7 hetes magzat milyen? Érzi már az abortuszt?

Sókristály, pont ezek a dolgok háborítanak fel, amikről írtál az egyik válaszodban egy kisbaba kapcsán. Mert amit leírtál, az egyik sem pénzkérdés, hanem felelősségvállalás kérdése - és itt nem és nem és nem tudom felmenteni a szülőket!! Azt írod, sír a baba mert koszos a pelusa és nem jut csak napi három. Nos, ha én nem tudok venni eldobható pelenkából eleget, akkor kimosom a textilpelenkát, mint annak idején az anyukám tette és abba csomagolom a gyerekemet. És ne mondd, hogy mosószerre sincs pénz: egy mosószappan nincs kétszáz Forint... A gyógyszertári popsikenőcs, ha a doki írja fel, filléres dolog. Az pedig egyenesen felháborít, hogy az anyukának nincs türelme szoptatni... Hát szoptasson, az a dolga, azzal jóllakik az a szerencsétlen kölyök, ahogy arra is legyen ideje annak az anyának, hogy ölbe vegye, szeretgesse... Kíváncsi vagyok, mit csinál ehelyett a tisztelt "anya", vagyis tudod mit, nem vagyok kíváncsi, el tudom képzelni sajnos....

Családi pótlék és gyes mindenkinek jár, azt pedig nekem senki be nem magyarázza, hogy az nem elég egy gyerekre. Mert elég. Még eldobható pelussal együtt is elég.

Amit pedig az örökbefogadásról írtál: ma már elérhető a nyílt örökbeadás, amikor tudod és eldöntheted, kire bízod a babádat. Én magam nem nagyon tudok elképzelni olyan körülményt, hogy odaadjam a gyerekeimet, de ha valóban csak az abortusz és az örökbeadás a választási lehetőségem, akkor odaadom a babát, de nem veszem el az életét, a lehetőséget tőle!

Meghalnék a gyerekeimért, de inkább önként adnám oda valakinek, aki képes őket nagyon szeretni, mint hogy kezet emeljek rájuk. És a még meg nem született pici is az én gyerekem...

Kedves Gabka77!

Pont ezért írtam, hogy nem fogjátok érteni a kommentemet, mert egy másik kérdéshez kapcsolódik. Csak előtti azzal a kérdéssel kapcsolatban ennél a kérdésnél támadt le engem valaki, én meg eltoltam, és itt válaszoltam.

Ott a 16 éves lányok gyerekvállalása volt a fő téma, és az általam leírt kisbaba egy ilyen lány kislánya.

És valóban nem pénzkérdés ez, hanem a felelősségvállalás kérdése. Viszont az náluk nincs. Nem használnak textilt, mert ki kellene mosni. Jelzem a baba ruháját is sokszor én mosom ki. A csp elmegy mobiltelefontöltésre, szórakozásra. Anyukának meg nincs türelme sem szoptatni, sem ringatni, mert helyette éli a 16 évesek csavargós életét.

Bocs, hogy idekeveredett ez a reagálásom, bár azt hiszem, nem is rossz példa. Ugyanúgy ahogy a te terhességed más,mint az övé volt, a gyerekeitek sorsa sem egyforma.

Örökbeadás náluk? Amikor ez a baba született, tőlem kértek segítséget, hogy megtarthassák. Rengeteget egyeztettem a Gyermekjóléti szolgálattal, a Gyámüggyel, mire megoldható lett. 1 hét alatt raktam össze a babakelengyét. Mert azt láttam, nagyon akarják a babát. El is tartott a lelkesedés vagy 1 hónapig, most már viszont szinte lehetetlen kiemelni a családból, amíg nem veszélyeztetik komolyan.

Tudod, vannak ilyen sorsok is, és én ezt nem kívánnám senkinek. Inkább múljon el, mielőtt öntudatra ébred, mint hogy végignyomorogja, végigküszködje az életét, mint ez a baba szinte az első pillanattól.

És kérlek ne gyere azzal, hogy ez változhat. A másik kérdésnél leírtam az egész családot, abból kitűnik, hogy ez így megy generációról generációra, emberi roncsokat kitermelve.

És még valami a nem pénzkérdésről. Tudod mennyi a gyes és a családi? Szinte semmi. A másik gyereklány anyukám egy fokkal jobb, mint akiről írtam. Ő fizetéskor megrendelteti vele a zsákos pelust, megveszi ami a gyereknek kell. 2 nap alatt elmegy a pénz, pedig nem költ magára. Aztán ha apukának van alkalmi munkája, van pénz, ha nincs, akkor nincs. Megszoktam, hogy a sajátjaim főzelékét dupla addban főzöm, és viszek át, vagy ha átjönnek, még az anyukát is megetetem. De az én lehetőségeim is végesek, ráadásul egyikük nem is igazán fogadja el, inkább elkerül, mert fél, hogy számon kérem rajta, hogy néz ki a gyerek.

Szóval igenis pénzkérdés a gyerek.

És kérlek ne állíts be szívtelen alaknak. Megteszem, amit tudok, és ebbe sajnos az is beletatozik, hogy hiszek az abortusz létjogosultságában, mert túl sok szenvedést láttam már magam körül. Kicsi, ártatlan gyerekek szenvedését.

