Aki nem akarta szoptatni a babáját, mi volt az oka?

Ezt írtad, 78%-os!

"A szoptatás nem csak táplálás, a szoptatás sokkal több annál. A szopás a gyereknek (az anyatejen kívül) megnyugvás, biztonság, szeretet, bőrkontaktus, törődés. A cumisüveg az csak táplálás. Semmi egyéb."

Ebből tudod mi jön le? Az hogy a cumisüveges táplálásnál szerinted a baba nem kap semmi többet az ételnél. Nem kapja meg az általad felsoroltakat. Lehet, hogy nem ezt akartad írni, de ezt írtad. Talán végig kéne gondolni mit írsz... és ezen nem segít az általános iskola 2. osztálya, alapvető intelligencia is kell hozzá. :)

jajj!

Nyilván arra gondol, hogy csak kb 10 %, az, aki szoptatott is, meg nem is (több gyerek). És kb 90% aki vagy szoptatott vagy nem. Tehát csak az egyik oldalt ismeri.

Volt egy olyan válasz is valahol,hogy a cici csak táplálásra való és nem megnyugtatásra és altatásra.

Érdekes erre nem háborodott fel senki.Vajon miért?

Nem gondolnám, hogy a 90% csak az egyik vagy másik változatot ismeri - az elmúlt 2 év alatt szerintem pont hogy ennyien voltak itt azok, akik mindkettőbe belekóstoltak, mert időszakosan nem volt elég a tej és/vagy valaki ráhergelte őket a (vagy szükséges, vagy felesleges) pótlásra. Szóval szerintem épphogy alig vannak itt olyanok, akik soha egy percet sem szoptattak (nekik szólt a kérdés), ill. soha nem adtak egy korty pótlást sem a szoptatás mellé. Ennyit a számokról, ha már vérre megy a matek.

Az, hogy aztán hosszú távon ki melyik csoportba fog tartozni és ennek megfelelően milyen (nyilván főleg a csoportjában általános) tapasztalatokat fog szerezni, már más kérdés. De vélhetően mindannyiunknak van élménye innen is, onnan is, mégha kevés is. - És pont ezért, valószínűleg nem is elegendő ahhoz, hogy válldöngetve kijelentsük akár a (hosszú távú) szoptatásról, akár a tápszerezésről, hogy egyértelműen káros.

Sajnos túl sokszor bukkan itt fel az etetés témaköre, akár a szopiról, akár a tápról van szó. De egyetértek azzal a nézettel, hogy a kettő etetési mód közül inkább az üvegezés az, ami legelsősorban és (hosszabb távon legalábbis) szinte kizárólag erről szól. Az én olvasatom szerint:

Ez nem azt jelenti, hogy az, aki üveggel táplál, nem szereti a gyerekét, nem gondoskodik róla, nem bújik vele össze ilyenkor stb. - de aki szoptatott már bármikor is, az elvileg tudja, érzi (kellene), hogy a szoptatás mozzanata nem ér itt véget.

Amikor szoptatunk, akkor az anyatej a fizikális szükséglet elégíti ki, a testkontaktus, az anya ilyen mértékű közelsége pedig a lelki-szociális igényeket alakítja. És ez a kettő a szoptatás alatt egyszerre, egymással párhuzamosan működik, pontosan ugyanolyan fontosak, egyenrangúak! Épp ezért szoktam én szomorkodni azon, amikor egyesek szerint a szoptatás mindössze csak anyatejjel etetést jelent, semmi többet. Nagyon nem így van!

De ugyanez a kettős funkció az üvegezésnél is megvan, igen, hiszen csecsemőként a karodban fogod a babát evés közben, figyelsz rá, beszélsz hozzá, közel van hozzád stb. - de azért mégsem annyira közel. Nincs olyan szoros testkontaktus, nincs az a fajta bőr-bőr "rácuppanás", mint amikor a mellből szopik a baba. Aztán idővel az is előfordul, sőt talán megszokottá is válik, hogy már leteszed a babát, a kezébe adod az üveget és ő maga is meg tudja enni az adagját. A tápszerrel etetés közös lelki és szociális élménye ekkortól már csak fizikális szükségletkielégítés. Azaz, idővel lassan megkopik az a fajta szoros, nagyon intenzív testkontaktus, ami a (hosszabb távú) szoptatásnál viszont végig megvan - mert egyszerűen a helyzet adja magától.

De, mindez nem azt jelenti, hogy a tápszeres anyukák kötődésre irányuló szándékai feleslegesek lennének, sőt. Senkit nem szeretnék a fenti szavakkal megbántani, nem ez volt a célom. De egész egyszerűen, ha magát a két helyzetet nézzük, a szoptatás a technikájából adódóan folyamatosan, egészen a zárásig tartja azt a kötődési szintet, ami az üvegezésnél általában lecsökken.

Az már mondjuk megint más téma (és egy újabb kérdés), hogy vajon meddig van szüksége egy gyereknek arra a fajta intenzív kapcsolatra, amit a szoptatás adhat. Akik (mi) hosszan szoptatunk, többnyire úgy gondoljuk, hogy akár évekig is. Az üvegező anyukák pedig (pl. azért is, mert nem nagyon van a fentitől eltérő tapasztalatuk) úgy szokták inkább gondolni, hogy mondjuk max. az első évben.

De, tudod, mi a legeslegjobb? Az, hogy a lányom a hosszú szoptatás mellett is nagyon apás lett.

Na, erre ki varr gombot?

Kapcsolatokat kiépíteni másokkal egy egész élete van az embernek. De az anyjával való (szoros) kapcsolatát az első években alakítja ki és ez lesz az alapja, mintája az összes többi későbbinek is. Szerintem ez a mély üzenete az egész kötődést segítő nevelésnek.

Utolsó: Csodálatos amiket leírtál. Én nem tudtam a lányom csak 6 hónapig szoptatni. Ő most mindent elkövetett, hogy a kisunokám szoptatni tudja, pedig nem dresszúrázta senki.

Bámulva nézem a 8 hónapos Babát ahogy szeretettel felnéz az anyukája szemébe, szájában a mellbimbóval, szopás közben. Ez valami világ csoda. A rádióban volt a napokban, azért van néhány fiatal anyának a gyerek nevelésről, szoptatásról ilyen véleménye mert nem volt anyai példa. Más ha nem tud valaki szopiztatni és más ha utál. Fiatal nagyi vagyok és vsz. szerintetek gyepes konzervatív aki nem ad bébiételt csak magunk által főzött főzeléket,és híve a szoptatásnak, a mosható pelenkának.