen és szeretve legyen.

Kedves Sókristály!

A bűntudat sosem felesleges. Az jelzi azt, hogy valamit rosszul tettél.

Azt hiszem, egy dologban végre egyetértünk. Előfordulhat olyan helyzet, amikor nem vállalható egy gyerek felnevelése.

De különbözőek vagyunk, másként gondolkodunk bizonyos dolgokról. Van, aki azt mondja, együtt tud élni azzal a tudattal, hogy miután kihordta és megszülte a gyermekét, más neveli fel. De azzal a tudattal már nem tud együtt élni, hogy ne is engedje megszületni. Tisztelem Őket a döntésükért, de nem hiszem, hogy joguk lenne másra is ráerőltetni a látásmódjukat.

Mert vannak olyan nők is, köztük én is, akik nem tudják elképzelni, hogy odaadjanak egy kisbabát, mert sosem tudnák lezárni ezt a fejezetet az életükben. De egy esetleges abortuszon változó hosszúságú gyászmunka után túl tudják magukat tenni, mert úgy gondolkodnak, hogy nem egy életet, hanem egy élet lehetőségét vetették el. Erre a típusra viszont egyáltalán nem jellemző, hogy bárkit megpróbáljon lebeszélni az örökbeadásról.

Értitek miről írok? Az kellene, hogy legyen az alap, hogy az abortuszellenzők is elfogadják azt a tényt, hogy nem egyformán reagálunk lelkileg bizonyos helyzetekre, ezáltal más a "jó" döntés számunkra, mint számukra. Mert nem csak a magzat jogait kell védeni, és még csak nem is pusztán a később megszülető babáét. Az anyáét is nézni kell, és ha Ő nem tud együtt élni azzal a tudattal, hogy másnak adja a gyerekét, akkor nem szabad erre kényszeríteni. Mert egy lelkileg beteg anya már nem lesz soha a család magja, és még az is megeshet, hogy képtelen lesz a régi módon szeretni a már meglevő gyerekét, tudván, hogy a másikat oda kellett adnia.

Ugyanez igaz fordítva is. Sok nő van, aki azért nem tudna tovább teljes értékű anya lenni, mert benne lenne a tudat, hogy elpusztította a magzatát.

Nem vagyunk egyformák, és éppen ezért el kell fogadnunk az érintett nő álláspontját a baba további sorsával kapcsolatban, és nem szabad arra kényszerítenünk, hogy annak ellenkezőjét cselekedje.

És még néhány sor a bűntudatról:

Van olyan, hogy felesleges a bűntudat, mert az ember nem tett semmi rosszat.

Vagy soha nem éreztetek még bűntudatot, ha szenvedő, vagy bántalmazott kisgyereket láttatok? Pedig nem tehetettek ellene semmit. Én évek óta azon dolgozom, hogy tegyek valamit, hogy segítsek, amiben csak lehet. De minél többet teszek, annál többet látok, és annál nagyobb bennem a bűntudat. Mert végesek a lehetőségeim, véges az erőm. Tudom, hogy nem tudok többet tenni, mégis bűntudatot érzek amiatt, amit látok.

Ugyanez igaz erre a kérdésre is. Ha az anya nem tudja vállalni a gyermekét, de az Ő lelke azt igényli, hogy le tudja zárni a történetet, tehát képtelen örökbe adni, akkor felesleges benne bűntudatot kelteni, mert számára nincs másik út.

Kedves Sókristály.

Érdekes, amit írtál a bűntudatról.

Számomra a bűntudat azt jelenti, hogy valamit rosszul tettem és az bánt. Attól nem szokott bűntudatom lenni, hogy látok pl. egy bántalmazott gyereket. Őt sajnálom, de nem én tehetek róla, hogy bántják, így nincs bűntudatom (nem én teszem, nem én bántom). Úgy lehet bűntudatom ilyen esetben például, hogy tudom, hogy mindez a bűn következménye, a gonoszságé, azért történik mindez, mert a világ bűnös, és benne én magam is bűnös vagyok.

Hogy mi a bűntudat, arra ezt találtam:

Bűntudat

Morális értékelés, melyet az egyén a gondolatban vagy a cselekvésben elkövetett vétek következményeként él át, ha észleli az elfogadott normák és a saját viselkedése közötti eltérést. A bűntudat érzelmileg a szorongás egy formájaként átélt, a kognitív kontroll szintjén is megjelenő belső, viselkedésszabályozó tényező, mely az erkölcsi fejlődés során alakul ki. A különböző pszich.-i isk.-k eltérően magyarázzák kialakulását.

1. A freudi pszichoanalízis szerint a bűntudat a felettes-én egyi/k funkciója, mely a szülői tiltások és büntetés ek során az isk.-skor elejére alakul ki, és egy belső értékrendszert alkotva az egyén lelkiismereteként működik. A lelkiismeret a szülővel való azonosulással épül ki, és a bűntudat érzésével bünteti az Egót (ént).

2. A szociális tanuláselmélet elemzése szerint bűntudatot akkor él át az egyén, ha viselkedése összeegyeztethetetlen az önértékeléssel, énkép pel. A szociális tilalmak büntetéssel történő elsajátítása során kialakul bizonyos viselkedések elkerülése, gátlása (negatív önkontroll funkció). Vizsgálati adatok szerint kisgyerekeknél az azonnali, határozott büntetés, nagyobb gyermeknél a későbbi, enyhe, magas információtartalmú büntetés (indoklás) tekinthető hatékonynak a belső normarendszer kialakítása szempontjából. A bűntudat megnyilvánulási formái: büntetés keresése, önbüntetés, vallomás, jóvátétel.

Látod, ebben is mások vagyunk.

Nincs bűntudatod, mert nem tehetsz róla, hogy bántják, nem te bántottad. Maximum sajnálod. Nekem van, mert úgy érzem, bármennyire igyekszem, túl kevés, amit meg tudok tenni érte.

Nekem bűntudatom lenne, ha valaki kezéből manipulatív módon kivenném a döntést. Neked ezek szerint nem. Ahogyan azokkal a gyerekekkel szemben sincs bűntudatod, akik mondjuk a rábeszélésed hatására jönnek a világra, méltatlan körülmények közé.

Pedig Ők érző emberi lények, önálló gondolatokkal, vágyakkal. De ti, megrögzött abortuszellenzők, sokszor átnéztek fölöttük, mert letudtátok a munkátokat azzal, hogy a világra könyörögtétek Őket. Pedig többet érdemelnének, mint egy néhány centis embrió.

Sókristály! Ami tőled telik, tedd meg, mert ha nem teszed meg, tényleg bűntudatod lesz, de nem tudsz megoldani minden problémát és mindenki problémáját, mert nem vagy mindenható. Ezért nem kell, hogy bűntudatod legyen. Az ember tegye meg a tőle telhetőt, de többet úgy sem tud, ha belerokkan, akkor sem.

Nem hiszem, hogy manipulálni akartunk bárkit is és ki akartuk venni a döntés jogát a kezéből. Oda is írtuk, hogy a döntés az ő kezében van. Mi max. terelgethetjük.