Örül.tök, hogy megszűnt a hálapénz?

Mondjuk valamire való magànorvos valóban a 6 hetes kontrollon a rendelőjében kérte a díjàt, ez a boritekcsusztatás azoknàl a "magànorvosoknàl" volt divat akik valoban nem is folytattak magànpraxist csak a kismama így "kérte fel" őket. Nekem is volt ismerősöm aki sztk ban adogatta a boritékot màr terhesgondozàson is, abban a hitben hogy neki igy fogadott orvosa van🤦🤦

Undorito volt az egész, főleg az orvos. Másodállást egy sajat praxist felfuttatni lusta de igy elveszi a pénzt.

Innen is làtszik hogy fogadott dokik között is milyen különbségek voltak.

"Mondjuk valamire való magànorvos valóban a 6 hetes kontrollon a rendelőjében kérte a díjàt, ez a boritekcsusztatás azoknàl a "magànorvosoknàl" volt divat akik valoban nem is folytattak magànpraxist"

Hát, nem.

Egy 200 ezres városka anyaközösségeit kérdeztem végig annó, hogy mikor és hogy szokás fizetni és kivétel nélkül mindenki azt mondta, hogy utolsó kórházi kontrollnál akár menő számlás magánpraxisa van az illetőnek, akár nem.

Én budapesti kórhàzakról beszéltem. Itt senki nem fizetett kórhàzban titokban sunnyogva.

Amúgy nem értem a nagy tiltakozàsodat "hàt nem", attól hogy te ilyet is láttàl, nehéz elképzelni, hogy màs meg màst? Sőt, ràkontràzok, akinel én szültem volna (csak akkor màr nem lehetett) fix díjat se àllapitott meg soha, mindig azt mondta neki nincs díja, mindenki annyit ad amennyit gondol.

Sote II.

Es több ottani orvosról olvastam ugyanezt.

7 éve dolgozom állami egészségügyben, szülészeten.

A hálapénz (ami igazából szülészetben nem is nevezthető valódi hálapénznek szerintem) borzalmas volt, sokszor annak is, aki azt gondolta, hogy neki jó. Viszont annyira problémás az egész rendszer, hogy azt egy-egy rendelettel nem lehet helyrerakni.

Miért volt problémás a hálapénz? És itt most a szülészeti jelentésére gondolok, ahol valójában nem azért adott valaki utólag pénzt, mert hálás volt, hanem egy előre megbeszélt szolgáltatást fizetett ki vagy előre, de legtöbb esetben utólag.

1. Hiába írta valaki, hogy az ember nem egy sintért választ, valójában a laikusoknak (sőt, valójában sokszor még a nem nőgyógyász nem laikusoknak -pl. más orvosoknak -) sincs fogalma róla, hogy ki milyen szakember. És nem, az sem segít, ha utánajár és körbekérdezi a szintén laikus ismerőseit, és nem, az sem garancia a szakmai magaslatokra, ha valaikinek ilyen-olyan titulus van a neve előtt. Attól, hogy valaki felkapott, nem lesz jó orvos, nem lesz jó szakember, egyszerűen van, akinek marha jó a PR-ja. Nálunk is azok voltak a legelkapottabb dokik, akiknek a keze alá soha a büdös életben be nem feküdtem volna, mert láttam, hogy mit művelnek.

2. Az még oké, hogy valaki fizet azért, hogy ő maga jobb ellátást kapjon, de sajnos ezzel másokat hátrányba hoz, ami viszont már egyáltalán nem okés. Pl. korábbi munkahelyemen a prof. betegei előnyt élveztek a fizetős VIP szobánál. Ha neki volt kismamája, aki ki volt írva császárra (márpedig 99%-ban császárt csinált csak), akkor 3 napra előre le volt foglalva a VIP, akkor se mehetett oda senki, ha már rég hazament volna, mire jön a prof kismamája. Pedig a VIP szobáért MINDENKI fizethetett, elvileg mindenki megkaphatta volna, de mégse.

