Közeleg a szülés és rettegés lett úrrá rajtam a szülés miatt, és azt érzem, hogy mégsem akarom a gyereket, normális?
23 éves kismama vagyok. Nem volt kimondottan tervezett a baba, de szerettünk volna a közeljövőben családot alapítani. Mikor megtudtam nem érintett rosszul, a terhességet is jól viseltem, vártam a közelgő szülést. Most még 4 hetem van a kiírt dátumig. Az utóbbi időben megijedtem. Egyrészt attól, hogy milyen lesz a szülés, mennyire fog fájni, hogyan fogom viselni. Sajnos nagy stresszel járó helyzetekben hajlamos vagyok a pánikreakcióra, elveszíteni a józan gondolkodásomat. Van egy kisebb kórház fóbiám is, a vizsgálatokat is beárnyékolta ez valamennyire. Az segített, hogy már láttam, hogy hol fogok szülni, de most újra bepánikoltam ezzel kapcsolatban. Félek, hogy majd elakad a baba, pánikrohamom lesz, nem fogom tudni megszülni, esetleg az én hibámból valamiféle baja esik.
Másfelől mostanában realizálódott bennem, hogy bizony pár hét múlva már semmi sem lesz a régi, mert velünk lesz egy kisbaba, akit majd el kell látni, életben kell tartani. Egész eddig vártam az érkezését, de most, hogy olyan közel került az időpont, egyszerűen felmondtam a szolgálatot. Tegnap sírtam, hogy nem akarok leköteleződni egy gyerek mellé, hogy nem akarok ekkora felelősséget. Utána persze bűntudatom volt, hogy így érzek, hisz a kisbabám semmiről sem tehet. Félek, hogy rossz anya leszek. Fogalmam sincs még mindig mit kell egy gyerekkel csinálni, hogyan kell jól nevelni. Azt érzem, hogy olyasmibe ugrottam, amihez nem vagyok elég felnőtt.
Más is érzett így a gyerek születése előtt? Normális, hogy elutasítom az egészet, nem akarom? Szörnyű bűntudatom van miatta.
válasza:Nyugi, én pont ilyet nem, de a végéig nem fogtam fel, hogy lesz itt egy csecsemő, aki sose megy haza, sőt, azt se, hogy szülni fogok😁
Plusz, imádtam, hogy a hasamban van, szóval azért is sírtam, hogy nem lesz ott. Azt éreztem, hogy maradhatna még egy fél évet.
Amúgy is nagy halogatós vagyok, eleinte a heteket húztam, aztán a napokat. Mindenki nyaggatott, hogy mikor szülök már, még mindig "egyben vagyunk", közben indítani is akartak. Én meg csak hajtogattam, hogy mi (a gyerek, meg én) erre még nem állunk készen, a héten már különben se érek rá, majd utána valamikor😂 Az utolsó utáni pillanatig ez ment. Aztán megalkudtunk az indítás napjában, előző nap kellett befeküdnöm, de onnan is késtem másfél órát. Még jó, hogy csak annyit, mert az érkezésem után kb.1 órával elöntött a magzatvíz. Kinyírt volna a taxis, miután jól megnyugtattam, hogy ne aggódjon nem szülünk, csak be kell feküdnöm.🤣
válasza:Én is hasonlókat érzek,pedig még 14 hetes vagyok és tervezett baba volt.
Szóval szerintem normális.
Kedves kerdező,szerintem mi kismamák azert vagyunk,hogy támogassuk egymást :)
Menni fog,neked is,jó egészseget nektek!
#31, végül mikor szültél? 😁
Őszintén bevallom, hogy én sem érzem még azt, hogy nagyon vége lenne. Mondjuk van még majdnem 1 hónapom, de már mindenki kérdezgeti, hogy elegem van-e már? Mintha azt várnák, hogy panaszkodjak.
Azt leszámítva, hogy sokat pisilek (éjszaka is, ezért rosszul alszom), és hogy a hasam már nehéz, mert hatalmas lett az utóbbi pár hétben, semmi bajom. De nekem az egész terhesség eddig könnyű volt. Ha ez így maradna, felőlem is lehetnék még így jó sokáig.
#32 Nektek is jó egészséget, boldog babavárást! :)
válasza:Jó reggelt kedves kérdező!
Amit most érzel az teljesen normális! Nem mondom ,hogy minden kismama ( főleg aki az első babát várja) így érez, de a 80 %-a tuti. Ebben benne voltam én is.
23 évesen született meg az első gyermekem. Szerettük volna, de mégis meglepett az érkezése. Nem volt pont akkorra betervezve. A gyógyszert abbahagytam,vártunk.( még védekeztünk.) Közben édesapám elhunyt. Jegeltük a dolgot. Majd kislányom mégis úgy döntött, hogy jönni szeretne.
Volt bennem mindenféle érzés. Boldogság, pánik. Öröm, bizonytalanság. Félelem!
Mikor egyik éjjel apró kis görcsökre ébredtem,valahogy minden negatív érzés, főleg a félelem elszállt. Csak figyeltem az időt, a testem jelzéseit. Sodródtam az árral. Valahogy minden olyan természetes volt.
