Utolsó és már nem várt gyerek vagyok, a szüleim egyszerűen nem foglalkoznak velem, mit tehetnék?

Sszia. Szomorúan olvasom ezeket a sorokat. Igazából néha én is érzem így. Hogy nincs család. Hogy engem kihagynak.. és hogy én örökké fekete bárány maradok, akármit csinálok. Igazából.. ne haragudj, de ha őszinték vagyunk, mindketten tudjuk, mindenhez kettő kell. Azaz, egy bizonyos fokig tehetsz érte, de onnantól ők jönnek. És ha ők nem tesznek érte... Akkor a megoldás abban van, ha majd egyszer saját családod lesz!

Igazából, tényleg, rajtuk is múlik, nemcsak rajtad. De megpróbálhatsz ettől függetlenül közelebb kerülni hozzájuk. Ha normálisak, és úgy érzed, hogy azért valamilyen szinten hasonlítasz rájuk (ez már szerintem jó alap, mert én kb úgy érzem, még csak nem is hasonlítok rájuk, mintha teljesen más lennék.. ), tehát elvekben, meg minden, akkor tényleg van értelme próbálkozni. Hétvégére csináljatok családi programokat. Én nem tudom mennyire idősek a szüleid, de mindenképpen kezdeményezz valamilyen programot! És előbb utóbb csak észrevesznek! Biztos szeretnek, elvégre a gyerekük vagy! Beszélj a testvéreiddel is, hátha jóba vagy valamelyikkel! Én elhiszem, hogy így borzalmas lehet, de próbáld meg a lehető legtöbbet megtenni az ügyért. Ha már úgyse megy, akkor légy büszke (majd, és most is) arra, amit egyedül sikerült elérned!! Ez nagyon fontos. Kialakul a személyiséged, egy remek ember leszel, és csak magadnak köszönheted majd! Légy büszke rá, és soha ne hagyd el magad, soha ne add fel. Barátok is lesznek mindig. Néha a barátaira szerintem jobban számíthat az ember, mint a saját családjára... habár egyáltalán nem ez a normális.

Kívánok neked minden jót, és tedd meg a tőled telhető legtöbbet, sose add fel! Egy 17 éves lány