Vagy mikor a szülőszobán egyszerre 4 vajúdó volt, ebből az, akinek szakmailag a leginkább szüksége lett volna az epiduralis fájdalomcsillapítást utolsóként kapta meg, mert a másik 3-nak volt orvosa. Hiába voltak 3 órája 2 perces fájásai, míg a másik 3-nak 20 perces fájásai....Vagy mikor a valóban sürgős császármetszést a fenti műtőbe kellett vinni úgy, hogy közben le kellett állítani az egész műtéti programot, mert a császáros műtőben pontban 2 órakor a professzor úr akarta operálni a kicsit sem akut elektív császárját.

3. Az emberek hajlamosak azt hinni, hogy ha egy orvosnál fizetsz, akkor a szövődménymentes ellátásért fizetsz, holott ez hülyeség. Lehet fizetni a kedvesebb bánásmódért, a szebb szobáért, de azt soha senki nem tudja garantálni neked, hogy ha fizetsz, akkor minden rendben lesz. Mert a szakma jellegéébúl adódik, hogy akármennyire is odafigyelsz, akármennyire is figyelmes vagy, a szövődmény MINDIG benne van a pakliban. Ugyanis a műhiba és a szövődmény nem ugyanaz. A szövődmény egy olyan "mellékhatás", ami bizonyos esetszámmal előfordul akkor is, ha mindenki midnent tökéletesen csinál.

4. Abszolút nem tartom normálisnak azt, hogy egy bizonyos szolgáltatásnak nincsen fix ára. Én sem mehetek fodrászhoz úgy, hogy "majd meglátom a végén, hogy mennyire tetszik, és az alapján fizetek". Vagy az étteremben sem mondhatom azt, hogy "mivel csak a kaja felét ettem meg, csak a felét fizetem ki". Vagy a nyelvtanárnak se mondatom azt, hogy csak akkor fizetem ki a tandíjat, ha sikerül a nyelvvizsgám.

Az, hogy mindenféle szerződés nélkül, sunyiban ment a "hálálkodás", mind a páciensnek, mind az orvosnak indololatlanul rizikós volt. Ugye az egyik része az, mikor a terhes lelkesen fizetget egész gondozás alatt, abba a hitbe ringatja magát, hogy olyan emberek lesznek ott a szülésnél, akiket ismer, majd mikor beindul a szülés, a főorvos úr közli, hogy ő bizony épp nyaral, úgyhogy nem egy be. Mit tud tenni a terhes? Semmit, így járt. Nincs szerződés, nincs felelősség. Maximum nem fizeti ki ugye, de attól még vadidegenekkel fog szülni, és ha nem tudja ezt előre, az még nagyobb bizonytalanságot okoz, mintha legalább előre felkészül rá. De akármilyen hihetetlen, ennek a foprdítottja is előfordul ám: az orvos teljesíti a vállalást, 9 hónapig gondozza a kismamát, felkel a szülinapi vacsora mellől, a kórházban tölt 12 órát a vajúdó mellett, levzeti a szülést, majd mit kap érte? Semmit. Eltűnik, mint szürke szamár a ködben, és viszlát. Mit tud tenni az orvos? Semmit. Nincs szerződés, nincs mire hivatkozni, így járt.

5. Az orvosnak fizetett pénzből nem nagyon lát a többi személyzet semmit, pedig ők is rendesen ki vannak használva. Mondjuk mikor a doki az ügyeleti idejében rendeli be a kismamát császármetszésre, akkor bizony ott az aneszteziológus, a műtősnő, a beteghordó, a csecsemősnővér, a gyermekgyógyász. És igen, lehet azt mondani, hogy "há de ő így is úgy is bent van, neki tök mindegy", ez azért nem igaz. Ha az ember egy hónapban dolgozik alap 174 órát, plusz még havi 5 ügyeletet mellé, akkor nagyon nem mindegy, hogy az 5 nap ügyeletet végigdolgozzam vagy van ideje pihenni.

Emiatt egyébként elég durva feszkó szokott lenni az orvosok és a többi eü. személyzet között, akik csak részt vesznek a munkában, a jutalomból meg nem kapnak szart sem.