Mikor a kórházba értünk, ott meg már időm sem volt semmin gondolkozni. Plusz tudtam, hogy jó helyen vagyok.
Ennek már 10 éve. A szülés csodálatos élmény! Nem volt semmilyen komplikáció. Már ott tudtuk ,hogy bizony ezt újra át szeretnénk élni.😊
25 évesen meg is született a kisfiúnk. 33 évesen pedig a legkisebb fiú, aki most 15 hónapos szeretetgombóc.😃
Tehát a nagy félelemből 3 lurkó is született, a szülések csodálatosak voltak ,minden rendben lezajlott. Az utolsó orvosok és szülésznők nélkül. Cirka 2 óra alatt.
Hidd el ,minden simán menni fog!
És ne félj. A félelem gátat szül. A testedben is és a fejedben is. Így megnehezítheted mindkettőtök dolgát. Csak engedd ,hogy a tested dolgozzon és minden rendben lesz!
Könnyű szülest kívánok!
válasza: válasza:Nekem a terhesség is nehéz volt, én 4 héttel a vége előtt már könyörögtem időpontért, mert mozdulni se bírtam fájdalom nélkül. Plusz mindkét gyerekem faros volt, és be sem indult a szülés, úgyhogy hetekig a műtét szörnyűségeiről álmodhattam, mire eljött az idő. Fájásaim nem voltak, de ami utána jött, bőven kárpótolt. A rettegés, hogy otthagytak egy védtelen újszülöttel és életben kell tartanom, felfoghatatlan érzés volt. Aztán rám nézett a baba és tudtam, hogy valahogy megoldjuk, de hogy hogyan?
A fájdalmakat a műtéti heggel pótoltam, a babákkal meg beletanultam, de máig a legnehezebb része az anyaságnak az állandó aggódás és készenléti állapot, ez ki tud készíteni. Imádom őket, de fel sem fogtam, mekkora felelősség ez, amíg meg nem érkeztek.
válasza:35#nek igaza van egyébként. Sokkal jobban fel kellene készíteni a kismamákat a rossz/nehéz részére mint ami most megy... így sokkal jobban arconcsapja majd a valóság mintha tudatosan készülne rá az ember.
Persze lehet szerencséd egy könnyű babával és akkor inkább pozitívan csalódj.
Szeptember szültem. Nehéz baba, hasfájás, ordítás nemalvás.. hát mint ne mondjak kva kemény.
válasza:#33! Az eredeti kiírás szerint az lett volna 39+5, de a szülés előtt átírták a kiírtat 4 nappal, így 40+2. Mivel én nem akartam indítást, az orvos meg igen, a gyerekkel pedig már jó előre pont azt a napot beszéltük meg, átlagoltunk.😁
Mivel magzatvíz elfolyással indult, tovább úgyse várhattak volna. Viszont nem tudtam megszülni, császár lett a vége.☹️ Azt se akartam, de látod, itt vagyok. Csak sodródtam az eseményekkel, abban a biztos tudatban, hogy valahogy úgyis kint lesz. Neked is ezt javaslom. Ne agyald túl! Aztán minden rendben lesz, szépen belerázódsz. Könnyű szülést és jó babázást!
#31
válasza:35-ös ,és 37-es válaszadónak üzenem. Minden csak hozzáállás ,illetve nézőpont kérdése. Ki ,hogyan kezeli az esetleges "problémákat " ,nehézségeket.
Van aki ahogy írtad/írtátok ,kutya szarul. De akad olyan is ,aki szuperül, gördülékenyen kezeli. És annak felé annyira sem okoz gondot.
Bár vallom ,hogy a szülés a könnyebbik része a gyermekvállalasnak! De azért nem kell belehalni abban sem ami utána következik. Ha csak az első néhány hónapot említünk meg. Gyermekágy, mellgyulladás, hasfájás,nem alvás,hónapokon át tartó éjszakázás, egy kicsi mellett. Stb.. Véget nem érő szoptatások száma...Irhatnam ,hogy jajdeszarvoltnekem...De miért lennék mártír?
Ez ezzel jár(Hat).. De ha érett felnőttként vállal valaki gyermeket ,akkor tudja ,vagy legalábbis sejti milyen is ez a valóságban. És némiképpen felkészül rá. De mivel nem egyedül vállaljuk, hanem minden bizonnyal egy tarsal az oldalunkon, így valószínű nem egyedül kell helytállni. Nem igaz ?!
válasza:39# Nyilván hozzáállás kérdése, de te is azt írod némiképp felkészül rá. Én is csak erről beszéltem, hogy fel kell rá készülni, hogy nem csak a jó oldalát emelje ki mindenki, mert úgy nehéz lesz. Ráadásul szerintem mentálisan az is megterhelőbb ha mindenkitől csak a jót hallod aztán nálad baromira nem úgy mennek a dolgok, vagy nehéznek érzed és akkor mardos a tudat, hogy dehát másoknak olyan könnyű csak én vagyok a car? Pedig nem, csak a nehézségeiről a legtöbben nem beszélnek...
37# voltam
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!