Aki nem akarta szoptatni a babáját, mi volt az oka?

Öm, én írtam volna olyasmit, hogy aki másképp csinálja, az kevésbé szereti a gyerekét?

Csak azért, mert nem emlékszem ill. nem gondolom (egészen) így...

Ma nem vagyok formában.

Értem, köszi a válaszod. :)

Hm, én nem mondanám azt, hogy aki nem szoptat, az nem szereti eléggé a gyerekét, mert sose ilyen egyszerű a helyzet. Sőt, szerintem (remélem, hogy) kevés ilyen eset van a valóságban.

Viszont én néha érzek valamiféle kapcsolatot a kettő között, bár nagyon távolit. Vagy, nem is a "nem szereti a gyerekét" a jó kifejezés, mert ez nagyon durva kijelentés. Inkább afelé hajlok, amit feljebb is írtam, hogy egyes anyák mintha nem tudnák önmagukat teljesen átadni az anyaszerepnek (mert az én olvasatomban az anyaság és a szoptatás szorosan - de nem kizárólagosan - összekapcsolódik). Ez nem azt jelenti, direkte, hogy nem szeretik vagy akarják a saját gyereküket, csak talán van bennük egy bizonyos akadály (aggály, félelem stb.), ami miatt nem tudnak eléggé kitárulkozni. Mert pl. én is azt tapasztaltam meg, hogy onnantól tudok "rendesen" szoptatni, hogy képes voltam és akartam is(!) levetni a saját bajaimat, egyáltalán saját magamat, és már a lányomra fókuszáltam. Hogy nem magamat, az én elképzeléseimet raktam az első helyre, hanem a gyerekre bíztam az irányítást (legalábbis egy bizonyos ideig). És tudom, hogy ez sokaknak nagyon nehéz tud lenni; jelesül én földjegyű vagyok, aki nem épp a rugalmasságáról híres.. :)

Szóval én ezt az egészet egyfajta önképződésnek is gondolom: az az anya, aki szoptat (is), menet közben nagyon sokat tanulhat meg saját magáról és nyilván a gyerkőcéről is. De ahhoz, hogy én magam fejlődni tudjak, kell, hogy elég nyitott és önkritikus legyek - és én egyébként is azt látom, hogy a mai embereknek mindkettő elég nehéz feladat. Időnként nagyon nehezünkre esik türelmesnek és toleránsnak lenni, kilépni az Én-ből és egyesülni a Mi-ben (pedig a szoptatás és a gyereknevelés is erről szól...).

Ez a fórum nyilván csak egy szelete a világnak és nem is biztos, hogy a valóság, de az alatt a lassan 2 év alatt, amióta itt vagyok, újra és újra szoktam érezni, hogy vannak, akik egyszerűen nem tudnak átlépni ezeken a határokon. Mert igen, ez már pszichológia meg filozófia:), de ez a szoptatás igazi lényege. Csakhát ide ugye leginkább azoknak van esélye eljutni, akiknek a gyakorlati része már megy. - De fordítva is igaz lehet: a gyakorlat is jobban megy, ha az ember lelkileg és észben is nyitott erre a témára.

De hogy végül a kérdésedre is válaszoljak:), én úgy gondolom, hogy az, aki nem akarja szoptatni a babáját, nemcsak a kicsit fosztja meg valami értékestől, hanem önmagát is a fejlődés lehetőségétől. Az ok lehet belső és lehet külső is, de végső soron a döntést mindenki maga hozza meg: szóval akár kellemes, akár nem, ezért csakis az anya felelős.

De mindez nincs olyan ok-okozati összefüggésben az anyaság minőségével, mint hogy emiatt valaki biztosan rossz anya lesz. És azt sem mondanám, hogy rossz ember - bár ha már muszáj valahogyan cimkézni, akkor én itt inkább általánosabb személyiségbeli "hibákat" gondolok mögé, nem az anyai szeretet hiányát hiszem.

Hú, remélem, érthető voltam valamennyire...

Értem, és valahol egyetértek vele. A dolog lényege valahol tényleg ott lehet hogy egy nő ki tud-e bontakozni, teljesedni anyaként vagy sem. Én azt gondolom ez nem teljesen döntés kérdése, én hiszek abban hogy vannak olyan nők akik arra születtek hogy anyák legyenek és mind testileg, mind lelkileg teljesen bele tudnak lényegülni a dologba. Ugyanakkor vannak olyanok akiknek hiányosabb ez az anyai ösztönük, nem tudnak eljutni arra szintre, ahogy te is írtad, nem tudják a bennük levő akadályokat legyőzni. Tisztelem azokat akiknek ez sikerül mert biztosan nagyon különleges kapcsolatuk van a gyermekükkel (nem mintha nekem nem lenne:)) és békében vannak önmagukkal, az anyasággal.

Na jól elfilozofálgattunk itt a végén.:)

Érdekes végkimenetele lett a beszélgetésnek.

Én is egyet értek nagyjából a fentebb megfogalmazottakkal, de annyit hozzátennék, hogy azok a nők, akik nem tudnak szoptatni a hihetetlen nyomás hatására képesek azt hinni magukról, hogy rossz anyák. A szoptatás és az anyaság két teljesen különböző és szerintem nem olyan közeli dolog. Anya az, aki neveli, félti, óvja, támogatja, tanítja, helyes útra tereli a gyermekét. És ez hogy valaki ezt teszi, nem attól függ, hogy az a gyerek szopott-e.

A szoptatás pedig egy nagyon fontos dolog, de ezen semmi nem múlik. Nem ettől alakul ki az igazi anya-baba kapcsolat, a szeretet, a ragaszkodás, a belsőséges viszony és nem ettől lesz anya egy anya.

Még annyit, hogy nekünk nem sikerült, próbáltuk, de a próbálkozásnak az lett a vége, hogy majdnem belehalt a babám... mi nagyon megégettük vele magunkat, de engem ez sosem befolyásol abban, hogy ANYAKÉNT kibontakozzam.

És nem érzem kevesebbnek magam ettől és még egyszer hangsúlyozom, nem ettől anya egy anya.

Egy kerdes azokhoz akik azert nem szoptatnak,mert szeretik csinalni.Fozni mindenki imad aki itt forumozik?

Ha megsem a hobbid koze tartozik a fozes,akkor miert nem adod fel,miert nem mondod a ferjednek,hogy neked ebbol eleg volt.Miert nem teszel mu kajat,es tapot minden nap az asztalra,csak azert mert nem szeretsz fozni?

Utolso,vagyok,javitom

azokhoz szol a kerdes akik azert nem szoptatnak mert NEM szeretik csinalni.Elnezest,hogy elirtam