6. Azok a dokik nálunk, akik kifejezetten felkapottak voltak, azok fénykorukban évi 300-400 maszek szülést vezettek. Ki lehet számolni, hogy ez mit is jelent. Gyakorlatilag a kórházban élték az életüket, volt, hogy bementek hétfőn, és csütörtökig nem mentek haza. Munka, aztán ügyelet, aztán egy vajúdó, aztán még egy és még egy. Őszintén: mennyire akartok olyan orvoshoz kerülni, aki 72 órája folymaatosan dolgozik? Lehet akármennyire jó orvos, alapvető dolog, hogy minél fárdtabb valaki, annál többet hibázik. És ezt nem lehet megkerülni sem, hiszen ez egy plusz dolog, nem adhatunk neki azért szabadnapot, mert előtte éppen a pénzes betegét intézte. Hiszen akkor a többi kollégának kell pluszmunkát végeznie, ami szintén nem elvárható.

7. Szokták mondani, hogy a szülész orvos legnagyobb erénye a türelem. Na, annak a szülésznek, akit otthon vár a karácsonyi ebéd, vagy rohan a magánrendelésre, nyaralásra, annak biztosan nincs türelme. Van kimutatás arra, hogy a fogadott orvossal több az indítás, több az oxytocinhasználat, több a császármetszés.

Tehát azt megállapíthatjuk, hogy a hálapénz rendszer nem jó dolog.

A probléma viszont az, hogy a magyar szülészeti ellátás egyáltalán nem egységes színvonalú.

Az lenne a normális, hogy ha valaki bemegy szülni bárhová, akkor alapvetően normális bánásmódot kap, ugyanazok szakmai elvek alapján látnak el mindenhol, ugyanazokat a dolgokat veheti igénybe mindenhol.

Nem normális az, hogy minden kórházban más a protokoll (egyik helyen 40 hetesen indítanak, másik helyen csak 42. héten, egyik helyen lehet császár után szülni, másik helyen nem lehet, egyik helyen van első szülésnél gátvédelem, másik helyen nincs, az egyik helyen 6 órát várnak burokrepedés után a fájásokra, a másik helyen 48 órát stb.).

Nem normális az, hogy nem minden kórházban ugyanolyan lehetőségei vannak a vajúdóknak (egyik helyen van kád, bordásfal, tatami szőnyeg, labda, a másik helyen örülhetsz, ha nem egy szobában szülsz a másik nővel, egyik helyen van epiduralis fájdalomcsillapítás, másik helyen még kéjgáz se stb).

Tehát a cél az lenne szerintem, hogy mindenhol egységes (egységesen JÓ) szakmai színvonal legyen, országosan egységes protokollok, amelyek igazodnak a külföldi protokollokhoz, egységes infrastruktúra.

Őszintén örülök, hogy több szar munkahely után végre egy olyan helyen dolgozom, ahol jelenleg minden erőnkkel erre törekszünk. És működik, mert míg a legtöbb vidéki kórház konkrétan döglődik, nálunk rengeteg orvos van, mert mindenki szeret itt dolgozni. És működik, mert annak ellenére, hogy a globális szülésszám csökken, nálunk 3 év alatt közel triplájára nőtt.

Viszont iszonyatosan kevés az orvos és a szakdolgozó, amin néhány év alatt nem lehet változtatni. És a kormány azon ötlete, hogy majd minden kóürházat berendelünk a megyei alá, aztán majd a megyei kórház osztogatja a személyzetet ahogy akarja, iszonyatos tévút.

Mert tőlünk hiába megy át 3-5 ember a szomszéd kórházba, ami 3 éve halódik és csak azért nem dőlt be, mert 8 ügyeletet mi viszünk el, ott a színvonal nem lesz jobb. Mert 3-5 ember nem tud normális szakmai szinten működő szülészeti és nőgyógyászati osztályt vezetni, ellenben ha nálunk kiesik 3-5 ember, azt baromira meg fogjuk érezni.

Tehát a vezényléssel nem fogunk javítani a döglődő soztályok színvonalán, ellenben a jól működőket rendesen szét fogja b.ni.

76# De jó, hogy ezt leírtad! Nincs szakmabeli ismerősöm, de józan paraszti ésszel is nagyjából láthatók a problémák és az összefüggések, illetve hogy rendszerszinten kellene gondolkozni és feldolgozni, hogy a csúszópénzek több kárt okoznak, mint hasznot.

