Mit gondoltok az jó nevelés, ha a gyerek nem eszik meg valmailyen ételt és jól elvereik, vagy azt mondják, hogy többet haza se jöjjön?

Szia.

Hát, ez a lehető legellenszenvesebb nevelés!

Biztos vagyok benne, hogy létezik olyan étel, amit a szülő is képtelen megenni, mert egyszerűen nem szereti.

Sosem értettem, hogy ilyen dolgokért miért kell büntetni egy gyereket! Mit tehet szerencsétlen gyerek arról, ha nem szeret valami kaját és nem eszi meg?

Ezért sosem verem meg, meg pl a rossz jegyért és az iskolai dolgokért sem.

Ha azt mondja, hogy nem eszi meg, akkor először érvelni próbálok. Megkérdezem, miért nem?Majd mondom neki, hogy kóstolja meg, legalább tudja mit nem kér.

de szerencsére nálunk agyon kevés étel van, amit a gyerek nem eszik meg.

Megvan a véleményem azokról az emberekről,akik így "nevelnek",mégpedig az,h primitív tuskók,már bocsánat.De egy gyerek semmi rosszat nem tesz az általad említett pl-val.Az,h ki milyen ételt szeret nem akarat kérdése,különböző emberek vagyunk.Én még jó ideig nem tervezek gyereket,de ilyen dolgokon tuti nem fogok kiakadni,azt hiszem a jó nevelés a példamutatással kezdődik és szerintem egy szülő ne várja el,h a gyereke tisztelje csak azért,mert megszülte/felnevelte-a tiszteletet a szülőnek is ki kell érdemelni.Nem vagyok az erőszak híve,mindent el kell magyarázni,mi jó és mi nem,miért.Sokkal többre megy vele az ember.Persze ha nem hat,akkor erősebben meg kell fogni a gyereket,de nem olyan stílusban,h szétverik v haza se jöjjön többé...

20/L

Szia!

Nézd meg a Jógyerekek képeskönyve c. színdarabot, az pont arról szól, hogy a szülők mindenfélét előírnak a gyereknek, az meg mindet megszegi sorban. : D

[link]

Aki írta azt a könyvet párszáz éve, amiből ez a darab készült, a saját gyerekének szánta elrettentésképpen, hogy viselkedjen rendesen..hát..nem tudom, bevált-e neki.

Én csak az asztaltól nem állhattam fel, igazából nem is az volt a baj, hogy valamilyen ételt nem ettem meg, hanem hogy pont rosszkor - a legnagyobb melegben - kellett volna gyomrot terhelő (amúgy isteni finom) ételeket ettem, amikor aztán megéheztem, annyira teleettem magam, hogy kiszáradásos gyomorrontás volt a vége. Nem a szüleim, a nagyszüleim szokása volt ez, egy idő után belátták, hogy hiba, de addigra felnőttem.

Viszont a másik véglet se jó, hogy a gyereket "kiszolgálják", és végül semmit nem eszik meg, ami épp van, mert mindig az kell, ami nincs.

Valahogy a kettő között kéne eltalálni a nevelést.

Nálunk mindent meg kell kóstolni - hiszen mi alapján utálja, ha nem is ismeri? Ha tetszik, együtt örülünk, ha nem, hát semmi baj, megvárja, amíg a többiek megeszik a saját adagjukat, és jön a következő fogás.

Én egyébként úgy vettem észre (magamon és most már a gyereken is), hogy vannak időszakok, amikor valamilyen, korábban kedvelt ételt egyszerűen nem szeretünk, sőt, akár undorodunk tőle. Pl. a gyerkőc majd két évig rá sem nézett a zöldborsóra, még a levesből, raguból is kivadászta, aztán egyszercsak megint megette. Most a mazsola és mindenféle máj a "soros" :=). Én kiskoromban rá se néztem a székelykáposztára, lecsóra. Ma mindkettőt imádom! Viszont nagyon szerettem a lencsét, sárgaborsót, kb. 7-8 éve azonban a szagától is felfordul a gyomrom.

Minél kisebb felhajtást csinálunk az étkezésből, annál kevesebb ezzel kapcsolatos szorongást ültetünk el a gyerekeinkben.