Hiperaktív gyerek nincs, csak olyan akivel nem foglalkoznak (eleget) a szülők. Vélemények?

http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__proble..

Itt van pár történet, nem úgy tűnnek, mint akik nem fogalkoznak a gyerekükkel.

Ez egy baromság.

Az ADHD egy tünetcsoport, és genetikailag kódolt, ki lesz "beteg", és ki nem.

Az elhanyagolt gyerek és a hiperaktív közé nem lehet egyenlőségjelet tenni.

Sokan keverik ezeket a fogalmakat, az emberek 99%-a úgy használja ezt a szót (hiperaktív), hogy azt se tudja, mit jelent.

Ez egy "betegség", amit pl. gyógyszeres kezeléssel lehet kordában tartani, ami az elhanyagoltságot nem teszi tünetmentessé.

Azért teszem mindig idézőjelbe, mert igazából a gyerek nem beteg, nagyon is eleven, sőt túlságosan is, és épp ez a baja a környezetének. Elsősorban a környezetének, a gyereket alapból nem zavarja az állapota, csak a visszajelzések, az elutasítás, a megbélyegzés, hogy "Te rossz vagy."

Aki ilyet mond, annak csak annyit kívánok, hogy legyen egyszer egy hiperaktív gyereke.

Aztán majd tegye ki az ablakba az ilyen ostoba véleményeket, hogy "persze, mert elhanyagolod a gyereked".

Ahogy az autizmust, vagy más mentális sérülést sem a nevelés okoz, így a hiperaktivitást, ADHD-t, mint mentális zavart, agyi fejlődési rendellenességet is a génjeiben hordozza a gyerek.

Gondolom, a következő aranyköpés, hogy a depresszió csak hiszti.:S

Nem igaz.Mert a hiperaktívat nem érdekli a foglalkozás. Csak a futás, a törés, a zúzás,az állandó mozgás.

Akivel nem foglalkoznak, az neveletlen, lemaradott ismeretekben a társaitól, de felnőttkorára bepótolja.

A hiperaktív nem.

Ellenkezőleg,egy valóban hiperaktív gyermekkel sokszor többet foglakoznak a szülők,egyszerűen nem tehetik,hogy ne foglalkozzanak velük,állandó éberséget,odafigyelést igényelnek,mivel nincsen veszélyérzetük.A legtöbb szülő pontosan érzi,hogy baj van a gyerekkel és igyekszik a nevelés során ami rajta múlik megtenni,fejlesztésekre,sportolni,nevelési tanácsadóba jár a gyerekkel.

És ha mindennek ellenére elkezdik a szülőt okolni a gyerek miatt ,hogy nem foglalkozik eleget a gyerekkel azért olyan amilyen,akkor joggal érzi,hogy semmit sem tud a másik a problémáról .

Bocsásd meg nekünk,hogy mi "harcedzett" szülők,akik magunk is küzdünk ezzel a problémával már nem tudunk higgadtak lenni,túl sok a sérelem ami ér bennünket ezügyben és sajnos előbb-utóbb mindenre ugrunk ami ezzel kapcsolatos.

Maga a kérdés is provokatív számunkra..