Miért ilyen rengeteg manapság a császár?

Aki alkalmatlan a szülésre (mert nem férne ki a baba vagy stb)nem azt mondja senki hogy az haljon meg, meg csökkent értékű meg semmi ilyesmi, de a szülés az egy természetes folyamat ami során vajúdás tágulás majd kitolási szak van. Ezt hívják természetes szülésnek. Akit császároznak az erre nem volt képes (ami nem baj, és ilyen esetben válasszák is a császárt nyugodtan az orvosok) de sokakról ki sem derül képesek lettek e volna rá mert egyből a könnyebb utat választja a doki. Nem egy ismerősöm van akiknél pl. második gyereknél meg se próbálták a rendes szülést, programozott császárral vették ki a babát.

És lehet ezzel példálózni hogy régen mennyien meghaltak igen...de a különbség nem aközött van császár tekintetében hogy milyen volt 100 éve meg milyen most, hanem hogy milyen volt 10 évvel ezelőtt a statisztika (ezek számok, nem lehet vitatkozni velük) és ma milyen.

És ettől hogy ennyivel több a császár, nem kevesebb a perintalis (szülés közben-körül stb.) halálozás.

Ezért feltételezi azt az ember hogy akkor annyira mégse lehetett rossz az a helyzet mikor csak 30% volt a császár aránya hiszen nincs szó arról hogy x- el több baba születik élve vagy károsodás nélkül MOST mint korábban.

Az 53 óra nyilván a másik véglet, de azért nem lenne jobb természetre bízni a dolgot? (ezt arra írom hogy van aki ezt írta hogy minek kéne szenvedve szülni ha nem muszáj)

Miért van akkor (ha ennyire jövőbe mutató dolog a császár) olyan sok anyuka aki negatívan élte meg hogy nem tudta világra hozni a babáját? Mitől van bennük a számtalanszor olvasott hiányérzet, elégedetlenség vagy szomorúság?

[link]

de legalább a kérdés nem csak bennünk merült fel, mint fentebb látható.