Aki nem akarta szoptatni a babáját, mi volt az oka?

A noknek 5 szazaleka nem tud szoptatni anatomiai okok miatt.A szoptatas az agyban dol el.az ellenkezojerol nem tud meggyozni senki.

Nincs most kedvem irogatni,es bizonygatni,de lenne jo par tortenet,beleertve a sajatomat is,hogy a tej gondolatban is kepes apadni.

Es pont a ragorcsoles a nagyon karas a legnagyobb buktatoja.

Rohejes a hasonlat,de ti nem ismertek egyetlen olyan pasit sem,aki annyira akarta a not,hogy pillanatok alatt "elszallt".

Ha megis kivancsiak vagytok ,majd irok par storyt,ami az allitasomat bizonyitja.

Igen, le merem irni, hogy nem emlekszem a csodalatos 8 honapig tarto szopizasra. Mert ez az igazsag. Es ha oszinte akarok lenni, ha osszehasonlitom magam, mint anno szoptatott babat azokkal a felnottekkel (az egyik a tulajdon batyam, aki raadasul koraszulott), akiket nem szoptatott az anyukajuk, hat nem lettem naluk se egeszsegesebb, se szebb, se okosabb. Es azokat a "mellekhatasokat", amit a cumisuveg eredmenyez, szinten nem latom.

Termeszetesen az anyatej a legjobb, nem is vitatom. Ezert is fejem a babamnak. Sokkal konnyebb neki megemesztenie, es vannak benne olyan anyagok, amik a tapszerben sose lesznek benne.

De a csomagolas mar mindegy. Nagyon sok modja van meg a szoros kotelek kiepitesenek (pl magamra fektetem es ugy alszunk; o hallgatja a szivveresem, en pedig erzem az illatat)

En is jarhattam volna ugy, mint ahogy fentebb irt egy anyuka. Megprobaltam szoptatni nem is egyszer. De amikor mar uvoltott a kislanyom az ehsegtol, akkor azt mondtam jo, eleg volt. Es megkapta a tapszert. Otthon pedig mar tudtam neki fejni.

Es igen, baromira banto, amikor azt olvasom, hogy ha nem szoptatom, sosem lesz olyan kotelek kettonk kozott, stb. Ilyenkor tenyleg egy csodnek erzem magam (megszulni se tudtam rendesen), pedig csak azt akartam, hogy ne ehezzen szegeny.

Nem teszek meg mindent erte??? Fejek neki, sterilizalok stb, leeshetne mar egyeseknek, hogy ez plusz melo, de nem banom, mert erte csinalom. Sokkal egyszerubb lenne, ha csak elokaphatnam a cicit es megszoptathatnam, de nem megy. En pedig inkabb enni adok neki, mint hogy szenvedjunk.

A történetünk folytatása:

Én (és szerintem még nagyon sokan) olyan vagyok, hogy ha megégetem magam valamivel nem megyek a közelébe. Mivel hiába szoptattam majdnem éhen halt. Mivel visszahozták, visszakaptam őt, meg sem fordult a fejemben, hogy újra megpróbáljuk.. hiszen abba halt majdnem bele! Már nem érdekelt! Fejtem neki, ameddig bírtam, cumisüvegből kapott. Mára pótlás van, de csak reggel-este tápi a többi rendes étkezés. Szerencsésen végződött és őszintén megmondom, ezek után, ha lenne következő (nem tervezzük) MEG SEM PRÓBÁLNÁM szoptatni, maradok a fejésnél. Ennyi.

Ezért háborít fel, amit egyesek képesek itt leírni, ítélkezni. Mert bántanak, olyan anyukákat bántanak, akik nagyon sok nehézségen mennek keresztül. És ítélkeznek is.

Semmi bajom azzal, ha valaki nem ért egyet, de ez a kategorikus kijelentés... hát ettől kinyílt a bicska a zsebemben. És tényleg csak azt kapom ezen az oldalon, hogy én vagyok a szar, hogy nem vagyok anya, hogy sosem leszek rendesen az anyja, hogy nem teszek meg érte semmit sem, stb.... Elég volt köszönöm.

(fili)

Az, hogy leírod "meg sem próbálnám szoptatni" Szomorú.

No comment. Dramatizálsz, hogy megmagyarázd amit nem is kellene. És kreálod, hogy bántják aki nem szoptat.

Szerintem csak azt aki direkt utál vagy nem akar.

És az ember már csak ilyen még néhányunknak van valami ősi ösztöne. Hiába akarja ez a világ kiírtani. Sajna van akinél sikerült.

És fogadok meg sem nézted az oldalt amit csatoltam.

Megértem, hogy így döntöttél és rendben is van. A te döntésed és valóban, hosszú távon ez csak egyetlen dolog lesz az életetekben. Így alakult, elfogadtad, akkor nincs min bánkódni már.

