7 hetes magzat milyen? Érzi már az abortuszt?

Ez nem így van. Ésszel tudja az ember, mit kellene tenni, viszont nehéz döntés. A kérdező környezete ismeri igazán a kérdezőt, ha egyöntetű véleményük van, akkor az atlán nem lehet véletlen.

Vagy te majd odaállsz mellé, ha nem bír a gyerekkel, ha fáradt, ha nincs pénze pelenkára? Ugye, nem.

Tudod, nem egyszerű a döntés. Az ember gondolkodik, amíg lehet, vacillál, de ésszel tudja, hogy mit kell tennie. Az ilyen hozzászólásokkal csak a lelkiállapotát rontod, felesleges szenvedést okozol.

"Nem. Neki jó, ha rájön, hogy ő tulajdonképpen egészen mást akar, mint ami felé terelgetik!!" - de könyörgöm, erre - HA így is lenne - az a megoldás, hogy más meg beáll az ellenkező irányba "terelgetni"? Hagy legyen a bizonytalan kérdezőnek minél rosszabb?

Szerintem az összes "terelgetőt" el kell hajtani a robogós malacéra, és az érintetteknek - a kérdezőnek meg a párjának - meg kell hozni az adott helyzetben SZÁMUKRA leginkább vállalható döntést.

Kedves Kérdező!

Nagyon sajnálom, hogy akaratod ellenére veteted el a babádat csak azért mert mindenki azt mondja (köztük te is), hogy "valószínű(!!!!!), hogy nem fogod bírni a két gyereket. A valószínű nem egyenlő a biztossal. Egy csepp esélyt sem hagysz magadnak és a babádnak. Mi lesz, mi jön a "szívszakadás" után?

Gondolj bele: ha azt mondogatják neked és azt mondogatod magadnak, hogy "nem fogom bírni", nem is fogod, mert feladod, elgyengülsz, ezt táplálod be az agyadba. Ellenben ha azt mondod, hogy "megcsinálom, lesz erőm", akkor máris jobb a kedved, máris erősebbnek érzed magad, máris küzdesz és nem ülsz ölbe tett kézzel, s várod a sült galambot (bocsánat), hogy ebben az esetben az abortusz majd megoldja a problémádat, hogy majd azután onnan folytathatjátok újonnan kialakított életeteket, ahol abbahagytátok. Az az élet, már nem lesz olyan, mint eddig volt. Te is érzed, hisz már most megszakad a szíved.

Ha viszont pozitívan állsz hozzá a kis jövevényhez, az új helyzethez, örömmel tudod várni, örömmel készülsz, s erőre is kapsz.

GOndold el:

1. Milyen érzésekkel, szívvel jösz majd el a kórházból a beavatkozás után?

2.És milyen érzések törnek fel belőled akkor, milyen lelki állapotba kerülsz, mit érzel, ha ezt hallod: Megtarthatod!

(és a jó hír az, hogy tényleg megtarthatod (ha szeretnéd), mert hála Istennek, ha jól tudom nem beteg, minden rendben van vele, egészségesen megszülethet, tehát egyedül te döntheted el, hogy megy vagy marad, hogy van, vagy nincs többé.

Ne légy már ennyire félénk! Legyen már egy kis hited, önbizalmad, önbecsülésed! Ne essen már áldozatul a kicsid a te félelmeidnek! Gondolom, nem hagyod, hogy az első gyermeked igya meg a levét egy-egy bizonyos helyzetben a félelmeidnek. Egy igazi anya úgy harcol a gyermekéért, akár egy oroszlán. Nincs előtte, számára lehetetlen, ha a gyerekéről van szó. Gondolom mindent megtennél a mostaniért, igaz? A hasadban lévőért nem? Ő is a tiéd! Ezt te is tudod. NE azt hajtogasd folyton, hogy nincs erőm, nem leszek rá képes, nem fogom bírni, hanem igenis: anya vagyok! Erős vagyok! Szeretem a gyerekem és mindenre képes vagyok érte! Nem így van? DE! Hidd el! És adj esély magatoknak!

Kedves 133-as Kérdező!

Ha jól értettem soraidat, akkor ezt mondanám:

A döntést valóban a szülők hozhatják meg. De ha nem kiváncsiak a véleményekre, tapasztalatokra, a pro és kontrákra, akkor ne tegyék fel a nyilvánosságnak a kérdésüket. Igaz, ebben az esetben a kérdés nem az abortusz elvégeztetéséről vagy nem elvégeztetéséről szólt. Úgy vettem észre, hogy a kérdezőt nem zavarják a pro és kontra válaszok. A konfliktus inkább a "válaszadók" között alakult ki. Mindenki mondja a magáét, reagálunk itt egymás válaszaira. Igazából csak a véleményünket kéne leírni, és nem reagálni, vitatkozni itt egymással. A reagálás a kérdező dolga, joga lenne - saját magának. Mi a véleményünkkel max. kérdéseket vethetünk fel benne, amelyre magának kell válaszolnia, elgondolkodtathatjuk, s így segíthetjük őt a döntés meghozatalában. Nekem igazából már elegem van abból, hogy itt egymásnak válaszolgatunk, eszmét cserélünk vitatkozunk. (bár ennek is lehet értelme valamilyen szinten, ha úgy vesszük, de nem biztos, hogy ezzel segítjük a kérdezőt)

Kedves előző, különbség vagyon az elgondolkodtatás, szempont-felvetés, valamint egy bizonyos fajta gondolkodásra, döntésre való rábeszélés között... a diskurzus meg szerintem egyértelműen hasznos, a vitákból lehet a legtöbbet okulni, tán nem véletlen, hogy az ókori bölcsek kedvelték a párbeszédes formában megírt dolgokat.

Kedves Kérdező, pszichológusoddal sikerült beszélned a témáról?

Ha kivégzésnek nevezed, sajnos aligha fogod túlélni... Lelkileg totál zombi leszel, 99,9%... Sajnálom. Tényleg nem lehetne örökbeadni? Féltelek, hogy ettől fog igazán tönkremenni az életed, hogy elveted, amikor eszed,szíved,lelked, tested tiltakozik:-((

Még a kórházban is meggondolhatod magad, mielőtt elaltatnak. Van, aki onnan fordul vissza.

Mindezeket csakis azért írom le, mert te is kivégzésnek tartod, hát akkor hogyan bírnád ki???...

Több oldalnyi vita után én úgy látom, hogy kedves kérdező, neked nagyon is megvan a saját döntésed! Aki kivégzésnek nevezi az abortuszt, az nem akarja elvetetni a gyerekét. Szerintem itt már csak az a kérdés, hogy vállalod e a döntésed vagy nem...

Valaki azt írta, hogy nem szabad terelgetni a kérdezőt, csak megírni, hogy én mit tennék a helyében. Hát én nem gondolkodnék tovább, megtartanám és kész és szarnék arra, hogy ki mit gondol és mit tanácsol! Baromi nehéz lenne, az tuti, de ez a nehézség elmúlna, míg a kivégzés gondolata nem. Hát én ezt tenném!

Ajándékba kaptam egy tiszta új autót. Nem tudom mi tévő legyek. Megtartsam,vagy ne?

Nem épp a legjobbkor jött. Most nem fér bele az életembe. Félek, hogy nem tudnám fenntartani. Amúgy is van már egy.

Pénzért nem szabad eladnom, de akkor mit csináljak vele? Tartsam meg, adjam oda valakinek (ő biztos örülne egy új, ingyen autónak), vagy törjem össze?