Ki mikorra nem várja ? (2022 )

Köszönöm Cirma én jól!

Beteg vagyok de az nem számít :D

Mi ugye most egy fél évig nem próbálkozunk.

Igazából van egy kérdés ami mindig elgondolkodtat, és nem tudom mi rá a válasz. ( a babával kapcsolatban)

Tulajdonképpen nincs senki akivel eddig megosztottam volna, nem is lesz rá alkalmam mert a családom nem igazán vevő a baba témára így ha A nem bánja hogy befurakodok a problémámmal az ő helyzete mellé akkor szívesen leírnám, érdekelne ti mit mondanátok <3

Hát nem tudom , nem hiszem hogy ezt leírnátok de nekem nincs kinek elmondani úgyhogy összeszedem magam :D

Már meséltem nektek hogy idősebb párom van én pedig fiatalabb vagyok. Bár kérdeztétek mennyi a különbség de úgy éreztem nem feltétlenül ígéretes megosztani itt mindenkivel most mégis megosztom, én 26 leszek a párom pedig 50 idén. Nálunk a férjem miatt fontos az idő.

Abban a szerencsés helyzetben vagyok hogy megtaláltam azt az egyetlen embert akivel eltudom képzelni a gyerekvállalást és az életem hátralevő részét is.

Viszont lassan itt a műtét időpontja ami ugye a praecancerosus elváltozás miatt kell a méhszájamon. És egyre szorít az idő.. az orvosom azt mondta hogy 3 hónap a gyógyulási idő.. ott kezdhetünk el dolgozni a fertőzésen amim van aminek a kiírtása ugye ki tudja.. És mindeközben telnek a hónapok, lassan az évek és reálisnak kell maradnom abban a tekintetben hogy meddig érdemes gyermeket vállalnunk. Persze tudom hogy én fiatalabb vagyok és a párom azt hiszem elmenne akármeddig, nagyon szeretne velem babát.

És persze azt is tudom hogyha gyereket vállalunk akkor még sokáig mellettem lesz a férjem és segít nekem és ah egyedül is maradnék akkor már nem egy kisgyerekkel.

De én félek egyedül maradni, de amitől talán a legjobban, nélküle lenni. Persze a párom letagadhatna 15 évet legalább de ettől még nem áll meg az idő.

Ahogy közeledik a műtét és ezzel együtt a jövőbeli kálvária kezdetének időpontja folyamatosan azon gondolkodom hogy megéri-e.. mert ha meg lesz a műtét akkor egészséges leszek és sokáig itt maradok, de lehet hogy gyermektelenül és akkor jó sok idő el fog telni amit a párom nélkül és egyedül kell töltenem majd.. De ha nem történik meg a műtét akkor esély van rá hogy nem maradok itt addig , cserébe talán a társam elvesztését nem kellene , vagy nem sokáig elviselnem. De akkor nyilván beültetés sem lenne. Viszont ha úgy döntök szeretnék beültetést , azt nem csinálják meg, csak ha minden tesztem negatív.. de annak annyira nem látom az esélyét.. és folyton közeledik a műtét én pedig csak arra tudok gondolni ha megcsináltatom azzal elveszítem " " a páromat és rettegek hogy ha nem lehet gyermekünk akkor jól elintéztem magamnak hogy sokáig itt ragadjak.. Persze tudom hogy ez így hülyeségnek hangzik illetve egy latin-amerikai melodráma előrevetített részének de mi boldogok vagyunk a párommal. Most úgy érzem eltudom viselni a terhet amit a gyermektelenség okozna, sőt néha féltem is ezt az egyensúlyt ami kettőnk között van ha a babára gondolok. Közben pedig ha teherbeesnék a műtét nélkül az felelőtlenség lenne a részemről.. Szóval nem csupán egy nehezebb életútról van szó hanem arról hogy folyamatosan nyomás alatt tartom magam mert úgy érzem választanom kell.. Ha nem lenne ez a meddőségi hülyeség akkor nem izgulnék rajta de itt mindennek tökéletesnek kell lennie, úgy értem minden eredménynek azt pedig nálam elérni nagyon nehéz lesz.. és ezért cserébe kés alá kell feküdnöm, kivágnak belőlem egy darabot és talán a semmiért, plusz még nem is jönne össze a baba.. de legalább itt ragadnék megöregedni és utálni az életet egyedül.. :D