Nem akarlak szívtelennek beállítani, annál is inkább, mert ahogy írod, ott segítesz, ahol tudsz. Ezt nagyra értékelem! Viszont akkor is azt mondom, inkább az örökbeadásra kellene rábeszélni az ilyen anyákat idejekorán, nem pedig megölni egy kisbabát!

Én a piszok szerencsések közé tartozom abból a szempontból (is) hogy amint gyereket akartunk, megfogant az első lányunk, amikor tesót szerettünk volna, még abban a hónapban terhes lettem, így volt ez mindhárom gyerekemnél. Nekem viszont kapcsolatom van nem egy olyan nővel, házaspárral, ahol semmi más nem hiányzik, csak egy kisbaba és nem bánják, kinek a kisbabája, hogy fiú-e vagy lány, akarják szeretni! Ők nem szülhetnek, de nagyon vágynak gyermekre - és ezek az anyák megadhatnák nekik a gyermek örömét, miközben az a picurka is szerető családba, nagyon is jó körülmények közé érkezne.

Van olyan ismerősöm is, akinek sikerült, már van két örökbebabája, azt kell mondjam neked, hogy kevés gyerek kap akkora szeretetet a vér szerinti szüleitől, mint ez a két kis örökbefogadott kislány.

Én ezt az oldalt látom és azt, hogy mindenki problémáján lehetne segíteni - a kisbabáén, aki megszülethet, a szülőanyáén, aki még nem kész az anyaságra és a gyermekre váró házaspárén, akik megkaphatnák a legnagyobb kincset, amire áhítoznak.

Talán a te társadalmi és értelmi szinteden álló emberekre igaz az, amit leírtál. Viszont az elmaradottabb rétegnél sokkal erősebbek az ösztönök, mint az ész hatalma.

Nekik aztán mondhatnád, hogy ne szexelj, ha nem tudsz gyereket vállalni! Arra még megvan az esély, hogy elvetesse, ha szembesíted azzal, mit jelent egy kisbaba, de arra már nincs, hogy lemondjon róla, ha már megszülte. Olvastad a példát, hatalmas lelkesedés, ígérgetés, aztán nyomor.

És sokan vagyunk úgy az átlagból is, hogy nem tudnánk örökbe adni. Te sem tudhatod, képes lennél-e rá, mert még nem voltál ilyen helyzetben. Én tudom magamról, hogy nem.

És nem csak a baba és magam miatt, hanem mert nem tudnék a családom szemébe nézni, és nem tudnék mit mondani a gyerekeimnek, ha bántják Őket emiatt. Most valószínűleg nagyon undorítónak fogsz tartani, de egy abortuszt szép csendesen, a külvilág bevonása nélkül végig lehet csinálni, míg egy örökbeadást nem. És ez faluhelyen nagyon nem mindegy.

És még valami összefoglalásként:

Az a baj a gondolatmeneteddel, és a hozzád hasonlók gondolatmenetével, hogy önmagatokból indultok ki.

Mert örültél a terhességeidnek, mert vigyáztál a magzatodra, mert szereted a gyerekeidet. Mert tudod, ha olyan helyzetbe kerülnél, képes lennél örökbe adni, vállalva önmagaddal és a környezeteddel a harcot. Mert tudod, hogy az anyatejjel túl lehet élni, mert képes lennél naponta kézzel mosni, hogy a gyerekeid tiszták legyenek, és ép maradjon a popsijuk. Mert gondolom, képes lennél bármilyen alja munkára, hogy eltartsd Őket.

De ez Te vagy! Sokan viszont nem képesek áldozatot hozni a gyerekeikért, de megválni sem tudnak tőlük, ha már kihordták. És ezeknek a babáknak csak a lét jut, semmi egyéb. És ez nagyon-nagyon kevés.

Én úgy kezelem ezt a kérdést, hogy segíteni kell az adott helyzetben mérlegelni. Át kell beszélni, mi mivel jár, fel kell deríteni, honnan várható segítség, megoldható-e a helyzet. És én vagyok az, aki segítek is az ilyen helyzetekben. Mindig van 1-2 kismamám, de volt már alsós kislányom is, akit 2 évig gyakorlatilag én neveltem a Gyermekjóléti Szolgálattal kötött hallgatólagos megegyezés alapján. Segítek, ha tudok. Senkinek sem mondtam soha, hogy vetesse el a babáját, viszont megértem ha így dönt és nem tudok semmi valóban hasznos, és hosszútávú megoldást kitalálni. És ami a legfontosabb, soha eszembe sem jutna abortuszvideókkal, meg magzatnaplókkal manipulálni, és egy olyan élet felé sodorni, ami senkinek sem jó.

"Viszont akkor is azt mondom, inkább az örökbeadásra kellene rábeszélni az ilyen anyákat idejekorán, nem pedig megölni egy kisbabát!"

Találós kérdés, hogy ha neked sikerül valakit erre rábeszélned, te ott fogsz állni huszonév múlva, és vállalni fogod a felelősséget??? Vagy adva lesz még néhány szerencsétlen, aki úgy fog járni, mint én magam, akinek noname "jó"akarók a saját "erkölcseik" mentén elintézték az életének egy részét?

http://www.youtube.com/watch?v=bxqJ6-Ba2m8

ez a lány túlélte az abortuszt.