Aki nem akarta szoptatni a babáját, mi volt az oka?

En vagyok az, akinek nem sikerult szoptatni, es nem eroltette. Mert nekem fontosabb volt az, hogy a babam enni kapjon, mint az, hogy mibol kapja.

Nalam van anyai pelda. Az edesanyam 8 honapos koromig szoptatott. Vegulis o meg a mai napig mondja, hogy mennyire jo lenne, ha szoptatnam a kislanyom, mert az milyen bensoseges, stb. Nem szeretnem az anyukamat megbantani, neki ezt nem mondom, de ide leirom: nem emlekszem ra. Es a legnagyobb sertes lenne azt allitanom, hogy koztunk szorosabb kotelek jott letre, mint azon anyak es gyermekek kozt, akik tapszeren nottek fel. Ismerek nem is egyet.

Amugy az viszont igen banto azon szerencsesektol, akik tudnak szoptatni olyat hallani/olvasni, hogy ez a vilag legjobb dolga, es igy kotodes, ugy szeretet, stb. Mintha mi, akik uvegbol etetunk, elcsesztuk volna, nekunk sosem lesz olyan jo kapcsolatunk a gyerekunkkel, mintha mi nem adnank meg mindent...

Látod itt a probléma azt írod „nem emlékszem rá” 8 hónap szép idő de nem az a kor amire vissza emlékeznél így tudatosan. Ezen csodálkozom is, hogy leírtad.

Az emlékezés az máshol mélyen van elraktározva. De van. Sokan örülnének ha 8 hón. tudnának szoptatni. Mi elkövettünk mindent mikor a 3. hónapban úgy éreztük apadni kezd a tej.

Váltott mell, szoptatós anyukák kérdezése, szoptatási tanácsadó megkeresése stb. [link] itt a tápszerrel és szoptatással kapcsolatban hasznos dolgokat tudsz olvasni.

„A szoptatott babák pszichomotoros és társas fejlődése világosan eltér üvegből táplált társaikétól, és ez a különbség 12 hónapos korra szignifikáns előnyt biztosít a pszichomotoros és társas képességek terén.” A tápszeres babáknál sokkal gyakoribb az atópia, fiatalkori diabetesz, otitis media, ekcéma stb. „Skóciában a bölcsőhalálban elhunyt csecsemők között 80% a tápszerrel táplált babák aránya, miközben az összes baba körében ez az arány 56%"

Lehet, hogy a szíved mélyén neked is rossz, hogy nem szoptattál, és ezért személyed bántásának veszed a szoptatósok beírásait. Ezért írsz így. Hidd el nem a nem szoptatósok bántása itt senki célja.

Ebben az elvadult világban kicsit jó lenne visszatérni az ősanyai modellhez. Volt itt aki azt írta utál szoptatni na az a szörnyű, hogy egy „anya” ilyet le tud írni. De nem szabad elítélni mert a negatív hozzáállás gyökereit vsz. mélyebben kell keresni. Itt a családnak látnia kellene, hogy probléma van az anyával, és szakmai segítséget kellene kérniük. És nem csak azért szoptatunk mert a babának jó, hanem valami csodálatos adomány az anyáknak is.

Aki nem érezte az nem tudja felfogni miről beszélünk. És kár is erről vitázni. Lehet, hogy a következő babádat már te is örömmel és sikeresen szoptatod.

Megint jól kijönnek a hozzáállásbeli különbségek, hogy egyes anyukák hajlamosak inkább megragadni a felszínen. Úgy gondolják, hogy csakis azok a "bizonyítékok" a fontosak, amik látszanak és kilóra mérhetők: hogy egészséges lesz-e a gyerek az anyatejtől vagy hogy x évesen emlékezni fog-e rá, hogy szopott stb. És ha 'nem' a válasz, akkor már maga az egész szoptatás sem annyira lényeges, hiszen nincs napnál világosabb utóhatása.

Pedig az emberi élet eseményei, összefüggései sose ilyen nyilvánvalóak, egyszerűek. Nem lehet mindent láthatóvá, mérhetővé tenni - és ez megint a mai világ kórsága, hogy mindent tudományos szemüvegen át nézünk. Amit nem lehet így vizsgálni, azt már inkább dobjuk is. Köszönhetően az elmúlt évszázadoknak, amik erre a gondolkodásmódra neveltek rá minket.

Szóval érthető, hogy még a szoptatás, gyereknevelés témájából is - ami pedig egyáltalán nem ilyen hozzáállást kíván(na) - néha ilyesmit lehet kiérezni. Ugyanakkor, pl. én magam is azért csattogok itt ennyit, mert szeretnék tenni azért, hogy minél több anyuka meglássa, megértse, hogy ez az egész sokkal többről, mélyebb dolgokról szól.

Első ránézésre nagyon bonyolultnak tűnhet az egész (főleg, ha valakinek gondjai vannak), pedig végtelenül egyszerű összefüggései vannak a szoptatásnak: teszem azt 5 mondatban össze is lehetne foglalni, hogy mit és hogyan érdemes csinálni. Csak egyszerűen mi, mai anyukák a sok információtól (fától) néha már nem látjuk meg az erdőt, nem jutunk el a dolgok legmélyéig, mert leragadunk a gondoknál.

