Miért ilyen rengeteg manapság a császár?
egyre később szülik az anyukák az első gyereket-1. rizikó
több a mesterséges megtermékenyítés-2. rizikó
nem tanulják meg az orvosok a régi fogásokat, inkább császároznak-biztosra mennek
Anyukám nővéremet természetes úton szülte meg és 2 napig kínlódott szó szerint. Engem is így szült annyi különbséggel, hogy percekig élesztettek újjá, mert a köldökzsinór a nyakam körül volt. Szerencsére bajom nem esett, nem szenvedek semmilyen fogyatékosságban.
Nővérem 2007-ben császárral sült, bár neki programozott volt, mert a 152 centijével és terhesség alatti 40 kilójával a 3900g-os unokaöcsémet nem igazán tudta volna megszülni. Így az orvosa császárt írt elő.
Nekem esélyem nem volt a természetes szülésre, mert egyrészt 36. héttől 1000es voltam és meg se 'moccant', lányom nem akart kibújni és három napig vártunk arra, hogy meginduljon a szülés. Másrészt pedig uh-ból toltak a műtőbe, mert kritikus állapotban voltunk 40+5 napon a lányommal együtt.
Vannak helyzetek, mikor nincs idő várni a 'messiást'!. ÉS el kell fogadni azt is, hogy a császár is egy szülési forma. Mi is ugyanúgy megszenvedünk, mint akik természetesen szülnek. Csak az én környezetemben azt tapasztalom, hogy akik természetesen szülnek, azok mekkora 'faxa gyerekek', akik meg császárral, azok meg meg se érdemlik a gyereket, mert meg se szenvedtek érte és nem tudják, hogy milyen érzés a szülés..
Bocs, hogy kicsit elvonatkoztattam a vége fele a témától! :)
szerintem sem akarnak kockáztatni a dokik,meg igazából vannak olyan helyzetek,hogy az anyukára vannak tekintettel,mert bár várhatnák a csodát,de kitudja mikor érkezik meg,ha megérkezik.
Rajtam pl látta a dokim,hogy nem bírom tovább a vajúdást,és a tolófájások még közelben sincsenek,holott a burokrepesztéstől és a belém töltött oxitocintól már rég szoptatnom kellett volna kb....1perces fájások között elaludtam...Ekkor mondta azt,hogy ennyi,megyünk a műtőbe...30 éve valószínű,hogy hagytak volna még vagy 2 napot szenvedni,és lehet uez lett volna a vége..
Én teljesen kikészültem mikor császárom lett komplikáció miatt. Utána anyukám és anyósom is megnyugtatott, mert anyu két napot szenvedett velem végig, és utána két napig nem tért magához, anyósom meg farosan szülte meg a párom, és mindketten azt mondták, hogy ne bánjam, hogy császár lett ezek után.
Az első válaszoló leírta, amit én is írtam volna.
Minimális kockázatot se vállalnak a szülészek. Pont most beszélgettem a védőnővel és mondja hogy évekkel ezelőtt még 30% volt a császár most már közel 40% !!!! Gyakorlatilag majd a fele a szüléseknek, minden második gyerek szinte így születik.
Én csak azt nem értem, hogy korábban megszülettek simán, most meg már nem? (mert a perinatális halálozás az nem változott szóval nem arról volt szó hogy több volt a sima hüvelyi szülés de ezzel több volt a halálozás is.)
Egyébként a szobatársam jut eszembe, aki 28 éves első szülő volt (ez nem számít KÉSŐINEK!) 170 centi 55-56 kiló szóval normál testalkat, és azért császározták meg mert uh alapján valószínűsítették hogy nagy baba lesz és nem tudja megszülni!!! A lánya 3800 gramm volt...ez nagy babának számít?
3-asnak üzenem, hogy szerintem, hogy bár minden gyerekemet természetes úton szültem, eszembe sem jutna ettől különbnek érezni magamat, mint császáros társaim. Még azoknál sem, akik orvosi ok nélkül kérték, hiszen ez az Ő döntésük volt. És remélem, néhány elvakult nőszemélyen kívül nem sokan ítélkeznek negatívan a császárosokkal kapcsolatban.
Kérdező! Nem mindenhol olyan nagy a császármetszések aránya. Vannak kórházak, ahol tényleg csak végszükség esetén nyúlnak ehhez a megoldáshoz, és vannak orvosok, akik tényleg mindent megtesznek, hogy elkerüljék. Ehhez persze nagyon jó szakembernek kell lenni, hogy fel tudja mérni a valós rizikót. Az utolsó két terhességemnél a helyi kórházban csak császárral szülhettem volna, az általam választottban ez szóba sem került.
Valószínűleg tényleg arról van szó, hogy nem mernek felelősséget vállalni az orvosok, ill. arról, hogy már nincs meg a tapasztalatuk egy bonyolultabb szülés levezetéséhez, mint a régieknek, akiknek nem volt más választásuk.
Nekem SOS császárom volt az első, most a második ütemezett császár lesz az orvos javaslatára. Olyan helyen dolgozom, olyan emberek között, akik nap mint nap hasonló dolgokkal találkoznak, foglalkoznak. Mindegyik azt mondta, hogy -bár a császármetszés egy nagyon nagy műtéti beavatkozás-, sokkal kevesebb a komplikáció esélye, mint egy hüvelyi szülés után. Én a második babámat nem akartam császármetszéssel szülni, de az orvosom elmondta az érveit és az ellenérveit is, és az az igazság, hogy -józan paraszti ésszel belegondolva- igaza van, hogy a császármetszést javasolja.
Azt nem értem, hogy némelyik ember miből gondolja, hogy a császárral szült nők nem is "igazi szülők". Aki szült már császárral, az tudja csak igazán, hogy milyen rossz, fájdalmas a műtét után, és nyilván ez van a hüvelyi szülésnél is, csak éppen időben másként.
Majdnem mindenkivel egyetértek. Én is a kényelmi és biztonsági szempontokat gondolom elsődleges oknak a dokik részéről, ezt nagyon jól leírtátok. Nyilván én sem örülnék, ha leesne a babám szívhangja, stb. komplikáció lépne fel a doki meg csak állna és várna, hogy megszülessen a baba.
Viszont egy dolog, amiben nem hiszek, nem értek vele egyet. Mégpedig azzal, hogy csak azért császároznak meg valakit, mert alacsony és/vagy sovány és feltételezik, hogy a baba meg nagy (ezt aki szült, tudja, hogy milyen nehéz megítélni). Egy kis nő is meg tud szülni egy nagy babát, a természet nem szórakozik ilyennel, jól össze vagyunk azért rakva.
Köszi mindenkinek. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!