Mit gondoltok egy olyan férfiról, aki saját gyerek helyett másét nevelné?

Tipikus olyan apa lesz mint az én ismerősöm, megcsinálta a gyereket már 4 éves lesz, az elején semmit nem segített nem jött ki a gyerekkel, onnantól akar apa lenni ahol már beszélhet a gyerekkel meg focizhat vele, csak épp a gyerek nem akar vele lenni....nem való neki saját gyerek, sajnálom előre a párját mint anyát.

a párom azt mondta, hogy ő úgy érzi, 3 éves korig nem tud mit kezdeni egy kisgyerekkel, ezzel a tudattal vágtunk bele a babaprojektbe, hogy ő nem fog pelenkázni, nem fogja tutujgatni, annál inkább várat építeni, sakkozni a már nagyobbacskával. Én ezt elfogadtam. Aztán persze megszületett a babánk és le sem lehet vakarni őket egymásról, rájött, hogy mennyit ér, ha csak rámosolyog, ha tanítgathatja, dobálhatja a levegőbe. Azóta a nagy 3 éves, a kicsi 2 és azt gondolom ,hogy egy baromi jó apukájuk van. Az elejétől kezdve sokat segített, de az való igaz, hogy amikor már viszontkommunikáció volt, onnantól élvezi igazán a feladatot. Lehet, hogy ez a pasi is így gondolja, aztán az élet majd szépen felülírja a dolgokat. Ugyanúgy, mint nálunk. Nem azt mondom, hogy imádott kakis pelust cserélni, de ha úgy adódott, hogy ki kell cserélni, akkor kicserélte. Én pedig úgy érzem, jól döntöttem, hogy elengedtem a fülem mellett azt a mondatot, hogy 3 éves korig rá ne számítsak túl sokat, igenis belejött, ne, is akárhogyan! Imádom nézni, ahogy játszik a gyerekekkel.

Addig amig nem tölti be egy férfi az apa szerepet,igy fogjàk fel.Szerintem nem kell minden férfitõl komolyan venni. Pontosan lehet az ilyenekbõl lesz a legjobb apa.

Szerintem az már valami, hogy egy kisgyerekre úgy tud tekinteni, hogy apai vágyakat ébreszt benne. Amikor eljön az ideje máshogy fog érezni...

lehet, h ő is "nagybácsi" típus: a korai évek nyűgeiből nem veszi ki a részét, akkor foglalkozik szívesen a gyerekkel, amikor már kinyílt annyira az értelme, hogy nem csak nevelni kell, gondoskodni róla, hanem már lehet beszélgetni, közös programokat csinálni, ezáltal közös élményeket gyűjteni. imádja a gyereket, az is őt, így valóban tartalmas az együtt töltött idő, de közben tudja, hogy egyszer majd eljönnek a gyerekért és ez a tudat megnyugtatja, mert utána újra a maga ura lehet. én is ismerek ilyen férfit. ő nem is akar saját gyereket, ellenben az exe kislányával a jó néhány évvel ezelőtti szakítás óta is tartja a kapcsolatot (színház, mozi, balatonparti kiruccanás kettesben, amolyan "vasárnapi apukaként")

Az én párom gond nélkül nevelné másét.Ezt onnan tudom hogy mikor ugy volt hogy nem lehet babánk ő volt aki felhozta az örökbefogadást,neki nem lett volna baj ha nem a sajátunk(én is belementem,de ez nem olyan egyszerű dolog,és közben sikerült a saját)

nem mindenki van oda a nagyon kicsikért, én is akkor szeretem a gyereket, amikor már lehet vele értelmesen kommunikálni, de ennek az az ára, hogy addig is nevelni kell, és ezt ő is be fogja látni:)