Nem egyszerű dolog eddig eljutni és nem is mindenkinek sikerül, meg nem is mindenki ilyen lelkizős-filózós típus. De ha adhatok egy tanácsot a kétkedőknek, ne ítéljetek csak az alapján, amit megtapasztaltok magatok körül. Hallgassátok meg nyitottan azokat is, akiknek mások az élményei, esetleg nálatok többet is tudnak, mert sok újat hallhattok tőlük. Hátha közelebb kerülhettek így az "abszolút igazsághoz" (ha van ilyen). És ez nyilván ránk is igaz.

Én nem hiszem, hogy ezt el lehet magyarázni akárkinek is. Van, aki érti, érzi, tudja mi a szoptatás igazi lényege, van, aki meg csak enni akar adni a gyerekének, és előveszi a cuclit meg a tápot, mert az kellemesebb (ezek szerint).

Én nem ítélek el senkit, és véletlenül sem mondtam soha olyat, amit itt egyesek a számba akartak adni, hogy aki szoptat az rossz anya. De hogy nem tesz meg mindent a gyerekéért, a gyerek érdekében, a saját kapcsolatuk érdekében, és hogy nem érzi amit a szoptató anyák, az egészen biztos.

Nagyon felpaprikázódtam!

Mi az, hogy aki nem szoptat nem tesz meg mindent a gyerekéért????? Hogy mersz minősíteni bárkit? Azt sem tudod, hogy ki miért nem szoptat! Látjátok, ezért van az, hogy itt nagyon kevés olyan anyuka van, vagy kevesen vállalják fel, hogy cumisüvegből etetnek, mert ezt kapjuk. És ilyenkor tényleg kikel az ember magából, és dühében sértő is lehet. De azért álljunk már meg! Senki ne minősítse a másikat!

És igen nem szoptatok, de ettől függetlenül mindent megteszek a gyerekemért, sőt nem vagyok olyan elvakult, mint egyesek itt.

Elnézést kérek, hogy kikelek magamból, de ez iszonyat sértő! Az ilyen inkább ne is írjon ide. Lehet beszélgetni, vitatkozni erről, lehet intelligensen is be-beszólogatni a másiknak és lehet téríteni is. De sértegetni nem! És ilyen kijelentéseket tenni!

Nem szoptatok, mert annyira akartam, annyira erőlködtem, hogy majdnem megöltem vele a gyerekem. Mert nem hittem el, hogy nem tud szopizni és én minden áron akartam. Persze majdnem éhen halt, kórházba került és az a szerencsém, hogy nyitott voltam más megoldásra is és számomra nem dőlt össze a világ azért mert nekünk nem sikerült. De ha nem vagyok nyitott és tovább erőlködöm, akkor már a sírjához járhatnék a temetőbe. Szóval ezek után ne tegyen senki olyan kijelentéseket, hogy aki nem szoptat nem tesz meg mindent a gyerekéért. Inkább nézzél magadba és adj hálát az égnek, hogy nektek sikerült.

(fili)

Ha annyira akartál az dícséretes. De kérdés, hogy fordultál-e szoptatási tanácsadóhoz.

Biztosan azt írod igen. Azt hiszem aki ezt a lapot átolvassa elgondolkodik. [link]

Akkor miért harapsz ennyire. Ez az egész nem rád vonatkozik.

Kics súly ennyi. És te szerettél volna. A kórházról ahogy elbocsájtják a kismamákat semmi jót nem tudok egy-két kivétellel. Régebben az öreg csecsemős egyben szopiztaási tanácsadó is volt ahogy most hívjuk. Bejött és megmutatta a kézzel fejést, mell masszírozását, és elmondta, hogy amikor kér adj szóval foglalkoztak a kezdő kismamákkal.És ahogy látom tudod is, hogy jó a szopiztatás.

És fogod is a következőt azt hiszem.

Értem és megértem, hogy miért döntöttél akkor másképp, és a ti esetetekben valószínűleg teljesen jogos volt a pótlás adása. Szerintem erre egy tanácsadó is simán rábólintott volna, ez akkor már nem a próbálkozás ideje volt!

De, a kérdés, hogy utána hogyan folytatódott tovább a történet? Mert abból, hogy az elején muszáj volt mesterségesen táplálni a babádat egy ideig, hogy összeszedje, még nem kell automatikusan következnie, hogy később sem sikerül a szoptatás. - És itt jön be a tanácsadó szerepe! Amikor akut krízishelyzet van, akkor nagyot kell lépni, akár olyat is, ami egyébként ""nem annyira előnyös"" (a szoptatás szempontjából értem); de amikor nyerünk egy kis időt, akkor tovább lehet gondolni a dolgokat olyan irányba, ami segít visszajutni az eredeti, természetes állapothoz. Ehhez kellett volna a szakember. Hogy olyan módszerrel, egyfajta "felügyelet" alatt ill. folyamatos kíséréssel sikeresen át tudjatok állni idővel a csak szopira (mert gondolom te is azt szeretted volna eredetileg). Biztos vagyok benne, hogy tudtak volna neked hasznos tippeket adni.

Ugyanakkor azt is teljesen megértem, ha neked abban a lelkiállapotban nem jutott ilyesmi eszedbe, hiszen a babád egészségéért, sőt, életéért aggódtál. De az is nagyon sajnálatos, hogy senki nem volt melletted, se laikus, se eü. dolgozó, aki ráirányította volna a figyelmed arra, hogy még lehetne változtatni. És ez az igazi gondja ennek a szakmának. Hogy nem ismerik ill. nem ismerik el, azok sem, akiknek kéne. :(