Hiperaktív gyerek nincs, csak olyan akivel nem foglalkoznak (eleget) a szülők. Vélemények?

Magam is sokat fejtegetem az okokat

Hiperaktivitás:nem a szülő hibája

Nem a szülők nevelési módszere miatt okoznak problémát az iskolában a figyelemhiányos hiperaktivitás betegségben (ADHD) szenvedő gyermekek.

A University of Wales professzora, David Daley úgy véli, az ADHD genetikailag prediszponált – nem egy, hanem egy sor gén okozza -, a tünetek megjelenéséhez azonban az anarchikus környezet járul hozzá. Mindamellett a betegséggel együtt élő szülők jobb kapcsolatot képesek kiépíteni hiperaktív csemetéikkel, mint az egészséges szülők. Az érintett családoknak megértésre és elfogadásra van szüksége.

Eric Taylor, a Britain's Institute of Psychiatry professzora a Reuters-nek elmondta, az ADHD enyhe formája világszerte a gyermekek 5 százalékát érinti, a betegség elismertsége az adott országtól függ. Nagy-Britanniában általában alulkezelt a probléma, míg az Egyesült Államokban túldiagnosztizálják, illetve kezelik. Az ADHD legsúlyosabb formája a hiperkinézis, a betegek teljesen képtelenek figyelni, túlzottan aktívak és impulzívak viselkednek. Ha a beteg gyermek nem kap megfelelő kezelést, felnőttkorban négyszeresére nő a mentális rendellenesség kialakulásának veszélye.

Taylor hozzátette, vizsgálatok kimutatták, hogy a figyelemhiányos hiperaktivitásban szenvedő betegek önkontrollért felelős agyi területei kisebbek a normálisnál. A kezeletlen betegek ezért gyakran antiszociálisan viselkednek és rászoknak valamilyen anyagra. A problémát többnyire gyógyszerrel kezelik, illetve viselkedési neveléssel.

Ugyanakkor a professzor szerint a betegség globális terjedése nem feltétlenül rossz hír, amennyiben a genetikai tényezőket a túlélés fegyvereként értelmezzük. Taylor úgy véli, az emberi társadalomnak szüksége van a hiperaktívakra

Mi szülők így éljük meg:

[link]

22:30-nak

Igazi rosszindulatú szülő lehetsz:-(((((((((

Ha hipekatív gyereked lenne, akkor kiváncsi lennék mivel védekeznél. Tudod mit, inkább legyen egy hiperíktyv értelemis, ismeretekre fogékony gyrekem (mint ahogy van is), mint egy bamba, gyenge képességű, akit anyu hülyére nevel.

Látom téged is bánt...és hányszor megkapjuk mi szülők ,hogy a mi alkalmatlanságunk vezetett a gyerek állapotához,csak egy mentségük lehet nem tudják miből ered, mivel jár ez,nem tudják,hogy az ember mindent elkövetne ,hogy változzon,javuljon a helyzet,hogy el tudják fogadni így a gyereket,akik általában jó képességű,nem agresszív,ám kissebb önkontrollal rendelkező,türelmes ,szeretetteli,elfogadásra vágyakozó értékes gyerekek.

Persze erősnek kell mutatkoznunk,mert a gyerek érdeke azt kívánja,hogy mindig mindenhol kiálljunk mellette,ki más ha nem mi???de az erősnek mutatkozó külső mögött tele vagyunk gyakran kétségbeeséssel,fájdalommal,tehetetlenséggel.

Jó esetben előbb-utóbb valóban megérünk a feladatra és már lepereg rólunk sok minden,mert szeretjük a gyerekünket ,bízunk benne,hogy a rengeteg igyekezet megtérűl egykor.

A sorstárs szülőkkel való rendszeres kapcsolattartás az egyetlen ami enyhítheti a bennünk lévő magunkbafojtott,nem kimondott érzéseinket,erre még egy pszichológus sem képes,hogy átérezze amit nap mint nap mi élünk át,csak és kizárólag egy sorstárs,ezért nagyszerűek ezek a fórumok,mert felsorakoztatnak pozitív,bíztató eseteket,hogy már nagyobb a gyerek és lám sikerei vannak bizonyos területen,képes önkontrollt gyakorolni ,pedig az ő szüleik is nagyon el voltak keseredve ,ők is sok bántásnak voltak kitéve,teljesen igazságtalanúl,de ezt csak mi tudjuk...felesleges azoknak magyarázni akik nincsenek benne és ráadásúl rosszindulattal közelednek felénk.Én sem tudtam... :-) elképzelésem sem volt milyen lehet egy hiperaktív baba amíg meg nem szólalt a telefon lassan 5 éve,hogy siessek megszületett a kisfiam,életem legboldogabb napja volt mikor hazahoztam,csak sírtam az autóban...hogy ennyi év után végre...