De. Vannak itt olyanok is, mint pl. én is, akik nem adják fel, hanem harcolnak, néha már csakazért is. Olyan dologért is, amivel már előzőleg megégettük magunkat. Én se vagyok egyébként egy nagy bátor típus és nem is volt ilyen veszélyes helyzet az életünkben (szopival kapcs.), ez is igaz. De ha lett volna, sem hiszem, hogy feladtam volna anélkül, hogy legalább még egyszer megpróbáltam volna. Én olyan ember vagyok, akinek a kudarc egyrészt nem létező fogalom ("sajnos" maximalista vagyok), másrészt mindig az előnyét nézem: hogy tanulhatok belőle. Ha egy úton nem sikerül, akkor az egy tanulság és üzenet arra, hogy próbáljam egy másikon. És ha úgy se, akkor a harmadikon. (De közben a cél még ugyanaz - jelesül nekem a szoptatás volt az.) És biztosan nem én vagyok itt az egyetlen, aki keményen megharcolta a magáét, a szoptatásban is.

És mindezt megint nem azért írtam, hogy még roszabbul érezd magad, ahogy írtad! Szerintem a többségnek nem az a célja, hogy bántson másokat. Hanem egyrészt beszélgetünk, véleményt mondunk, másrészt pedig az, hogy valahogy "felpiszkáljunk" egyeseket arra, hogy elgondolkodjanak és változtassanak bizonyos dolgokon, ha szükséges, ha "eljött az ideje".

Már nem tudom, melyik topikban, talán itt írtam arról, hogy az anyuka hozzáállása a kulcs az egészhez: ha valaki alapból olyan típus, az valószínűleg fel fogja adni, mert nem tud/mer/akar harcolni stb. De ha nem, akkor legalább esélye(!) lesz arra, hogy sikeres legyen. - És érdekes azt látnom, hogy hányan vannak, akik mintha nem hinnének abban, hogy az ember képes változni, fejlődni! Akik azt mondják, most(!) ilyen vagyok és punktum. Pedig pont nem a szülő-szerep az a korszak, amikor az ember bezárhatná magát. Nagyon is sok szükség lenne arra, hogy az anya kinyíljon, meglássa, hol vannak még hiányosságai és azt megragadva megpróbáljon előnyére változni. Mert oké, hogy kell a pozitív önértékelés, kell, hogy jónak érezzük magunkat (ezért jön itt mindig elő a rossz anya-témakör is), mert nem élhetünk úgy, ha nem vagyunk elégedettek önmagunkkal. De eközben nem lehet elfeletkezni arról, hogy mindenkinek van még hova fejlődnie. Ez az egész egy folyamat, egy önképződés is, nemcsak egyszerű babatáplálási módszer..

(fili)

GRATULA. Erről beszélünk. És biztos nem olyan volt a tanácsadó oktatása ami csak véráldozatok árán ment.

Hozzank a korhazba jott a szoptatasi tanacsado. Elmondom, mit csinalt. A kisbabam uvoltott, o meg csak allt felettem es mondta, hogy tegyem mellre. Mivel reszemrol mar nem az elso sikertelen probalkozas volt, ketsegbeesetten mondtam neki, hogy de nem tudom, hogyan kell. O meg nem csinalt semmit, csak nezte, ahogy szerencsetlenkedek. Vegul valahogy sikerult ratennem, de nem igazan volt jo (a dolgon az se segitett, hogy a babam nyelve le van tapadva, itt meg kulon idopont kell a felvagasahoz). Ekkor azt mondta, hogy ha latom, hogy ehes csak tegyem oda. Meg vetkoztessem pelenkara, en is vetkozzek le, es fektessem magamra a babat. Ezzel kiment... na koszi a jotanacsot....

Mondanom se kell, borzasztoan ereztem magam. Hulyen es szerencsetlenul egy csodtomegnek...

Látjátok,8 oldal után eljutunk a lényeghez.Nincs kellő segítség,szaktanácsadás.És valaki nem attól szerencsés,hogy teje van,hanem attól,hogy az első szopi hogy sikerül.nekem szerencsém volt,nagy súllyal született,első perctől jól csinálta.

Éppen ezért kérlek benneteket,hogy a sok vita helyett inkább hallgassátok meg azokat akiknek tapasztalata van.Nem számít,hogy 6 hónap vagy 3 év.

És higyjétek el,hogy sokunkban nem az ilyen esetek maradnak meg,mikor segítség hiányában elcsúszik minden,hanem amikor valaki kijelenti,hogy utál szoptatni.Nekem is mindig a barátnőm jut eszembe.

És általában ez a kategória háborog.

Én például,utálok és unok főzni,az anyám főz nekünk.Na persze van alkalom,hát azért éhen nem halunk,de 5 nap bíztos az anyám főztje van az asztalon.

Ti vagytok az elsők,akiknek ezt ilyen nyíltan beismerem,hogy igen lusta vagyok főzni,és utálok.De másnak elmondom,hogy nincs időm rá,fáradt vagyok,nem érzem jól magam,és anyám attól boldog ha főzhet nekünk.Ha pedig valaki,ki meri mondani a varázsszót,attól begurulok,és támadva védekezek.

Na kb ezt történt itt a napokban,mióta ez a kérdés fent van.