Ügyeletben szültem. Nem volt hatalmas élmény, siettettek, de rendben lezajlott, ennyi. Megkérdeztem az orvost szülés előtt, akihez gondozásra jártam, hogy mi az általános vélemény az "új rendszerről" azt mondta a hálapénzezés óriási feszültségeket szült és milyen meglepő, pont a legnagyobb "kóklerek" (nem jó szó, de nem találok jobbat) vannak felháborodva ezen, akik üzletet csináltak belőle, mindenki más örül neki. Náluk szigorúan tiltják, nem írhatna ki császárra sem magához, indításra sem, ha bent lesz sem érhet hozzám, max beköszönhet.

Sajnos általános tapasztalat (itt is jól kirajzolódik), hogy az egyén, az egyén szintjén gondolkozik legtöbbször, avagy azt is mondhatnánk, hogy nem lát tovább az orránál. Én én én. Valahol érthető, de nem normális! És igen... kimondom, hogy SZERINTEM pontosan azért tart ott az országunk, ahol, mert ez így van.

Semmilyen szinten nem megyünk jó irányba. Én a saját tapasztalatom alapján is azokat az eü dolgozókat sajnálom leginkább, akik tényleg a belüket kidolgozzák nevetséges bérekért. Az ügyeletes szülésznő a szülésemnél még három (!!!) kismama szülését vezette le abban a 8 órában, amíg együtt időztünk. Rohangált egyik szobából a másikba. Szülés után rosszul lettem, infúziót kaptam, pihentetett, de negyedóránként bejött, megkérdezte minden oké-e. Hajnalban reggelit hozott nekem, friss pirítóst csinált, besegített a zuhanyzóba, kérte a férjemet, hogy figyeljen rám és azonnal jelezze, ha gond van! Az osztályon az egy szem éjszakai csecsemős konkrétan arconpörgött, nappal a három sem tudta merre van az előre. A kismamákkal foglalkozó nővérkét alig tudtam elkapni, állandóan rohant... Nekem ez nem rossz élmény, hanem végtelenül szomorú. Az az emberfeletti munka, amit csinálnak, azért ők/ti nem ilyen béreket érdemeltek. Igen. Egyén szintjén azt mondom egy kismama sem azt érdemli, hogy az első babájával ilyen mértékben sz*rjanak arra, hogy megy-e szoptatás, hogy hogy vagyunk, eltudom-e látni a babámat, stb. De emiatt nem lehet és nem is tudok a dolgozókra haragudni, mert láttam, hogy sokkal magasabb szintű a probléma, hiszen nem azért nincs segítség, mert 5 ápoló a nővérszobában hereverél ahelyett, hogy dolgozna. Egyszerűen ennyi fér bele és ezt tudomásul vettem, bár nem örültem. Ezt nem oldja meg, hogy mindenki odacsúsztat egy-egy 10-est.

A saját tapasztalatom mentén a mai napig nem értem miért kellene nekem százezreket csúsztatnom egy orvos zsebébe, amikor őt a szülés alatt 15 percre láttam összesen, se előtte, se utána. Bár elégedett nem vagyok a szolgáltatással, ami ott ingyenes ért, akkor is hálás vagyok minden ott dolgozónak, hogy ezt képesek napról napra végigcsinálni, ahelyett, hogy az egyszerűbb utat választanák és ők is kiszállnának.

Nekem barátnőm magánkórházban dolgozott, és mesélte, hogy az ottani orvosok egyáltalán nem az elit elitje, sőt, csak azért fizetsz egymilliót, hogy szép helyen lehess 3 napig, vagy ok nélkül kérhess császárt. Ennek létjogosultságát sem vonom kétségbe, hogy valakinek hű de fontos, de én örülök, hogy nincs már hálapénz, és nekem nem is volt más opcióm. Majdnem 3 orvos kísérte végig a szülésemet, mert annyira sokáig tartott, hogy egyik műszakból csúsztunk a másikba, de engem rohadtul nem érdekelt, én háborítatlan, normális szülést szerettem volna, így meg teljes nyugalommal hagyták, mert nem volt muszáj végezniük velem óra 30 perckor. Nem életem élménye volt a kórházi bentlét, de nem is kellett egy rakás pénzt fizetnem azért, amit amúgy is levontak a béremből már sokszorosan.

Ha meg ennyire rettegsz, spórold ki a magánkórház árát, az továbbra is ott áll lehetőségként.